113922. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés váltakozóáramú fogyasztókörök feszültségének állandósítására
következtében kisebb. Ennek következtében kiegyenlítő szerkezetként célszerűen lineáris vagy közel lineáris, illetve esetleg telített karakterisztikával ellenkező karakterisztikájú szerkezetek alkalmazhatók. A mellékelt rajzok 8. és 9. ábrái a kiegyenlítő szerkezetnek a találmány szerijiti berendezésben való példaképen! alkalmazási módját tüntetik fel, különös tekintette] a nem ohmikus jellegű kompenzáló szerkezet elrendezésére. A 8. ábrából! induktív jellegű kiegyenlítő szerkezetet tartalmazó elrendezés közvetlenül az 1. ábra szerinti elvi vázlatból vezethető le, ha az (i) impedancia helyére egy fojtótekercset teszünk, melynek vasmagja a lineáris karakterisztika biztosí-1 ására légrést tartalmaz. Ha azonban ily módon a fojtótekercs teljes tekercselései az (F) feszültségérzékeny relé leágaztatása előtt van a tápvezetékbe kapcsolva, a (V) feszültség ingadozásának a szabályozás ellenére is legalább részben meg kell ma radnia ahhoz, hogy az (F) feszültségérzékeny szerkezet az állandósító előtti feszültségingadozás tartama alatt továbbra is wattnélküli áramot vehessen fel s ezáltal az (i) impedancián keresztül a kiegyenlítő feszültségesést létesítse, úgy hogy a szerkezet az 3. ábrabeli vázlat szerint csak a feszültségingadozáis enyhítésére alkalmas, azt azonban teljesen nem szünteti meg. E hátrány különböző megoldásoknál különböző módokon küszöbölhető ki. A 8. ábra szerinti megoldásban az (1) fojtótekercs gombolyítása két (1<) és (!••) részből áll, melyek egymással villamosan sorba vannak kapcsolva, induktíve pedig egymással szoros (kisszórású) kapcsolatban állanak. Az elrendezés lényege az, hogy az (F) feszültségérzékeny szerkezet a két tok eres rész között van leágaztatva. Ez esetben a berendezésből az (la) tekercset elhagyva képzelve, az 1. ábra szerinti, -nem tökéletes megoldást kapjuk, amelynél a feszültségingadozások csak. enyhítve vannak. Az (F) leágaztatása után megmaradó ingadozásokat azonban az (li)-el szoros induktív kapcsolatban levő [tehát az (li) létesítette kompenzáló fluxustól átjárt] (I2) .tekercs megfelelő menetszámmal méretezve, részben vagy telicsen, illetve túlmenően is kiegyenlíti, úgyhogy így a 8. ábra szerint oly szerkezetet kapunk, amely az (L) feszültség ingadozásainál a méretezéstől függően, állandó (V) feszültséget, vagy akár az (L) ingadozásaival tetszőleges mértékben ellentétesen ingadozó, túlkompenzált feszültséget létesít. A 9. ábra szerinti megoldás olyan, pl. gépi berendezéssel létesített feszültségérzékeny szerkezet alkalmazása esetén célszerű, amely feszültségemelkedésinél kapacitív jellegű áramot ad, melyhez tehát a fentiek szerinti kapacitív jellegű kiegyenlítő szerkezet szükséges. Kondenzátor alkalmazása esetén ez — főleg nagy áramerősségnél és kisfeszültségnél — jelentékeny költségtöbbletet jelentene; kondenzátor helyett azonban a kívánt hatás, ill. a szükséges kapacitív jellegű kompenzáló szerkezet az ábrán példaképen alkalmazott, légréses vasmagot tartalmazó (1) fojtótekercs (li) és (L) részeinek megfelelő méretezése és kapcsolása által is létrehozható. Ez esetben az alkalmazott feszültségérzéken y szerkezet gépi berendezésének áramot létesítő (G) (forgó) része az (li) és (13 ) tekercsrészek között, a gép (g) gerjesztőköre pedig a hozzátartozó feszültségérzékeny szerkezettel (és esetleg egyenirányítóval az (I2) egy megcsapolásáról vari leágaztatva. Az (L)-rész menetszáma az (U) rész menetszámánál nagyobb. Az (L) feszültség ingadozása a (g) gerjesztőkörben a gerjesztés ingadozását, a (G) részben az áram. ingadozását okozza; ez az áramingadozás, amely az alapfeszültség fölött kapacitív jellegű, az (li) tekercsrészben mint induktív ellenállásban, feszültségemelikedést létesít, s ezért az (li> tekercsrész végén, a (G) leágaztatásánál a feszültségingadozások. még fokozódnak. Az ily módén megnövekedőit feszültségingadozásokat azután az (h) ellen kapcsolt és annál éppen a foszültségingadozás megnövekedésére való tekintettel nagyobb menetszámú (12 ) tekercsrész teljesen, vagy részben, illetve túlmenően kiegyenlíti, úgy hogy az egész szerkezet kapacitív jellegű hatást fejt ki. A 9. ábra szerinti megoldásnál, valamint a többi megoldásoknál is, az alkalmazott fojtótekercseket, vagy azok egy részét egy vagy több kondenzátorral kapcsolhatjuk párhuzamosan, miáltal a kiegyenlítő berendezés induktivitása legalább részben kompenzálható, illetve beállítható. A találmány szerinti eljárás megvalósítása az ismertetett feszültségérzékeny, valamin,t kiegyenlítő .szerkezetekkel rendkívül sok kombinációban lehetséges, miután a fentiekben leírt szerkezetek az ismertetett elvi sémáknak megfelelően általában mind kombinálhatók. A mellékelt rajzok 10—12. ábráin példaképpen bemutatjuk a
