112833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék beraktározott szemes termények szellőztetésére, szárítására, hűtésére és portalanítására
12%-ban perforálva voltak. Feltételeztük, hogy a levegő mindkét hosszoldalból egyenlő mennyiségben áramlik ki és ezért az áramlást csak az egyik oldalon 5 vizsgáltuk, amint azt a 10. ábra mutatja. Az áramlás irányát a szem-halom belsejében mesterségesen létesített hőesés segélyével állapítottuk meg. A levegő hőmérséklete a halom belsejében átlagosan 10 14.75 CJ volt. A halomba 35 C° hőmérsékletű levegőt fújtunk be. Megmértük az alsó, a (60) szellőző csővel azonos magasságban fekvő réteget és ezzel az áramlás vízszintes irányú terjedelmét. A mé-15 résnél használt (61, 62, 63) hőmérők egymástól 0.3 m távolságban voltak, míg a mérés síkja a halom felszíne alatt 0.55 m-re feküdt. A nyomás alatt bevezetett levegő útjá-20 ban tehát csak 0.55 m magasságú szemoszlop állott, míg az utolsó hőmérő a (60) csőtől oldalt 0.9 m távolságban volt. A választott időegységben a hőmérséklet a (61) helyeken középértékben 22.63 C°, a 25 (62) helyeken 21.5 C° és a (63) helyeken 20.5 C°-ra emelkedett. A kísérletet fordított irányban, mint a halom hűtését is elvégeztük. Ehhez az éjjel 2 és 6 óra közötti hűvös levegőt használtuk, melynek 30 hőmérséklete 14.25 C° volt. A választott időegységben a hőmérséklet a (61) helyeken 17.0 C°, a (62) helyeken 17.63 C° és a (63) helyeken 18.5 C ra siilyedt. Megjegyezzük még, hogy a halom hőmérsék-35 lete a kísérlet megkezdése előtt minden pontban ugyanaz volt. A két kísérletsorozat igazolja, hogy a (60) csőből kiáramló levegő tényleg a halom szélességi irányában áramlott, mielőtt 40 felfelé eltávozott volna. Tehát nem halad abban az irányban, amelyben ellenállása látszólag kisebb, vagyis felfelé, amely irányban az aerodynamikai ellenállás nyilvánvalóan nagyobb. A (61, 62) és (63) 45 mérősorokban mutatkozó hőesés lapos görbét ad. Ebből nyilvánvaló, hogy a levegő még messze a (63) helyeken túl áramlott. Bár a levegő ilyen áramlása a halom 50 hűtése szempontjából rendkívül előnyös, mert a leírt eszközökkel még a halomnak a padozat felett fekvő rétege is jól elérhető, a gyakorlatilag korlátlan vízszintes irányú kiterjedés mégis bizonytalanságot 55 jelent, mely az ellenőrzést kizárja és nem állapítható meg adott esetben egyszerű eszközökkel, mely határok között hűlhetjük a terményt még elegendő mértékben. A fent leírt felismeréseken alapszik a találmány szerinti eljárás, illetve készü- 60 lék. A találmány célja, hogy az ilyen szemes terményekből képezett halmokat, illetőleg az ilyen halmoknak pontosan körülhatárolt részét kellő biztonsággal szellőztethessük, más szóval, hogy a levegő 65 áthaladására pontos korlátokat szabhassunk, úgyhogy a beraktározott termény szakaszonkénti átszellőztetése teljesen egyenletes mértékben legyen lehetséges. Ehhez meg kell akadályoznunk azt, hogy 70 a levegő a szellőző csövekből két irányban távozzék, úgy amint azt a 11. és 12. ábrák mutatják. Az ezekben az ábrákban feltüntetett megoldásnál mindkét szellőző cső külső 75 fala teljes és azoknak csak befelé fordított oldala perforált. A kísérlet azt mutatta, hogy a benyomott levegő vízszintes irányban is nagy mértékben terjedt szét a padozat felett és hogy a gyakorlatban a 80 két szellőző cső egymástóli távolsága 2—3 m-re választható. Az ezekből kifujt levegőáramok a két cső között körülbelül az út közepe táján találkoznak, rigy hogy a halomban szellőzetlen részek nem ma- 85 radnak. Célszerű, hogy ha a leírt szellőző eljárással kapcsolatban a gabonát szárítjuk is. Evégből a (15) turboszellőztetőt a nyomóoldalon (50) villamos ellenállással sze- 90 reljiik fel, mely a nyomócsonk egy bővületében van és amelyet villamosan a (16) hajtómotor áramkörének mellékáramköreként kapcsolunk. Az (56) kapcsoló rígy a motort, mint a fűtőellenállást is kikap- 95 csolja, viszont az (57) kapcsolóval a fűtőellenállás külön is kiiktatható. A levegőt (13) rugalmas csöveken át vezetjük a (60) íuvócsövekhez. Az eddig ismeretes gabonaszellőztető be- 100 rendezéseknél, akár silókban, akár magtárakban alkalmazták azokat, a levegőt a kompresszortól a gabonáig hosszú úton vezették. Ezzel szemben a fenti berendezésnél a melegveszteségek csökkentése vé- 105 gett célszerű, ha a kompresszort a beraktározott gabonatömeg közelében helyezzük el. Ily módon az (50) ellenállásban előállott meleget a maga teljes egészében használhatjuk. Eddig a nedves gabonát no vagy igen vékony, kb. 0.1—0.2 m magasságú rétegben terítették ki és ismételten átlapátolták, vagy pedig külön e célra készült szárítóberendezéssel szárították. Evégből költséges berendezések szüksége- 115 sek, nevezetesen nemcsak a szárítóberendezés költsége, hanem a gabona ide-oda szállításának költsége is. Hogy a szárítás
