113927. lajstromszámú szabadalom • Csőaljzat

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRMG szabadalmi leírás 113937. SZÁM. VII/cl. OSZTÁLY. P. 8193. ALAPSZÁM. Csőaljzat. N. Y. Philips' Gloeilampenfabrieken cég- Eindhoveii-ben (Hollandia). A bejelentés napja 1934. évi április hó 26-ika. Ausztriai elsőbbsége 1934. évi március hó 1-je. A találmány elektroncső aljzat, különösen olyan csövekhez, amelyeknél sok, pl. nyolc vagy ennél több kontaktust kell alkalmasan elhelyezni. Az ily aljzatok helyszükséglete a szokásos kivitel esetén nagy, ezért törekvés, hogy a csőnek a foglalatba helyezése után a cső a foglalattal együtt ne vegyen lényegesen több helyet igénybe, mint a cső maga. Ez utóbbi követelmény kielégítése csak akkor lehetséges, ha az aljzat átmérője, a burának a beolvasztási helyen való átmérőjéhez képest, erősen csökkentett; e célból azonban, hogy a cső tengelyvonala irányábani helyszükségletet is csökkentsük, a dugaszpeckekkel való csatlakoztatásról le kell mondani, mert vagy a peckek vagy az azokat felvevő hüvelyek azt a távolságot, mely a cső vége és a huzaloknak a foglalathoz csatlakoztató kontaktusa között szükséges, tetemesen növelik. Az, hogy igen sok kontaktus alkalmas elhelyezése e követelményekkel ellentétben van, következik abból, hogy a kontaktusok közötti távolság abszolút nagyságát egyrészt a kuszóáramoknak hagyott út minimuma, másrészit a kapacitív befolyások megszabják. A kontaktusok szaporítása tehát kényszerűen a hengeres aljzat alapkörének növelését eredményezi, melynek ennélfogva nagyobbnak kell lennie, mint az üvegbura átmérője a beolvasztási helyen. A találmány oly elrendezés, mely több /rendszabály egyidejű alkalmazásával hatnál több kontaktus esetén is biztosítja, hogy az aljzatátmérő kisebb, mint a bura átmérője a beolvasztási helyen. E kontaktusokat két, közelítőleg egyenlő csoportba osztjuk, melyekkel egymástól eltérő módon járunk el. Ez megfelel annak a ténynek, hogy a kisütőcsövek elektródái is két csoportba oszthatók, még pedig olyanba, melynek elektródái állandó és olyanba, melynek elektródái változó potenciálra kapcsolhatók. E két csoport a találmány szerint a kör kerületén úgy van elrendezve, hogy a kontaktusok egyik csoportja kb. háromszor akkora kerületre jut, mint a másik. Eme eltérést az teszi lehetővé, hogy a kontaktusok különböző csoportjainál, melyek a fentnevezett különböző elektródacsoportokhoz tartoznak, a határozott távolságok megtartására irányúiéi követelmény különböző megfontolásokon alapul. A távolság méretére egyrészt a kapacitás mértéke irányadó, még pedig ama kontaktusoknál, amelyek oly elektródákkal kötendők össze, melyek váltakozó potenciálon vannak, másrészt a határozott távolság megtartására irányuló követelmény annak szükségességén alapul, hogy a kúszóáramokkal szembeni ellenállásnak bizonyos legkisebb értéken felül kell lennie. A találmány szerint a kontaktusok utóbbi csoportját, melynél tehát a távolságokat főképpen a kuszóáramokkal szembeni ellenállás határozza meg, oly körszektorra szorítjuk össze, melynek központi szöge kb. (+ 10% eltéréssel) 90° vagy ennél kisebb. Az esetben, ha az így összeszorított kontaktusok közötti kúszási utaknak már nem volna meg a szükséges