113948. lajstromszámú szabadalom • Hullámátvivő műhálózat
MAGYAR KIRÁLYI W^P)^ SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 113948. SZÁM. Vll/.j. OSZTÁLY. — S. 15530. ALAPSZÁM. Hullámátvivő műhálózat. International Standard Electric Corporation cég1 Delaware. A bejelentés napja 1934. évi augusztus hó 13-ika. A találmány hullámátvivő műhálózat és árnyékoló ellenzőknek ilyen, műhálózatoknál való elrendezése. A találmány fő célja nagy frekvenciák átvitelére való hullámátvivő műhálózatok átviteli tulajdonságainak tökéletesítése.* A találmány ezenkívül átvivő műbálózatokban használt komponens&mpedanciaelemek számára való elektrosztatikus és elektromágneses ellenzők elrendezése. A. találmány továbbá a műhálózat egyes elemeinek impedanciáját az, aizt körülvevő elemektől függetlenné teszi. A találmány érteiméhen számításiba, vesszük a műhálózat kcimponensimpedancia ágaitól eredő szórási adm ittanci ákiat. A találmány keretébe tartoznak oly rádiófreikvenciájú szűrők, amelyeknél az ágaknak kettős árnyékolása van és a használt ellenzők között fennálló kapacitás a szűrő szerkesztéséhez szükséges elosztott impedanciák része. Az ez i dő szerint általánosan használatos hullámátvivő műh ál óza toknál a komponenselemek között mindig vannak bizonyos szórási admittanciák és a szórási mágneses mezőktől eredő kölcsönös impedanciák is. Ezek a csatolások rontják a műhálózat átviteli tulajdonságait azzal, hogy az elosztott impedanciaeleinek értékét változtatják és az áramok számára mellékútakat adnak. Az említett káros hatások nagy frekvenciák számára használatos műhálózatoíknál különösen jelentékenyek. Az előzőkben, irésfzletezett csatolások mérvét bizonyos terjedelemben az elemeknek egymástól való fizikai elkülönítésével csökkentik, de természeteser adva vannak a terjedelemnek azok a határai, ameddig ez a módszer gyakorlati lag alkalmazható. A földdel való elek trosztatikus csatolás esetéiben alig van £ csatolásnak valami értéke és bármelj esetben valamelyik áramkör rószeineih túlságos elkülönítése az ezzel járó huzalozás hossza miatt más tévedések forrása lehet. A felsorolt nehézségeket a találmány értelmében olyképen szüntetjük meg, hogy külön-külön árnyékolt elemekel használunk ós szükség esetén az elemeik számára kettős árnyékolást alkalmazunk. Az egyszerű árnyékolás, ha erre a célra nagy vezetőképességű anyagot haszr nálunk és a,z ebből készült ellenzőt az indukáló elemeiktől kellő távolságban rendezzük el, a szórási mágneses mezőkét általában tűrhető mértékig csökkenti és az elem végei között levő tényleges impedanciát határozottá is teszi. Változtatható elemek különböző összeállításban használhatók és azok az ellenzőkhöz képest különbözőkép beállíthatók, hogy az elemekneiik kívánt rezonancia- és antirezonancia-frekvenciái legyenek. Ha azonban az egyes külön árnyékolt elemeket vagy ezek kombinációit teljes műhálózattá egyesítjük, az, ellenzők között, valamint az ellenzők és a föld között kapacitások keletkeznek. E szórási kapacitások helyének és nagyságának meghatározása végett bizonyos impedancia elemek körül egy másik, külső ellenzőt rendezünk el. Az említett má-
