112751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dezoxidáló salak regenerálására, valamint vasfajták dezoxidálására és ötvözésére
_ 4 — ben helyie kell állítanunk, a benne lévő mangánoxidnak és vasoxidnak oly mérvű redukálásával, hogy azoknak minden nyomia eltűnjék, minthogy e salak oldó. 5 hatása, annal nagyobb, minél kisebb az MnO és FeO tartalma. A. találmány értelmében azonban e kézenfekvő következtetéssel szemben azt tapasztaltuk, hogy a gazdaságosság szem-10 pontjából előnyös, hogy a salakban a mangánt és (vagy vasoxidot ne redukáljuk teljesen és különösen, hogy a salak FeO tartalma 1.5%-nál és) vagy MnO tartalma 3%-nál ne legyen kevesebb savanyú sala-15 kok esetén, amelyek különösen alkalmasak erélyes keveréssel való dezoxidálásra, minthogy a FeO-t ós MnOit nagy mértékben oldják, vagyis minthogy ezekben a salakokban a FeO és a MnO aisszociációs 20 együtthatója kicsi. Azt találtuk inár most, hogy ezek a salakok ha viszonylag sok vasoxidot és mangán oxidot tartalmaznak is, még mindig nagy mértékben oldják a vasoxidot és 25 maiigánoxidot és így kellően oxidmentesítik az acélt, ha a fent leírt módon niangántartalmú vagy mangánt nem tartalmazó oxidált acéllal erélyesen keverjük őket. 30 így pl. kb. 27c vasoxidot tartalmazó salak az acéllal való keverés után 5.4% vasoxidot tartalmazott. A keverés előtt 6.36% mangánoxidot tartalmazó salak a maiigántartalmú oxidált acéllal való ke-35 verés után 12.42% magánoxidot tartalmazott és az eljárásból eredő acél kitűnő minőségű volt. Tehát a savanyú salakkal foganatosított dezoxidálási módszereknél 1.5%-ot meghaladó vasoxid- és/vagy 3%-ot 40 meghaladó mangánoxid-tartalmú salakokat használhatunk. Továbbá azt találtuk, hogy a salakoknak a bennük lévő oxidok redukálása révén való regenerálása sokkal könnyebb és 45 sokkal gazdaságosabb, ha a vasoxid- és mangánoxid-tartalmat nem akarjuk a fent említett százalékok alá csökkenteni. Azt találtuk, hogy savanyú salak esetén, ha a vasoxid- és mangánoxid-tartalmat a 50 fentemlített határok alá akarjuk csökkenteni, ezt. nem tehetjük anélkül, hogy egyidejűen a sav alkatrészek, pl. a salakban lévő kovasav vagy titánsav jelentős mennyiségeit redukálnék és a redukált 55 savmennyiség annál nagyobb lesz, minél kisebb a FeO ós MnO tartalom. Azonfelül pl. a kovasav redukálása fölös redukálóanyag-felhasználást, jelentős energiafogyasztást és a kezelés hosszabb időtartamát igényli, ami a salakok regenerálá- 60 sának és így a megolvasztott salakkal való erélyes keverés révén foganatosított oxidmentesítő eljárásnak a költségeit is jelentősen növeli. A legkisebb FeO és vagy MnO tárta- 65 lom, amelynél a regenerálást nem tanácsos folytatni, lényegileg a salak többi alkatrészétől függ. Ha a salak pl. sok agyagföldet és nem túl sok kovaföldet tartalmaz, gazdaságos eljárással a FeO ós 70 MnO mennyiségét a fent megadott határok alá csökkenthetjük. Nagyon sok kovasavat tartalmazó salak esetében viszont a gyakorlatban a gazdaságosság feltételeinek megvalósítására tanácsos, ha az acél- 75 hoz a salakkal való erélyes keverés előtt mangánt adtunk, hogy a salak mangánoxidtartalma regenerálás után 10%-nál ne legyen sokkal kevesebb. Az alábbiakban a fent mondottak alá- 80 támasztására egy példát írunk le, amely egyúttal a találmány előnyeit és gazdaságosságát is megvilágítja. A savanyú salak összetétele a miangántartalmú oxidált acéllal való keverés előtt 85 a következő volt: SiOs --- 52.3%, FeO = 0.88%, MnO = 0.39%; az oxidált acéllal való erélyes keverés után a salak összetétele a következő volt: SiOs = 52.3%, FeO - 1.51%, MnO 5.06%. 90 Ezek után megkíséreltük a salakot alumíniummal regenerálni. A következő ösz-S! ZÍPtételt, kaptuk: SiO* = 46.7%. FeO =•• 1.01%, a mangánoxidtantalom változatlan marad. Azt találtuk tehát, hogy anélkül, 95 hogy a regenerálással gyakorlati eredményt értünk volna el, minthogy az egyetlen kedvező teljesítmény a FeO tartalomnak 0.5%-kal való csökkenése, 4.6% kovaföld teljesen haszontalanul redukáló- 10c dott. Ez azt mutatja, hogy ha az eredeti FeO 6=5 MnO tartalmat akartuk volna elérni, jelentős mennyiségű redukáló anyagot kellett volna felhasználni, ami az eljárás költségeit nagyon megnövelte volna 10c és akkor is az eredeti salaktól nagyon különböző salakot kaptunk volna a kovasav el bomlása következtében, úgy, hogy mindent összevetve, az eljárás költségesebb lett volna, mint a salak egyszerű kiese- 11C rélése. Másrészt azt találtuk, hogy hasonló kovai oldtartalmú és 18% MnO-t tartalmazó salak könnyen redukálható volt 13% MnO tartalomra, anélkül, hogy a kovaföld szá- he mottevően redukálódott volna és jelentős