112700. lajstromszámú szabadalom • Differenciálmű főleg gépjárművekhez

_ 2 — csúszócsapágyaiban (vagy golyós csapágyaiban) az X—X tengely körül vannak agyazva. A (14) és (15) tárcsák egy darabot alkotnak, illetve a (18, 19) ékek révén 5 kapcsolódnak a (20) és (21) tengellyel (pl, a gépkocsi két hátsó féltengelyével), amelyekre a (10) tengely forgását kell átvinni. A (14) és (15) tárcsák szembenfekvö 10 csonkakúpos felületein (22) ós (23) fogak vannak. E fogak mindegyike csonkakúp vagy gúla alakú, amelynek legfelső éle a szerkezet középpontjában, O-nál van (1. ábra). A (14) és (15) tárcsán a lehető leg-15 több (22, 23) fog van, de a (22) fogak száma néhány egységgel különbözik a (23) fogakétól. A rajzon látható megoldási alaknál a (14) tárcsán tizenegy (22) fog, a (15) tárcsán pedig tizenhárom (23) fog van. 20 Ezek a fogak sík vagy ívelt felületűek és az oldalaikkal bezárt csúcsszög a (12) továbbító peckek csonkakúpos felületének a csúcsánál lévő szögével egyenlő. A (22, 23) fogak x középmagassága (7. ábra) a két (14, 25 15) tárcsán egyenlő. A (14,15) tárcsáknak a támaszt alkotó (24) gyűrűvel szabályozható távolsága (1. ábra) olyan, hogy bármelyik X—X tengelyű hengeren az egyik fog mélypontja és a szembenfekvő tárcsán S0 lévő másik fog csúcspontja közötti távolság kis játékkal egyenlő a (12) továbbító peceknek ugyanazon a hengeren mért szélességével. A szerkezet a következőképen működik: 35 ha a (8) kúpos fogaskoszorút forgatjuk, forgása közben magával viszi a (7) karimát, úgyszintén a nyolc (12) továbbító pecket. Ez utóbbiak viszont ugyané mozgásban magukkal viszik a (14) és (15) tár-40 csákat. Ha feltételezzük, hogy a két tárcsa egyikét leállítottuk, akkor azt találjuk, hogy a (12) továbbítópeckek forgó mozgásuk közben továbbra Is magukkal viszik 45 a másik tárcsát és annak olyan sebességet kölcsönöznek, amely a kúpfogazású (8) koszorú szögsebességénél egy másik szögsebességgel nagyobb, amely utóbbi szögsebesség a (12) továbbító peckek széleinek 50 a mozdulatlan tárcsa fogainak ívelt vagy ferde felületén való elmozdulásából adódik. Ekkor a (12) továbbító pockok forgásukon kívül a (7) karimában lévő vezetékeikben ide-oda is mozognak. 55 A reakciós működésű (12) továbbító peckek felfeküsznek a mozdulatlan tárcsára, amely ekkor bütyökként hat és a peckeknek a mozdulatlan tárcsa mentén való e sajátos mozgása a mozgó tárcsának második szögsebességet kölcsönöz 60 oly módon, hogy a mozgó tárcsa sebessége lényegileg a (8) kúpos fogaskoszorú sebességének a kétszerese lesz. Látjuk tehát, hogv ha a (14) tárcsát mozdulatlannak tételezzük fel (7. ábra), akkor a (7) karimának 65 az egyik (22) fog kerületi m félhosszával egyenlő mindenegyes elmozdulásakor az egyik (12) továbbító pecek, amely a mozgás kezdetén az egyik (22) fog mélypontján van, a mozgás végén már a következő 70 csúcsra jutott. Ez a továbbító pecek tehát x távolsággal mozdult el a (15) tárcsa felé oly módon, hogy ennek a tárcsának a továbbító pecekhez képest a tárcsa egyik fogának a félhosszával egyenlő n útdarab- 75 bal kellett elmozdulnia. Végeredményben tehát a (15) tárcsának a (14) tárcsához képest való elmozdulása m+n, amely érték nagyon közel áll a 2 m-hez. Az m és n hosszaknak mindenesetre 80 különbözőnek kell lenniök, hogy a két tárcsának ne legyen egyenlő számú foga, mert ellenkező esetben az a hátrány mutatkoznék, hogy minden továbbító pecek miniden foghoz képest egyenlő helyzetet 85 foglalna el és így elcsúszás állhatnia elő, midőn a tárcsák egyikének továbbításara va.ló peckek az említett tárcsa fogainak a csúcsánál vannak. Viszont ha a két tárcsa fogainak száma 9( különböző, akkor e fogak egyike vagy több ilyen fog mindig olyan helyzetben van, hogy a megfelelő továbbító pecek, illetve peckek magukkal vihetik. Hogyha az egyik tárcsa nem teljesen 9: mozdulatlan, hanem a másik tárcsához képest viszonylagos mozgást végez (amely eset a kanyarodóban haladó gépkocsi hajtott kerekeinél forog fenn), akkor a (7) karima, amely például állandó sebesség- j gel forog, a két tárcsával olyan sebességkülönbséget közöl, amely a két hajtókerék megtette út különbségéből ered. A (12) továbbító peckek mindig arra a tárcsára i'eküsznek fel, amelynek a sebessége csök- 1 kent, hogy a másik tárcsával az előbbi m tárcsa sebességesökkenésének megfelelő — 11 vagy — értékkel fokozott sebességet köo^ m zöljenek. Nyilvánvaló, hogy midőn a (12) továb- 1 bitó peckeknek a csökkent sebességű tárcsára támaszkodva, a másik tárcsával megnövelt sebességet kell közölniök, a (8) kúpos fogaskoszorúval további munkát