114102. lajstromszámú szabadalom • Elektróda elektronkisülésű készülékekhez és eljárás előállítására

és ha az anóda tömege és felülete nem elég nagy ahhoz, hogy a felvett hőt sugárzással szétszórja, akkor az anóda oly mértékben felmelegszik, hogy maga is elektronokat kezd emittálni, melyek a katódától emiltállakkal ellentétesek és így a cső hatásosságát csökkentik. Ezek szerint a kalóda-anóda-körben valamely adott energiaszolgáltatást feltételezve, az anódának meghatározott tömegűnek és felületűnek kell lennie ahhoz, hogy hőt'oka ama érték alatt maradjon, amelyen az anóda is emittálni kezd. Az is szükséges, hogy az összes elektródák tömegének amennyire lehetséges, kicsinynek kell lennie, abból a célból, hogy a cső evakuálásakor az okkludáli gázokat lehetőleg tökéletesen eltávolíthassuk, de emellett az elektródáknak olyan mereveknek és stabiloknak kell lenniük, hogy szállítás és működés közben a kellő kölcsönös helyzetüket állandóan megtartsák. A régebbi rádióvevőcsövekkez, melyeknek villamos energiáját szárazelemek vagy akkumulátorok szolgáltatták és melyeknél a bevezetett áramerősség csekély volt. kis átmérőjű és felületű, vékonyfalú csőalakú bádoganódákal használtak. A további fejlődés folyamán, amikor a csőbe vezetett, áramerősség fokozódott, az anóda felületét is arányosan növelni kelleti. A jelenlegi gyakorlat szerint az anóda hengeralakját megtartják és anódalemeznek szerkezeli merevségének biztosítására a kellő vastagságot adják, míg felületét úgy méretezik, hogy a nagy sebességgel az anódához ütköző elektronok által az anóda leslében fejlesztett hő sugárzással elosztódjék. Az eredeti és még most is gyakorlatilag használt lelt, sík bádogon kívül, melyből az anódát készítik, az anódák előállítására még két javaslat történt, nevezeíesen az egyik azoknak drótszövetből történő előállítására irányult, míg a másik javaslat szerint az anódákat lyukgaiolt bádogból készítették. Ezeket a javaslatokat azzal indokolták meg, hogy ha adott fémtömegű anódában lyukakat készítünk, akkor az anóda a tömegében fejlesztett hőt gyorsabban és nagyobb mértékben fogja kisugározni. Mivel arról van szó, hogy a felhevített anóda hűljön le a felüleléből kiinduló hősugárzás köveLkezlében és mivel helyesen szerkesztett rádiócsövekbcn maradékgázok nincsenek és így konvekciós áramok is hiányoznak, melyek a hőt vezetéssel eltávolítanák, nyilvánvaló, hogy a drótszövet vagy lyukasztott bádog, melyeknek nyílásai valamely adott fémtömeg hőkisugárzó felületét csükkenlik, a hőnek sugárzással történő eltávolítása szempontjából, kisebb felületük következtében, kedvezőtlenebbek, mint az áltöretlen lemez. Ezenkívül a drólszövet vagy a lyukgaiolt bádog szilárdsági tekintetben is rosszabb, míg előállítási költségük nagyobb, mint az ugyanakkora fémtömeget tartalmazó áttörd len lemezé. Ennek megvilágítására vizsgáljunk meg egy a jelenleg rádióvevőcsövekben rendszerint használt alakú és méretű anódalemezt. Az anóda 0.15 mm vastaglemezből. 16 mm hosszú és 19 mm átmérőjű henger alakjában készül, melynek köbtartalma 144 mm3

és a hőnek sugárzással való eloszlatására alkalmas felülete, a henger külső és belső felületét és a lemez éleit is beleszámítva 1916 mm3

. Ha ennek az anóda fém tömegnek felületéi a beléje ütköző elektronok felhevítik, akkor hőmérséklete mindaddig fokozódik, míg csak a felületéről sugárzással eltávolított hő menynyisége a benne fejleszlett hőmennyiséggel egyenlővé nem lesz. Ha már most az anódából lyukakat csákozunk ki. akkor a kicsákozott fémkorongok eltávolításával nem csak a fém tömegét csökkentjük, hanem az anódafelülel is csökken, még pedig a kicsákozolt fémkorongok felületének kétszeresével. Ha egy bizonyos, meghatározóit nagyságú villamos áram hatásának kilelt fém tömegét csökkentjük, akkor a lein hőmérséklete a tömegében végbement változással fordított arányban nő és egyidejűleg a fémlest hősugárzóképcssége megközelítőleg kétszer akkora mértékben csökken, mint amekkora a test területének kisebbedése. Hasonlóképen minden további nélkül világos, hogy ha ugyanazt a fémmennyiséget, mely a teli anódalemezt alkotja, dróttá húzzuk és a drólból olyan hálót szövünk, melynek külső méretei ugyanakkorák, mint a Lelt lemezéi, akkor a tömegben és a terűleiben is csökkenést állapíthatunk meg. Nyilvánvaló tehát, hogy se a lyukgaiolt bádog, se a drótszövet nem teljesítheti azt a feladatot, melyei tőle megkívánunk és világos az is, hogy az áttörd len fémlemezből való anóda jobb hőeloszlaló. mert adott fémtömegre felülete maximális. Ezekre való figyelemmel a találmány egyik célja az elektródák tömegének csökkentése, anélkül, hogy hősugárzó felület csökkenne. Ezzel elérjük, hogy az elektródákat a fémrészekben okkludáli gázoknak tökéletesebb eltávolítására a kiszivaltyúzás alalt egyenletesebben és gyorsabban hevíthetjük fel és egyúttal az elektródaszerkezelek szükséges