113949. lajstromszámú szabadalom • Szekunder sugárrekesz röntgensugarakkal való vizsgálatokhoz és eljárás annak előállítására

MAGIAK KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 113949. SZÁM. Vir/íi. (VII/e). OSZTÁLY. — S. 15729. ALAPSZÁM. Szekunder sugárrekesz röntgensugarakkal való vizsgálatokhoz és eljárás aniiak előállítására. Sieineiis-Keiniger-Werke Aktién gesellschaft Berlin. A bejelentés napja 1935. évi január hó 18-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi február hó 5-ike. Ismeretesek olyan sugárrekeszek, amelyeket röntgensugarakkal való vizsgálatok a lkai inával a megvizsgálandó test (páciens) és a képet felfogó réteg (világítóernyő vagy fotográfiái réteg) közé helyeznek. Ezek a sugárrekeszek, amelyek a szekunder sugaraik ernyőzésóre valók, rendszerint aránylag vékony, de a röntgensugarakat át nem bocsátó, szalagalakú elemekből, pl. lamellákból állanak, mellyeke-t rendkívül szabályosan, egymástól pontosan mieghatár-ozott távolságokban, úgy szokás elrendezni, hogy azok hossziránya a röntgensugarak irányára keresztben, vagy azokra ferdén álljon. Az ilyen szekunder sugárernyő előállítása azért nehéz és költséges, mert az egyes lamellákat a sugárrekesz egész felületén nemcsak egyenletesen kell elrendezni, han nem keresztirányú elrendezésük tekinteté -ben is, a -sugárforrással, (röntgen-égőfolttal) is központosítani kell. A találmány értelmében az eddig szokásos szalagalakú, rendkívül szabályosan elrendezendő és a röntgensugarak irányára keresztirányú, a nem kívánt szekundersugárzást ernyőző lamellllák helyett, a nelkdszt aránylag nagyszámú, egymásközt azonos (kb. egyenlő vastagságú) hasáb- vagy hengeralakú, esonkagulai vagy csonkakúp alakú abszorpciós testekből képezzük ki (ólomból vagy röntgensugaraikkal szemben hasonlóan viselkedő anyagból készült „tűk"), amelyeket szabálytalanul, de úgy osztunk el, hogy azok a fényrekesz (rács) felületén, hosszirányukat tekintve egy véges vagy végtelen távolságú pontra vagy ilyen egyenesre irányulnak. Az abszorpciós testek lehetnek, p. o. csövecskék. A találmány szempontjából lényeges, hogy a tűk száma lehetőség szerint nagy legyen és hogy azokat csak a valószínűség törvényei szerint rendezzük el, de mégis úgy, hogy a tűk a rács egész felületén lehetőleg egyenlő sűrűségben legyenek elosztva. A tűk elosztása a találmány értelmében a kinetikai gázelméletből ismeretes „ideális 'rendetlenség"-ínek j megfelelő legyen. A találmány értelmében p. o. egy mm2 felületen kb. két 0 21 ÍSí-jű és 6.6 mm hoszszúságú tű találkozhat. A legegyszerűbb esetben az ilyen tűrács lehet a rostok irányára merőleges irányban metszett fából készült tárcsa, p. o. olyan fából, amelynek nincsenek feltűnő évgyűrűi és amely fametszet rostjait röntgensugarakat erősen abszorbeáló, pl. ólomtartalmú közeggel töltjük ki. A rács, mint olyan azonban előállítható szilárd, homogén közegből is, mely tele van apró lyukakkal, melyek szintén ólomtartalmú közeggel vannak kitöltve. A találmány szerinti szekunder sugárrekesz másik előállítási módja abban van, hogy ólomból vagy röntgensugarakat abszorbeáló más anyagból készült tűkéit sima, felületén kötőanyaggal ellátott testen, pl. zselatinréteggel bevont fémlapon szétszórunk és azután ezeket a tűket, p. o. villamos mező alkalmazásával irányítjuk. Irányítása után a zselatint megmelegíthetjük, azután ismét kihűlni hagyjuk,