112405. lajstromszámú szabadalom • Zörejelnyomó

— 3 — ben fellépő feszültségesést a (13) erősítőcső rácsába vezetjük. A (13) erősítőcsőnek (35) rácselőfeszültség-í'orrása és oly kimenő köre van, melybe a (36) kimenő 6 induktancia és a nagyfeszültségű (37) áramforrás van bekapcsolva; ez utóbbi ily módon a (13) cső anódjával van összekötve. A (36) önindukció induktíve csatolt oly (38) önindukcióval, amelynek (39)kap-10 csai hangszóróval, vagy még egy vákuumcsőerősítő bemenő körével lehetnek összekötve. A (22) ellenállásban fellépő feszültségingadozások közvetlenül a (14) zörejelnyomó cső rácsába jutnak, melynek ki-15 menő körébe a (32) ellenállásnak a (34) elágazás alatti része esik. A (33) feszültségforrás a (14) cső anódjának kellő potenciált ad. A zörejelnyomó csőnek célszerűen nagy 20 erősítési tényezője és rácsfeszültség-anódáram-karakterisztikájának éles könyöke van, oly célból, hogy a rácsfeszültség aránylag csekély változása az anódáram lényeges változását vonja maga után. A 25 Radiotron RCA—24 tipusú cső alkalmas erre a célra. Az ily csőnek erősítő tényezője 400—630, tehát átlagosan 500 és árnyékoló rácsa az «elvágó-szintáj» befolyásolásának kielégítő eszköze, amint ez az 30 alábbiakból kitűnik. A vezérelt cső, tehát a feltűntetett példában a (13) audiófrekvencia-erősítő cső, erősítési tényezője akkora, hogy a negatív ráesel őfeszültség csekély változásainál 85 a cső oly előfeszültséget kap, hogy az anódáram megszakad és így folyása megszűnik. ' Erre a célra pl. a Radiotron RCA—27 tipusú cső alkalmas. A (15) cs (21) köröket hangoló kon-40 denzátorok elektromos tekintetben egyformák és úgy lehetnek összekötve, amint ezt az 1. ábrában szaggatott vonallal jeleztük, amikor is a kondenzátorok egyidejűleg állítódnak be. 45 Üzemben a (30) feszültségforrás a (11) nagyfrekvencia-erősítőcsőnek oly előfeszültséget ad, hogy érzékenysége maximális, ha nem érkezik jel. A (22) rácslevezetőellenállásban fellépő nagy középáram a 50 (11) cső rácsában negatívebb feszültséget létesít a katódhoz képest és ennek következtében csökkenti a nagyfrekvenciájú erősítőcső erősítését. Ha a (12) detektor bemenő körébe rá-55 diófrekvenciajeleket nem vezetünk, akkor a (14) zörejelnyomó cső rácsának nagyjában ugyanakkora potenciálja lesz, mint a katódnak és maximális anódáram folyik a (32) ellenállás alsó részében. Ezáltal a (34) pont és a (13) audiófrekvencia-erősítőcső 60 rácsa olyan előfeszültséget kap, amely oly, mélyen fekszik a (35) előfeszültség-forrás létesítette normális előí'eszültség alatt, hogy az anódáram megszakad és így ez a cső többé nem erősít és nem visz át, ha a 65 (31) csatoló-kondenzátoron és a (32) ellenálláson átfolyó egyenirányított áram a (34) pontban uralkodó feszültséget fluktuáltatja. Ha nincs rádiófrekvencia-jel, akkor, noha 70 a (11) erősítőcső maximális teljesítményt fejt ki és a vevő a legnagyobbb érzékenységű, a (14) cső előfeszültsége — minthogy a (22) ellenállásban egyenirányított áram egyáltalában nem, vagy csak csekély köze- 75 pes mértékben kering — olyan lesz, hogy tetemes anódáram folyik át a (32) ellenálláson. A (13) audiorekvencia-erősítő ez okból képtelen lesz a detektoron átmenő és a cső rácsába a (31) csatoló-kondenzá- 80 toron át bevezetett apró zavarófeszültségingadozásokat átvinni. Ha ellenben a detektort a (11) erősítő útján, kellő ersőségű jel éri, akkor a (22) ellenálláson átfolyó közepes áram és így alsó végein fellépő 85 középfeszültség növekszik és a (14) zörejelnyomó cső anódárama csökken, miáltal a (34) pontban uralkodó feszültség növekszik és lehetővé teszi, hogy a (13) cső a csatolókondenzátoron át bevezetett jelek audio- 90 frekvencia-erősítőjeként működjék. Ha valamely tekintélyes erősségű jel egyáltalában jelen van, akkor a (11) rádiófrekvenciaerősítő önműködő hangerőszabályozó-hatásából következik, hogy a (22) 95 rácslevezető-ellenálláson átfolyó közepes áram elegendő nagy ahhoz, hogy a (14) csőben az anódáramot elvágja és a (34) pontnak lényegében állandó negatív előfeszültséget adjon. Jel távollétében tényleg LOO nem folyik áram a (22) ellenálláson és a (34) pontnak olyan potenciálja lesz, amely a (14) csőben oly áramot létesít, mely a (13) erősítőcsőnek az anódáram elvágásához szükséges előfeszültséget adja. 105 Az önműködő hangerőszabályozási eljárás részleteit nem öleli fel a találmány, ahol is magától értetődik, hogy bármely alkalmas eljárás használható, amellyel a rádiófrekvencia-erősítő erősítése és illetve 110 vagy szuperheterodin-kapcsolás első detektorának és közbeesőfrekvencia-erősítőjének átviteli teljesítménye szabályozható. A zörejelnyomó-hatás azzal érhető el, hogy oly cső erősítését szabályozzuk, amely a zörej- 115 elnyomó csövet tápláló cső után következik, pl. szuperheterodin-vevőknél valamely közbeeső frekvencia-erősítőnek, má-