113949. lajstromszámú szabadalom • Szekunder sugárrekesz röntgensugarakkal való vizsgálatokhoz és eljárás annak előállítására

hogy a tűket álló helyzetükben rögzítsük, végül pedig a tűk közeit utólag megszilárduló, folyékony anyaggal töltjük ki. Adott esetben a találmány szerinti íűráes előállításához a következő eljárást is alkalmazhatjuk: ólomból való tűket az ismert burgonyapréshez hasonló szerkezettel állítunk elő, tehát p. o. az ólomtartalmú közeget folyékony vagy kásás tömegben, célszerűen vízszintes helyzetű lyukasztott lemeze,n átpréseljük, mely lemezben a lyukak felületi eloszlása teljes,en szabálytalan, ezután a lyukakon átpréselt fonalakat alkalrnos módon megmerevítjük és azok közeit röntgensugarakat jól átbocsátó anyaggal töltjük ki. Az ólomot, vagy más nagy fajsúlyú anyagot azonba.il folyékony kémiai vegyületből tűk formájában, elektrolitosan is kiválaszthatjuk. Ismeretes az úgynevezett „ólomf a "-kísérlet. Nevezetesen, ha az egyik Metródán előzetesen apró ólomcseppecskéket szabálytalanul csapunk le, úgy ezek az ólomcsoppocskék a kristályosodásnál a. magot képezik, melyeken elektrolízis közben ólomtűk keletkeznek, míg azok közt ólom nem válik ki. E közöket utólag röntgensugarakat jól átbocsátó ínyaggal töltjük ki. Kiindulhatunk igen vékony „kábel"-ből is. Ez esetben igen vékony ólomdrótot vagy pedig más röntgensugarakat át nem bocsátó ötvözetből készült drótot használunk és ezt p. o. zselatinnal körülvesszük. Ennél az eljárásnál ügyelünk arra. hogy :i fémlélek helyzete ne legyen axiális, hanem, hogy az ,a köpenyhez hol közelebb, hol távolabb feküdjék. Nagyobhszámú ilyen drótot, amelyek azonban hosszirányba?! cgvmással nem érintkeznek, a fontam] ített anyaggal burkolunk, azután a kábelt egymás,közt egyenlő, csak néhány mm hosszúságú darabra vágjuk és ezeket a darabokat egymás mellett rendezzük el, úgy hogy azok fémleikei egymásközt közelítően párhuzamosak. Ezek az apró kábeldarabok oísvmással melegnek, nyomásnak, vagv kötőanyagnak alkalmazásával összeköthetők. A találmány szerinti rács előállítására fotokémiai eljárásokat is alkalmazhatunk. Bármelyiket is használjuk azonban a fentemlített eljárások közül, mindig előnyös, hogy a röntgensugarakat átbocsátó anyag összefüggő részt képezzen és hogy az abszornciós testeoskék (tűk) kicsinyek és egymástól függetlenül elrendezettek legyenek. A fent leírt szekunder sugárrekesz előállítás,ára nemcsak olcsóbb, hanem, mint azt pontos számítások igazolják, az ilyen rács Bucky-effektusa lényegesen jobb, mint a hasonló vastagságú, ismeretes szekunder sugárrekeszek Bucky-effektusa, mimellett a primersugárzás százalékos gyengítése nem nagyobb. A rácselemeknek a rácsfelületen való rendszertelen elosztása és azoknak igen kicsiny vastagsága azt eredményezi, hogy az abszorpciós testek alig láthatók, különösen akkor, hogyha a rács nem fekszik közvetlenül a fotográfiai rétegen, hanem, ha p. o. a rács és fotográfiai réteg között erősítő fólia és a kazetta feneke vannak. Mivel maga a rács a kristályfizika értelmében homogén és izotrop, a rácsot mozgató szerkezettel elérhető volna az is, hogy n sugárzással szemben érzékeny, p. o. fotográfiái rétegen előhívás után ne legyenek láthatók forgási pontok, vagy a forgás tengelyét jelző vonalak és hogy ne keletkezzenek oly inflexiós pontok sem, amelyek pl. oszcilláló mozgás esetén egyébként keletkeznek, úgy hogy a képfelületen végeredményben szinguláris pontok (világosabb vagy sötétebb pontok vagy vonalak) nem jelentkeznek. Az új szekunder sugárrekesz különös előnye, hogy annál aztroboszkopikus hatások nem lépnek fel. Ilyen hatások keletkeznek akkor, ha a sugáré,misszió periodikus és ezenkívül a fotográfiái (fényérzékeny) jréteg dgyes vagy valamennyi helyei a periodikus primer sugárzásnak időnként kit,ettek, illetőleg azzal szemben időnként ernyőzöttek. Ez a két feltétel periodikusan szerkesztett rácsoknál, amilyenek pl. a párhuzamos lamellákból készült rekeszek, forgó rekoszrácsok, stb.. tudvalevően igen könnyen áll be, mert közelítőleg állandó rács,sebesség mellett a sugáremii,slszió és a fényréteg árnyékolása könnyen oly periodusszaka,szókkal folynak le, amelyek között egyszerű számszerű viszony van. Ezenkívül a találmány szerinti sugárrekesznél a rácselcmck központosításának esetleges hiányai nem okoznak káros hatásokat, úgy hogy a rács könnyen kezelhető. A számítás azt mutatja, hogy a találmány szerinti olyan tűrács Bucky-effektusa, melynél a tűk hossza csak 2.2 mm, minőség szempontjából megfelel az eddig szokásos rendszerű oly rács Buckyeffektusának, melynél a rácselemek 5 mm hosszúak és a röntgensugár irányára keresztirányban elhelyezettek és egyenlő