113948. lajstromszámú szabadalom • Hullámátvivő műhálózat

sodlagos ellenzőket rendszerint, valamennyit a földdel kötjük össze vagy más módon tairtjuk állandóan ugyanazon feszültségen és az egyes külön elemeknek egymással való összeköttetésére árnyékolt búzalozást használunk. Ily módon a külső és belső ellenzők között további kapacitások keletkeznek, amelyeket oly módon egyenlítünk ki, hogy azokat a műhálózat szerkesztéséhez rendelt elosztott kapacitásokkal párhuzamosan kötjük össze és bizonyos mértékben levonásba hozzuk. A találmányt a maga. egészében a következő részletes leírásban: a. mellékelt rajz kapcsán ismertetjük. Ezen a rajzon a találmány szerinti műhálózat példaképen felvett kiviteli alakját tüntettük fel. A rajz a találmány alkalmazását olyan ki nem egyensúlyozott összetett hullámszűrőnél ábrázolja, amelynek az 1,227.113., 1,493.600. és 1,559.638. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban ismertetett szakaszai vannak. A példaképen felvett szűrő a szűrők ama csoportjába tartozik, amelyek soros-párhuzamos kapcsolású ágakat és a hullámok terjedési irányában sorosan kapcsolt elosztott impedancia ágakat, továbbá váltakozva a vonalveizetékhez párhuzamosan kapcsolt impedanciákat' tartalmaznak. A rajz szerint a műhálózatnak (11, 12) bevezetési és (13, 14) kivezetési végszorítói vannak, amelyekkel az az átvivő vonalvezeték vagy más szerkezet két szakasza, közé iktatható. A szűrő egyik oldala, a (12) és (14) végszorítók között lévő ág (G) nél a földdel áll összeköttetésben vagy azt más módon állandó feszültségen tartjuk. A szűrő egyéb szerkezeti részletei tekintetében a hivatkozott északamerikai szabadalmi leírásokra utalunk. Ha a műhálózat egyes külön elemei számára. árnyékolást nem használunk, bizonyos elektromágneses és elektrosztatikus csatolások keletkeznek, amikor az egyes fizikai alkatelemeket egységes szerkezetté egyesítjük. Ezek az elektromágneses és elektrosztatikus csatolások rontják a szűrő átviteli tulajdonságait. Az említett nem kívánatos hatások leginkább nagyfrekvenciákra szerkesztett műhálózatoknál jelentkeznek ós az átviteli hullámsáv eltolását, a hullámsáv gyengítésének fokozását. a gyengítési terjedelemben a gyengítés csökkentését vagy a jellegzetes impedancia változását eredményezik. A találmány értelmében a szórási mezőket határoljuk és a kapacitási csatolások helyét meghatározzuk, valamint azoknak meghatározott értéket adunk olymódon, hogy a szűrő mindenik impedancia-ágát külön vezető ellenzőbein helyezzük el. Megfelelően ennek a (Zl, Z3, Z5, Z7, Z9) soroskapcsolású impedanciaágakat egy-egy külön (15, 16, 17, 18, 19) ellenző veszi körül. Hasonló módon a (Z2, Z4, Z6, Z8) impedanciaágakat. egy-egy külön (20, 21, 22, 2-3) ellenzőben helyeztük el. Az ellenzők falai mérsékelt vastagságban, nagy vezetőképességű anyagból, például rézből készülnek és azok a bezárt alkatclemektől kellő távolságban vannak. Mindenik ellenző a benne elrendezett impedanciaág egyik (24, 25, 26) végszorítójával villamos összeköttetésben áll. Az impedanciaágak induktancia- és kapacitáselemei változtathatók, amint azt a berajzolt nyilak vázlatosan ábrázolják. Ilyképpen az egyes impedanciaágak a hozzájuk tartozó ellenzőkben beállíthatók, amivel nagyságuknak és rezonancia-, valamint antirezonancia frekvenciájuknak a kívánt érték adható. Az árnyékolt ágak bármelyikének v'égszortói között lévő tényleges impedancia tehát meghatározott és állandó tekintet nélkül arra, hogy minő fizikai összeköttetésben áll az egész szűrőszerkezet más komponens-alkatelemé,vei. Az egyes ellenzők között, valamint az egyes ellenzők és a föld között is kapacitások keletkeznek. A • párhuzamos kapcsolású impedanciaágaknál ezek a. szórási kapacitások rövidre zárhatók és így megszüntethetők azzal, hogv mindenik ellenzőt a benne elrendezett impedancia földelt oldalával kötjük össze, amint azt (26)-nál feltüntettük. A soros kapcsolású ágak szórási kapacitásainak helyét meghatározott érték adása, mellett olyképeln határozzuk meg, hogy mindenik soros kapcsolású impedanciát külső, második ellenzőben helyezünk el. Ezeket a külső (27, 28, 29, 30) ellenzőket (32, 33. ...) pontokban a szűrő földelt, oldalával kötjük össze. Ezzel meghatároztuk mindenik belső és a hozzátartozó külső ellenző között lévő kapacitás nagyságát amelyet a rajzon szakadozott vonalakkal megrajzolt (Ca, Cb, Ce, Cd, Ce) kondenzátorok ábrázolnak. A találmány szerint ezokeit a kapacitásokat számításba vesszük és a szűrőszerkezet szerkesztéséhez rendelt bizonyos elosztott kapacitások értékének beállításával kiegyenlítjük. így például, ha a soroskapcsolású (Zl, Z3) impedanciák belső (15, 16) ellenzőit, illetve a velük összekötött (24, 25) végszorítókat