113927. lajstromszámú szabadalom • Csőaljzat

hosszuk, úgy ezt az utat esetleg mesterséges beiktatásokkal (mint bordákkal, lyukakkal, hasítékokkal, stb.) lehet a szükségelt minimumra hozni. Eme egyik csoportnak a kör kerületének kb. negyedére szorítása következtében a másik csoportnál a kontaktusok közötti távolságok elegendő nagyok lehetnek, hogy a 270°-os köríven, még csökkentett átmérő esetén is, a kontaktusokat kellő közökben lehessen elhelyezni, továbbá hogy az aljzatátmérő a lehető legkisebb legyen, a kontaktusokat úgy rögzítjük, hogy azok. a hengeres aljzat kerületi felületéből legalább a kontaktushossz egynegyedével kiálljanak. Ezenkívül a kontaktusokat ékalakúakra is alakítjuk, hogy a szomszédos kontaktusok felületei egymástól mindenütt közel egyenlő távolságban legyenek. A kontaktusok kiugró fejeinél így megnagyobbított érintkezési szélességet kapunk, míg a felületek összes helyein, még az összeszorított kontaktusok csoportjában is, az egyenlő távolságot továbbra is biztosítjuk. A rajz a találmány foganatosítási példájának vázlatát mutatja. Az 1. ábra a találmány szerinti csőaljzat metszete, illetve nézete, a 2. ábra pedig annak alulnézete. A csőaljzat nyolc kontaktusa közül a négy (la, lb, lc, ld) kontaktust az (a) csoportba foglaljuk össze; ezek közel 90°-os vagy ennél kisebb szektorra vannak öszszeszorítva. Miután a kontaktusok közötti távolság rendkívül kicsiny, előfordulhat, hogy a kuszóáramok miatt szükségelt (d) távolsági minimum nincsen meg. Ez esetben a kúszási utakat mesterséges (3) beiktatásokkal, pl. bordákkal hosszabbítjuk meg. A kontaktusok második (b) csoportja 270°-os körívre terjed. Az aljzat kicsiny átmérője ellenére e csoport kontaktusai egymástól elegendő távolságra vannak, amely nem kisebb pl. a szokásos nagyobb aljzatátmérőknél jóval kisebb számú kontaktusok esetében adódó távolságnál. Emellett a kontaktusok (a) csoportja a cső ama elektródáival van összekötve, melyek állandó poteneiálúak, míg a (b) icsoport 'kontaktusai ama elektródákkal kötendők össze, melyek változó poteneiálúak. A kontaktusok ékalakúak és elülső (11) fejük az aljzat szegélyén túl tetemesen kiáll. Eme ékalak a kontaktusok sugárirányú helyzete ellenére, az egymás szoros szomszédságában levő kontaktusok felületeinek közeli párhuzamosságát eredményezi. Ez. különösen amaz esetekben fontos, melyeknél a kontaktusok között szükséges legkisebb távolságot éppen csak betartottuk. Az ismertetett elrendezés a kontaktusok számának szaporítása ellenére az aljzat foglalatba helyezendő részén az átmérő csökkentését teszi lehetővé, anélkül, hogy a kontaktusok kölcsönös befolyásolásának veszélyét felidéznők. Sza badalrrti igények: 1. Aljzat 5-nél több kontaktusú elektroncsövekhez, azzal jellemezve, hogy a kontaktusok két csoportba vannak osztva, melyek közül az egyik csoport kontaktusai állandó potenciálú elektródákkal, a másik csoportéi pedig váltakozó potenciálú elektródákkal vannak összekötve, emellett a, kontaktusok elrendezése a csőaljzat kerületén olyan, hogy az egyik csoport a kerület legfeljebb egynegyedén, a másik pedig a kerület többi részén oszlik el. 2. Az 1. igényben védett aljzat foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy az aljzatátmérő abban, az övben, amelyben a kontaktusok vannak, kisebb a bura átmérőjénél a lapított talp beolvasztási övében. 3. Az 1. vagy 2. igényben védett aljzat foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy a kontaktusok közötti kuszóárainok útja mesterségesen, pl. bordák, hasítókok segélyével meg van hosszabbítva.. 4. Az 1., 2. vagy 3. igényben védett aljzat foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy a kontaktusok ékalakú, sugárirányban elrendezett darabokból állanak. 5. Az előző igények bármelyikében védett aljzat foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy a kontakusok fejei az aljzat hengeres kerületén legalább a kontaktushossz egynegyedével kiállanak, akként, hogy az előírt legkisebb távolságok megtartása mellett a felfekvőfelülete megnövelt, szélességét, biztosítják. .1 rajzlap melléklettel. l's'las nyomrla. Butl.-iwst