113922. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés váltakozóáramú fogyasztókörök feszültségének állandósítására

bolyítását vagy nagy szódással kiképezett megcsapolását (az, ábrán az (1") szekunder gombolyítás van feltüntetve) a, (k) ködfény lámpa zárja. Kapacitív jellegű ellenállások fészül tségérzékenységének fokozására hasonló mcdon használhatók fel a ködfény- stb. lámpák, a körből valahol közvetlenül vagy transzformáción át leágaztatva. A feszültségérzékeny kör gépi berendezéssel képezhető megvalósításának két jellegzetes példáját a mellékelt rajzok 6—7. ábrái tüntetik fel. A 6. ábrán az (S) szinkron gép gerjesztését az egymás ellen doldozó (gi) és (g2

) gerjesztőgombolyítások befolyásolják, melyek az (e) egyenirányítón keresztül a (h', h") váltakozóáramú kapcsokról vannak táplálva, és pedig (gi) közvetlenül, (g2

) pedig egy (k) kiklíénylámpán (vagy vezérelt rácsú lámpán át, mely esetben ez egyenirányítóként is felhasználható) keresztül. Ha a feszültség a kapcsokon az alapfeszültség fölé emelkedik, a (k) ködfénylámpa árama rohamosan megnövekszik, és így a (g-_>) tekerccsel létesített elleingerjesztés fokozódik, úgyhogy a gép alulgerjesztetté válik és induktív áramot vesz, fel. Csökkenő feszültségnél viszont a gép túlgerjesz,tetté, árama pedig" kapacitív jellegűvé válik. Hasonló a működése a 7. ábra szerinti szerkezetnek. Itt (K) egy sliuntjellegű kommutátoros motor, melynek gerjesztését a (h', h") kapcsokra kapcsolt, egymás ellen dolgozó (gi, g») geirjesztőtekeresek létesítik. A (gi) tekercs az (r) ellenállással sorbakapcsolt (k) ködfénylámpával van áthidalva. Ha a feszültség emelkedik, (g2

) ellengerjesztése nő, (gi) gerjesztés pedig a ködíénylámpa áramának megnövekedése 'következtében csökken, úgyhogy a gép pillanatnyilag alulgerjesztetté válik és induktív áramot vesz, fel; ezzel szemben a feszültség csökkenése esetén a pillanatnyilag felvett áriam kapacitív jellegű. A 6. és 7. ábrabeli megoldások közt a mű'ködésbeli különbség abban van, hogy míg szinkron gépeknél a wattnélküli áramszolgáltatás a feszültségeltérés fennállásának tartama alatt állandóan fennáll. addig kommutátoros gépeknél ez, csak átmeneti jellegű, s ha a motor fordulatszáma az, új feszültségnek megfelelően beállt, megszűnik. Az említett példákban a feszültséggel rohamosan változó ell öngerjesztés van alkalmazva, aminek folytán a gépi berendezések növekvő feszültségnél induktív áramot vesznek fel. Ha a ködfénylámpa közvetlenül a gerjesztésben alkalmaztatik (ellengerjesztés nélkül), a berendezés akkor is használható, de akkor növekvő feszültségnél kapacitív jellegű feszültségérzékeny körré válik. A feszültségérzékeny szerkezetnek forgó gépekkel létesíthető további példái lehetnek oly szinkron gépek vagy kommutátoros motorok, melyek gerjesztésüket a fentiekben említett, és pl. a 2—5. ábrák valamelyikén " feltüntetett sztatikus feszültségérzékeny szerkezeten és esetleg egy vagy több egyenirányítón keresztül kapják. Mindezek a berendezések a gerjesztést befolyásoló feszültség ingadozásánál a feszültségingadozás értelmének megfelelően változó értelmű wattnélküli áramingadozások létesítésére alkalmasak és pedig vagy olyanok, hogy az, alapfeszültség fölött az áram induktív, alatta pedig kapacitív (6—7. ábrák), vagy pedig olyanok, hogy az alapfeszültség fölött az áram kapacitív, alatta pedig induktív (pl. a 2—5. ábrák szerinti körökkel befolyásolt gerjesztésű gépek). Az említett, kombinációkban az alkalmazott gépeket célszerűen kis armatúra-reakcióval és kis időkonstansu gerjesztőkörrel kell készíteni, hogy ennek következtében a gerjesztést befolyásoló feszültségnek már kis ingadozása is lehetőleg rövid idő alatt jelentékeny wattnélküli áramingadozásokat hozzon létre. A nem ohmikus jellegű kiegyenlítő szerkezet megvalósítására felhasználhatók, pl. sztatikus kondenzátorok, lehetőleg kis veszteségű, vasmagnélküli levegős fojtótekercsek, valamint telítetlen, célszerűen légrést tartalmazó vasmaggal ellátott fojtótekercsek, esetleg megcsapolásokkal, illetve több gombolyítással is ellátva, általában induktív és kapacitív jellegű lineáris vagy közel lineáris jellegű impedanciáik kombinációi. E szerkezeti elemeknek célszerűen azért kell lineáris karakterisztikával bírniok, mivel az előzőleg leírt feszültségérzékeny szerkezetek oly természetűek,' hogy az alapfeszültségtől való eltérésnél az eltéréssel arányos vagy közel arányos áramingadozásokat létesítenek, s hogy már most ez áramingadozások az őket létesítő feszültségingadozásokat kiegyenlíthessék, az alkalmazott kiegyenlítő szerkezetként nem célszerű telített karakterisztikájú berendezést alkalmazni, mert ennek hatása nagyobb kompenzáló áramoknál a telítés