112751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dezoxidáló salak regenerálására, valamint vasfajták dezoxidálására és ötvözésére

_ 4 — ben helyie kell állítanunk, a benne lévő mangánoxidnak és vasoxidnak oly mérvű redukálásával, hogy azoknak minden nyomia eltűnjék, minthogy e salak oldó. 5 hatása, annal nagyobb, minél kisebb az MnO és FeO tartalma. A. találmány értelmében azonban e ké­zenfekvő következtetéssel szemben azt ta­pasztaltuk, hogy a gazdaságosság szem-10 pontjából előnyös, hogy a salakban a mangánt és (vagy vasoxidot ne redukáljuk teljesen és különösen, hogy a salak FeO tartalma 1.5%-nál és) vagy MnO tartalma 3%-nál ne legyen kevesebb savanyú sala-15 kok esetén, amelyek különösen alkalma­sak erélyes keveréssel való dezoxidálásra, minthogy a FeO-t ós MnOit nagy mérték­ben oldják, vagyis minthogy ezekben a salakokban a FeO és a MnO aisszociációs 20 együtthatója kicsi. Azt találtuk inár most, hogy ezek a salakok ha viszonylag sok vasoxidot és mangán oxidot tartalmaznak is, még min­dig nagy mértékben oldják a vasoxidot és 25 maiigánoxidot és így kellően oxidmente­sítik az acélt, ha a fent leírt módon nian­gántartalmú vagy mangánt nem tartal­mazó oxidált acéllal erélyesen keverjük őket. 30 így pl. kb. 27c vasoxidot tartalmazó sa­lak az acéllal való keverés után 5.4% vas­oxidot tartalmazott. A keverés előtt 6.36% mangánoxidot tartalmazó salak a maiigántartalmú oxidált acéllal való ke-35 verés után 12.42% magánoxidot tartalma­zott és az eljárásból eredő acél kitűnő mi­nőségű volt. Tehát a savanyú salakkal foganatosított dezoxidálási módszereknél 1.5%-ot meghaladó vasoxid- és/vagy 3%-ot 40 meghaladó mangánoxid-tartalmú salako­kat használhatunk. Továbbá azt találtuk, hogy a salakok­nak a bennük lévő oxidok redukálása ré­vén való regenerálása sokkal könnyebb és 45 sokkal gazdaságosabb, ha a vasoxid- és mangánoxid-tartalmat nem akarjuk a fent említett százalékok alá csökkenteni. Azt találtuk, hogy savanyú salak esetén, ha a vasoxid- és mangánoxid-tartalmat a 50 fentemlített határok alá akarjuk csökken­teni, ezt. nem tehetjük anélkül, hogy egy­idejűen a sav alkatrészek, pl. a salakban lévő kovasav vagy titánsav jelentős mennyiségeit redukálnék és a redukált 55 savmennyiség annál nagyobb lesz, mi­nél kisebb a FeO ós MnO tartalom. Azon­felül pl. a kovasav redukálása fölös redu­kálóanyag-felhasználást, jelentős energia­fogyasztást és a kezelés hosszabb időtar­tamát igényli, ami a salakok regenerálá- 60 sának és így a megolvasztott salakkal való erélyes keverés révén foganatosított oxid­mentesítő eljárásnak a költségeit is jelen­tősen növeli. A legkisebb FeO és vagy MnO tárta- 65 lom, amelynél a regenerálást nem taná­csos folytatni, lényegileg a salak többi alkatrészétől függ. Ha a salak pl. sok agyagföldet és nem túl sok kovaföldet tartalmaz, gazdaságos eljárással a FeO ós 70 MnO mennyiségét a fent megadott hatá­rok alá csökkenthetjük. Nagyon sok kova­savat tartalmazó salak esetében viszont a gyakorlatban a gazdaságosság feltételei­nek megvalósítására tanácsos, ha az acél- 75 hoz a salakkal való erélyes keverés előtt mangánt adtunk, hogy a salak mangán­oxidtartalma regenerálás után 10%-nál ne legyen sokkal kevesebb. Az alábbiakban a fent mondottak alá- 80 támasztására egy példát írunk le, amely egyúttal a találmány előnyeit és gazda­ságosságát is megvilágítja. A savanyú salak összetétele a miangán­tartalmú oxidált acéllal való keverés előtt 85 a következő volt: SiOs --- 52.3%, FeO = 0.88%, MnO = 0.39%; az oxidált acéllal való erélyes keverés után a salak összetétele a következő volt: SiOs = 52.3%, FeO - 1.51%, MnO 5.06%. 90 Ezek után megkíséreltük a salakot alu­míniummal regenerálni. A következő ösz-S! ZÍPtételt, kaptuk: SiO* = 46.7%. FeO =•• 1.01%, a mangánoxidtantalom változatlan marad. Azt találtuk tehát, hogy anélkül, 95 hogy a regenerálással gyakorlati ered­ményt értünk volna el, minthogy az egyetlen kedvező teljesítmény a FeO tar­talomnak 0.5%-kal való csökkenése, 4.6% kovaföld teljesen haszontalanul redukáló- 10c dott. Ez azt mutatja, hogy ha az eredeti FeO 6=5 MnO tartalmat akartuk volna el­érni, jelentős mennyiségű redukáló anya­got kellett volna felhasználni, ami az el­járás költségeit nagyon megnövelte volna 10c és akkor is az eredeti salaktól nagyon kü­lönböző salakot kaptunk volna a kovasav el bomlása következtében, úgy, hogy min­dent összevetve, az eljárás költségesebb lett volna, mint a salak egyszerű kiese- 11C rélése. Másrészt azt találtuk, hogy hasonló ko­vai oldtartalmú és 18% MnO-t tartalmazó salak könnyen redukálható volt 13% MnO tartalomra, anélkül, hogy a kovaföld szá- he mottevően redukálódott volna és jelentős

Next

/
Oldalképek
Tartalom