113822. lajstromszámú szabadalom • Sütő-, illetve melegítő- vagy szárítókemence és hozzávaló üzemeljárás

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRAS 113822. SZÁM. II ,'H. OSZTÁLY. lí. 13093. ALAPSZÁM. Sütő- illetve melegítő vagy szárító kemence és hozzávaló üzemeljárás. Beck István oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1935. évi junius hó 15-ike. A találmány a különböző iparágakban ismeretes, oly kemencék javítása, me­lyekben sütendő, vagy szárítandó vagy általában csak melegítendő anyagok 5 olyan hőfokra hevítendők, mely a rendel­kezésre álló hőforrásnak, pl. az elégetett szilárd, cseppfolyós vagy gázalakú tü­zelőanyagból fejlesztett füstgázoknak hő­mérsékleténél lényegesen alacsonyabb. 10 Ily kemencék pl. a tésztaneműeket sütő, különösen kenyérsütő kemencék, továbbá a fémöntő iparban használatos magsütő kemencék és a legkülönbözőbb iparágak ban alkalmazott szárító vagy melegítő 15 kemencék. A találmány az ily kemencék ama fajtájának tökéletesítése, melynél a melegítendő tárgyat vagy tárgyakat be­fogadó teret, melyet az alábbiakban egy­szerűen sütőtérnek fogunk nevezni, a ke-20 ringő hevítő közeget (füstgázokat) vezető tértől vagy terektől (csatornáktól) falak választják el, melyeknek hőátadásával (hősugárzásával) a tárgyak felmelegítései, közvetve megy végbe. 25 E kemencék feladata általában az, hogy a sütendő vagy melegítendő anyagokat befogadó hevítő- vagy sütőtereket kb. 200—400 C° közötti hőmérsékleten tart­sák, midőn a rendelkezésre álló hőforrá-30 sok hői oka kb. 1200—1400 C° között van. Az eddigi ily kemencék túlnyomó része részben vagy egészen falazott (samott­falakat tartalmazó) kemence volt, mely megoldástól, korábban, kát okból nem le-35 hetett eltérni. Egyrészt a samott volt a gyjakorlatilag tekintetbe jövő egyedüli anyag, mely a rendelkezésre álló hőfor­rás magas hőfokának ellentállt, másrészt pedig nem lehetett lemondani arról, hogy a samottfalazat, mely nemcsak hőtároló, 40 hanem nagy mértékben hőszigetelő ha­tású anyag, ennél a sajátságánál fogva a rendelkezésre álló hőforrás hőfoka és a sütőtérben szükséges hőiok közötti nagy különbséget kiegyenlítse. 45 Ennek ellenére a mindjobban érvényef­sülő hőgazdasági követelmények az ed­digi ily kemencerendszerek gyökeres át­alakítását vagy az egészen más elvre való áttérést tették kívánatossá, mert a 50 samottfalazatú kemencék nagy hőpazar­lással működtek. A nagy hőtárolású jsaanotttömegek felfűtése nemcsak igen nagymérvű ú. n. felfűtési veszteségeket, hanem nagy időveszteséget is okozott, 55 amihez hozzájárul a füstgázok kihaszná­latlanságával járó, tehát füstgáz-veszte­ség és végül a kemencének időszakon­ként, minden üzemszünet kezdetétől fogva beálló, a samottfalakból lassú lehűlésük 60 közben távozó hő teljes kihasználatlan­sága miatt bekövetkező ú. n. lehűlési veszteség. Mindezek a veszteségek vég­eredményben oly nagy mérvű káros tü­ze'lőanyagfo'gyasztásit okoztak, hogy már 35 régebben is törekedtek arra, hogy a ke­mencék samottfalazatát legalább részben fémfalakkal helyettesítsék, ami azonban, tekintettel arra, hogy a fémalkatrészek a friss füstgázok magas hőfokát nem bir- 70 ták ki, a tüzelőanyagnak csak oly töké­letlen, nagy légfelesleggel való elégetésé­vel volt lehetséges, mely elég alacsony hőfokú füstgázokat eredményezett. Ez vi­szont a tüzelési hatásfok igen lényeges 75 csökkentését jelentette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom