113449. lajstromszámú szabadalom • Óra
a (27) hüvely veszi körül, mely felül a (28) lemeznyúlvánnyal az óramüvet tartó foglalat (25) gyámjához van erősítve, pl. szegecselve, alul pedig, a dob íedőlapjá-5 nak közelében, a (26) tárcsával van ellátva. A dob tengelye a (27) hüvelyben szabadon foroghat, s a (26) tárcsának, mely tulajdonképen bütykös tárcsa, (35) bütyke van (17. ábra). E bütyök az 10 üres mező beállásakor a (1.9) dob fedőlapjára erősített (39) kilincsre támaszkodik, melynek (41) emeltyűkarját a kar és a dob fedőlapja közé helyezett (40) rugó a kilincsnek (105) ütközőn való felíekvé-15 séig felfelé nyomja. Közvetlenül a kilincs (41) emeltyűkarja fölé futó peremmel van felfüggesztve a (24) tengellyel egytengelyű (66) harang (14., ill. 21—23. ábrák), melyet példaképen a harang (67) füleihez 20 kötött (68) rugók erősítenek hozzá a (25) gyámhoz. A harangnak a rugók ellenében való lenyomása alkalmával, mely kézileg a (76) kézifogantyú, (75) és (73) emeltyűkarok, (74) összekötőrúd és (72) villa ré.25 vén eszközölhető (24. ábra), a. (39) kilincs először kikapcsolódik a (26) tárcsa (35) bütykéből (1. a 14. ábra jobboldali alsó pontozott részét), majd az azonnal meginduló óramozgás következtében a ha-80 rang felfelé való visszaeresztése után a (40) rugó hatása alatt a bütyök hátára ül fel, azon a bütykös tárcsa alapköréig fokozatosan lecsúszik, s a dob teljes körülforgása után újból beleütközik a (35) 35 bütyökbe, mire a mozgás megszűnik. Minthogy a dob egy teljes körülforgásának ideje a lefutó teljes időtartamnak felel meg, a dob kerülete egyenlő az egymás után következő jelzőmezők hosszai-40 nak összegével, s ezért, hogy a 12. ábrabéli elrendezés a dob kerületénél hosszabb szalaggal egyáltalán kivihető legyen, a szalagon természetszerűleg többször (legalább kétszer) is kimérendő a teljes idő-45 tartam, tehát a szalagon két vagy több, szorosan egymáshoz csatlakozó beosztás van, két vagy több üres mezővel. A megoldás azonban csupán egy beosztással és egyetlen üres mezővel olyan is lehet, hogy 50 a (39, 41) kilincs nem a (19) dobon, hanem ezt gyorsító áttétellel hajtó segéddobon. ill. tárcsán van, mely utóbbi — az óraművel közvetlenül hajtva — a mérendő teljes időtartam alatt egy teljes 55 fordulatot végez. A (66) harang, mely a (41) kilincskart. alsó (71) peremével nyomja le, a (69) horonyban (pl. a (25) gyámhoz erősített, s a harang (67) füleiben a horonyvezeték fölött létesített négyszögű kivágásokon 60 átvezetett függőleges vezetőpálcák révén) egyenesben van vezetve. Amennyiben az óramű kézi felhúzású, úgy célszerű oly berendezésről is gondoskodni, mely feledékenység esetén nem 65 engedi meg a felhúzott hajtószerkezet teljes lejárását, nehogy így a megindítás alkalmával az előzetesen végzendő felhúzás következtében késedelem álljon be. Tekintettel arra, hogy az óramű, mely 70 időszakosan csak rövidebb időtartamok alatt van mozgásban, egy-egy felhúzás után napokig eljárhat, a biztosító berendezés állhat az óramű valamelyik lassan forgó, ineghosszabított tengelyére szerelt 75 (77) bütykös tárcsából (24—25. ábra) s ezzel összetartozóan a (74) összekötőrúdhoz kötött vízszintes (79) karból, mely alá, a (77) tárcsa (78) bütyke az óramű lejárásakor befordul, úgyhogy ilyenkor a 80 (72) villát (s ez alatt a (66) harangot, 1. a 21. és 23. ábrákon) nem lehet lehúzni, ill. az óraművet nem lehet mindaddig megindítani, míg a (79) kar alatti akadály el nincs távolítva. Ez akadály megszün- 85 tethető, pl. azzal, hogy a (77) tárcsát, mely ez esetben a. (101) rugóval visszaíorgathatóan van tengelyéhez kötve, a tárcsába szegecselt (102) csap, ill. a kívülről (rugó ellenében) benyomható (103) 90 rúdnak a csaphoz ütköző vízszintes ujja segítségével a megfelelő mértékben viszszaforgatjuk s ezután a (76) emeltyűt lehúzzuk, mely esetben tehát a lehúzással szemben jelentkező akadály csupán 95 figyelmeztetés. A megoldás azonban olyan is lehet, hogy az akadály csupán a tényleges újbóli felhúzással, és pedig időveszteség elkerülése céljából a felhúzás megkezdésével, illetve a fel- 100 húzókulcs behelyezésével szüntethető meg. Ez utóbbi megoldás részletei láthatók a 24—31. ábrákon, melyek szerint a (79) kar, forgatható aggyal, két állítógyűrű közé lazán van a (74) összekötő- 105 rúdra fűzve s az agy szemközti oldalán a (80) ellenkarral van kiegészítve, melyet a (82) rugó (25. ábra) s a (84) ütköző a (83) tartón úgy tart, hogy a (79) kar a 25. ábrán jelzett nyíl irányában a no rugóerő ellenében elforgatható. Ez elforgatást célszerűen az órarugó felhúzására való (88) kulcs (30. ábra) létesíti, melynek hüvelye hosszabb a hüvely rátoláisára való (87) tövisnél. A (87) tövis az óraru- 115 gót felhúzó (85) kúpkerékpár (29. ábra)
