113053. lajstromszámú szabadalom • Oszcillátor

Megjelent 1935. évi október hó 233-én. • MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113053. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. Oszcillátor. Radio Corporation of America cég" New-York-ban, mint Thompson Browder Julián East Orange (N. J.)-i lakos jogutódja. A bejelentés napja 1934. évi április hó 19-ike. É. A. E. A.-beli elsőbbsége 1933. évi április hó 29-ike. A találmány elektroncső típusú oszcillátor, különösen javított nagyfrekvenciájú oszcillátor, amely 1 méternél kisebb hullámhosszúságú, aránylag erős villa-5 mos hullámok keltésére képes. A találmány továbbá oly javított elektroncső, amely nagyfrekvenciájú rezgések keltésére és más célokra is alkalmas. Visszacsatolással működő, elektroncső 10 típusú oszcillátorban keltett villamos hullámok alsó hullámhosszhatárát akkor érjük el, ha egy-egy frekvenciaciklus alatt a csőben végbemenő elektronvándorlás időtartaima magának a ciklusnak időtar -15 tárnához képest számba jövő lesz, mikor is a visszacsatolásra alkalmas állapot már nem forog fenn, ami a rács és anóda váltakozó feszültségeinek fázisviszonyát illeti. A jelenleg általánosan használt vá-20 kuumcsövekben a visszacsatolással kelthető legrövidebb hullámok hossza kb. 1 méter és e hullámok oly gyengék, hogy csak mérési célokra használhatók fel. 1 méternél rövidebb hullámok háromelek-25 tródás vákuumcsőben Barkhausen és Kurz módszere szerint állíthatók elő úgy, hogy az anódalemezre kb. 10—20 Volt negatív feszültséget, a rácsra pedig száz Volt pozitív feszültséget alkalmazunk, 30 amely utóbbi ennélfogva anóda gyanánt szerepel. Barkhausen és Kurz szerint a nagysebességű elektronok a nagy mértékben pozitiv rácselektródának lyukain keresz-35 tülmennek, megállnak és a negatív anóda késleltető mezőjében visszafordulnak, majd a rácson át a katódához visszatérnek, a katólána.k késleltető mezőjében megáillaniak és a rács felé visszafordulnak. Az elektronok ennélfogva a rács kö- 40 rül rezegnek, illetve a rácson keresztül ide-oda lendülnek és így nagyfrekvenciájú rezgéseket keltenek, amelyek a rácshoz és az anódalemezhez kapcsolt rezgőköriben jelennek meg. E rezgések 45 frekvenciáját az elektródák közötti téren átmenő eleiktronvándorlás ideje határozza meg és ennélfogva az az elektródák közti távolságtól, valamint az alkalmazott feszültségtől függ. 50 Gill és Morrell azt találták, hogy a Barkhausen—Kurz rezgéseket keltő berendezés oly hullámok előállítására is fölhasználható, amelyeknek hosszát nemcsak az elektródák távolsága és a fe- 55 szültségek határozzák meg, hanem egy kapcsolatos rezgőrendszer hangolása is, amely rendszerint a cső rácsához és anódalemezéhez van kapcsolva. E kétfajta rezgés, amelyek közül az egyik ki- 60 zárólag az elektródák távolságától és az alkalmazott feszültségektől, a másik pedig a írezgőkör hangolásától is függ, ugyanabban a csőben egymástól függetlenül vagy akár egyidejűleg is kelthető 65 úgy, hogy a kapcsolatos áramköröket beszabályozzuk. Tudomásunk szerint az egyetlen csőtípus. amelyet eddig a fentiek értelmében sikerrel alkalmazlak ultranagy frekven- 70 ciájú hullámok keltésére a hengeres típusú cső, amelynek egyenes katódája és evvel koaxiális elektródái vannak. Rövidebb hullámok a feszültségek növelésé-