112378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukorgyárak és cukorfinomítók leveinek tisztítására

— S — eredhet. A leveket azután újból szűrjük és a maradékot célszerűen oly léhez adjuk, melyből a flokulált tisztátlanságokat még nem különítettük el. 5 Magától értetődik, hogy a levek, szükség esetén, az eljárás különböző fázisai között fel is hevíthetők, az illető cukorgyár berendezéséhez és a kezelésnek alávetett cukorrépa vagy cukornád összelő tételéhez képest. A hőmérséklet, nyers cukorrépalevelek kezelésénél, általában 80 és 95 C° között fekszik. Alábbiakban két kiviteli példát ismertetünk : 15 1. példa. A tisztítandó répa cukorleveketi, forrón, (pl. 85 C°-on) egymás után, mésszel és folyékony kéndioxiddal kezeljük, amikor is a levek a jelenlévő kolloid-tisztát-20 lan ságok optimális izoelektromos pontjába jutnak ós a kolloid-tisztátlanságok irreverzibilis flokulációja jön létre. A levekhez hozzáadandó alkáli és folyékony kéndioxid pontos mennyiséget előzetes 25 próba-sorozattal határozzuk meg. E kísérleteket a laboratóriumban végezzük néhány nyerslével, melyet az illető cukorgyárban felhasználandó cukorrépával lényegében azonos cukorrépából kap-80 tünk. 0t sorozat próbát állítunk be, melyek mindegyike négy vagy öt félliteres mintából áll. Az első sorozat tisztítandó cukor lé mintái mindegyikébe 0.10%-nyi 35 CaO-ot teszünk (indikátor: fenolftalein) és az egyes mintákat kb. 4%-os vizes kéndioxid-oldat növekvő mennyiségeivel keverjük, mely mennyiségeket bürettával pontosan mértük. 40 A második sorozatot 0.15% CaO-ra lúgosítjuk és az egyes mintákat ugyanolyan mennyiségű SOa-vel kezeljük, mint az előző sorozat megfelelő mintáit. A harmadik sorozatot 0.20% CaO-ra 45 lúgosítjuk és az egyes mintákat ugyanoly mennyiségű SOa-vel keverjük, mint az előző sorozat megfelelő mintáit. A negyedik és ötödik sorozatot hasonló módon lúgosítjuk 0.25%, i 11. 50 0.3%-ra és levekkel. Az összes mintákat ugyanazon a hőfokon ós azonos feltételek mellett kezeljük. Valamennyi mintában flokuláció fog fellépni. Feljegyezzük az ülepedési idő-55 ket és azokat a mintákat valasztjuk ki, amelyekben a leülepedés ideje a legrövidebb és a felszínen úszó folyadék leginkább nevezhető kristálytisztának. A sorozatok száma és a sorozatokon belüli minták száma tetszésszerint vál- 60 toztiatható. Alapos keverés után, a kiválasztott minták részeit 85—90 C°-ra hevítjük ós azután oldható lúgosságukra próbáljuk ki őket. Azután a kiválasztott minta 65 maradékának egyenlő részeihez további, igen csekély mennyiségű meszet adunk hozzá. Azt találtuk, hogy a fentemlített mintasorozatok közül a harmadik, vagyis az, amelyben a nyers levek 0.2% OaO-ra 70 voltak lúgosítva, a legjobb eredményeket szolgáltatták; e sorozaton belül az a minta volt a legjobb, amelyet lé-literenként 0.1 g folyékony SOs-dal kezeltünk. Ezt a mintát 85—90 C°-ig hevítettük ós 75 annak egy részét leszűrtük. A szűrlet lúgossága 0.09% volt. A minta maradókát több egyenlő részre osztottuk és mindegyikhez csekély mennyiségű GaO-t adtunk hozzá, melynek mennyisége, 80 0.02—0.05% CaO között váltakozott. Ezeket az almintáikat azonos feltételek mellett, újra hevítettük és szűrtük. Az egyes szűrletek lúgosságának meghatározásakor azt találtuk, hogy annak ér- 85 téke 0.11—0.14% között váltakozott. Emellett azt találtuk, hogy leggyorsabb volt a szűrés annál a mintánál, amelyet járulékosan 0.04% CaO-val kezeltünk és amelynek oldható lúgossága 0.13% CaO 90 volt, E szűrletek mindegyikének tisztaságát ismert laboratóriumi módszerekkel határozzuk meg. A nem kezelt lé tisztasági fokától a legnagyobb mértékben el- 95 térő tisztaságú mintánál alkalmazott mész- ós kéndioxidmennyiség optimálisnak tekinthető a kolloid-tisztátlanságok flokulására. A tisztítandó ló zöméhez ezen optimális mennyiségű meszet és 100 kéndioxidot adjuk hozzá. Ezután csekély mennyiségű meszet adunk hozzá az oldható lúgosságnak arra az értékre való beállítására, melyet a szűrés szempontjából optimálisnak találtunk. A kezelt le- 105 veket azután 85—95 C°-ig hevítjük és szűrjük. Szűrés után, de koncentrálás előtt, a leveket széndioxiddal kezeljük, hogy az oldat oldható lúgosságát optimális értékére hozzuk (0.01%—0.02% no mésszel egyenértékű), azután újból szűrünk. Az ezen derítéstől eredő szűrési maradékot visszavezetjük a rendszerbe és oly levekhez keverjük őket, melyeket