113619. lajstromszámú szabadalom • Csúszótalpas könnyűfém-dugattyú égési erőgépekhez

MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113619. SZÁM. — V/tl/2. OSZTÁLY. Csúszótalpas könnyfém-dugattyú égési erőgépekhez. Kari Schmidt G. m. 1b. H. cég", Neckarsulm (Württem be rg, N émetország'). A bejelentés napja 1935. évi március hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi julius hó 25-ike. Könnyűfémdugattyúk hő okozta nagy­mértékű kiterjedésének kiegyenlítésére egész sor dugattyúszerkezetet javasoltak már, melyekkel az anyag hőkiterjedését 5 csökkenteni, illetve kompenzálni töreked­tek. így pl. a dugattyúfej és a dugattyú­szár különválasztásával, valamint egyút­tal a dugattyúfej számára alumíniumnak, a dugattyúszár számára pedig nehéz fém-10 nek alkalmazásával igyekeztek a fenti nehézséget kiküszöbölni. Ekkor azonban e két különböző nemű fém kapcsolásából újabb hátrányok keletkeztek. Kis hő'kiter­jedésű acélcsíkok beöntése a dugattyú­ló szárba még mindig nem minden tekintet­ben kielégítő. Megkísérelték továbbá a hordozó dugattyúszár-résznek és a dugaty­tyúnak közvetlen kapcsolatát haránthasí­tékokkal oldani és e dugattyúszár-részt a 20 dugattyúcsap-szemekkel csupán bordasze­rű merevítések révén összekötni. Ekkor a dugattyúfej nagyobb hőkiterjedéséből az <& haszon származik, hogy a dugattyúkö­peny a dugattyúcsap irányában kiterjed, 25 miáltal a hordozó dugattyúszár-részek köl­csönös távolsága minden üzemi hőmérsék­letnél megközelítően állandó értékű ma­rad. így azt ajánlották, hogy a dugattyú­szárt csak a csúszótalp-felületek alkossák. 30 Ekkor azonban a csúszótalp-felületek kap­csolatát a dugattyúcsap-szemekkel ismét csak egy keskeny borda biztosítja, míg a dugattyúcsap-szemek fölött a csúszótalp­felületek egészen a dugattyúcsap-szemek 35 alá bővülnek és itt azokat már csak ha­síték választja el egymástól. Ez a szerke­zet elkerülhetetlenül a dugattyúköpeny nagymérvű áttöréseit eredményezi, úgy hogy aránylag rövid üzemidő elteltével az olajfogyasztás már nagy. Csúszótalpas 40 dugattyú alkalmazásának olyan módját is ajánlották már, melynél a dugattyú mind­két nyomóoldalára külön állítható és cse­rélhető csuszkákat esavarolnak. Ezeknek a csuszkáiknak voltaképen nem szabadna í5 merev kapcsolatban állniok a dugattyú -köpennyel, hanem azoknak rugóhatás ré­vén rugalmasan kellene beállniök. Az em­lített megoldást ennélfogva a gyakorlat­ban nem lehetett bevezetni. Már az a ja- 50 vaslat is felmerült, hogy a dugattyúcsap­szemeket csak a dugattyúfejjel kellene összekötni és ezzel összefüggésben két koncentrikus köpenyrészt alkalmazni, melyek közül a belső gyűrű a dugattyú- 55 csap-szemekkel, a külső gyűrű pedig 90°­kal elfordított kapcsolóbordák révén a belső gyűrűvel állna összeköttetésben. Ilyenféle dugattyúkat azonban, nem ne­vezhetünk csúszótalpas dugattyúknak és 60 azokkal főleg egy igen fontos követel­ményt nem lehet teljesíteni, nevezetesen a nyomóoldalak bizonyos rugalmas utána­engedését, különösen a felfekvési helye­ken, üzem alatt. ' 65 A könnyűfém-dugattyúk szerkesztése terén jelenleg uralkodó felfogás a dugaty­tyúnak olyan ovális alakot igyekszik adni, melynél a kisebbik tengely a dugattyú­csap tengelyével összeesik, de amelynél 70 egyszersmind a dugattyúcsap-szemek bor­(1 a szerűen kapcsolatosak a dugattyúfejjel, hogy üzemben kiterjedhessenek. Az ilyen kiterjedésnek az a következménye, hogy az ovális alak nagyobbik tengelyében 75 fekvő hordozó köpenyrészek bizonyos mér­tékben visszarugóznak. Ily módon elkerü­lik, hogy a dugattyú üzem közben ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom