112255. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés városi gáz, illetve szénvízgáz előállítására barnaszénből és egyéb gyengébb fűtőértékű tüzelőanyagokból

— 2 — Ugyanígy kikapcsol andók azok a törekvések is, amelyek a szenek alacsony hőfokú lepárlásával dolgoznak és pedig egyrészt azért, mert a termelt gázmennyiség 5 pro tonna szén az alacsony hőfokú lepárlásnál nagyon csekély, továbbá másrészt ós főleg azért is, mert a termelt gáz összetételénél fogva, a szénsav-ballaszt eltávolítása után is városi gáz céljaira — a szab-10 ványtól eltérő összetétele folytán — nem megfelelő. Azok a javaslatok, amelyek szerint ez a gáz hidrogénnel való keveréssel tétessék megfelelővé, annyira megdrágítanák a gáztermelés költségét, hogy ez 15 az eljárás gyakorlatilag szóba nem kerülhet. Az alacsonyhőfokú lepárlás csak mint tüzelőanyag-nemesítő eljárás jöhet szóba. Ugyanígy nem vehető figyelembe az ú. n. kettős gázgyártás (Strache gáz) elve 20 sem, mert ez az eljárás a szóbanforgó csekély fűtőértékű tüzelőanyagokra nem alkalmazható. Sikerrel egyedül a magas hőfokú desztilláció biztathat úgy gyakorlati, mint gáz-25 technikai okokból és pedig azért, mert magas hőfokon végzett desztillálásnál t-ként nagy hozadékra számíthatunk, mimellett a desztillálás a szemnagyságtól meglehetősen független. A tapasztalat azonban 30 azt mutatta, hogy az így termelt gáznak nagy a COs-tartama, amelynek mosás útján való eltávolítása az eljárást komplikálja és drágítja. Mivel a barnaszenekből és egyéb cse-35 kély fűtőértékű tüzelőanyagokból termelt koksz piaci értéke minimális, a városi gáz előállítása csak azzal tehető gazdaságossá, ha maximális gázhozadékot tudunk elérni. Logikus volt tehát a száraz desztilláció 40 helyett az ú. n. nedves desztillációt alkalmazni, amely legegyszerűbben az ú. n. folytonos üzemű desztilláló berendezésben vihető keresztül, amely a barnaszenek desztillálásához amúgy is a legalkalma-45 sabb és amelynél a retorta alsó részébe vízgőzt fúvatva, a termelt gázmennyiség a retortában termelt vízgázzal megnövekszik. Ezeket az eljárásokat kiegészítették azok 50 az eljárások, amelyek a retortában termelt gáz mennyiségének további növelését azzal tették lehetővé, hogy a desztillálásnál termelt kátrányt permanens gázzá alakították át. A kátrány gázzá alakítá-55 sát vagy külön ú. n. krack-terekben, vagy magában a desztilációs térben végezték és pedig úgy, hogy a primér desztillálási termékeket izzó szén, ill. kokszrétegeken vezették keresztül, ami által a keletkezett Cüi' egy részének CO-dá való redukciója 60 is lehetségessé vált. Nagyszámú ilyen eljárás vált ismeretessé, sőt egy-két kisféretű telep is működésben van. Ezekkel az eljárásokkal azonban, mint azt a legújabb keletű műszaki irodalmi közlemé 65 nyek is igazolják (Das Gas- und Wasserl'ach 1931. évf. 14. füzet, Dr. Ing. W. Allner: Braunkohlengas GWF 1935. 15., 16., 17-i füzet,, Dr. R. Heinze: Fortschritt der Stadtgaserzeugung aus Braunkohle) nem 70 lehet a szóbanforgó tüzelőanyagokból minden további nélkül szabványos összetételű városi gázt előállítani, hanem a primér termelésű gázból a túlnagy százalékban jelenlévő CCh-ot mosással el kell távoli- 75 tani, ami, mint már említettük, a gázelőállítást nemcsak komplikálja, hanem lényegesen meg is drágítja. Hosszas kísérleteim alapján azt találtam, hogy szabványos minőségű, normális 80 COs-tartalmú városi gáz barnaszenekből és egyéb gyengébb fűtőértékű anyagokból csak akkor állítható elő, ha gondoskodunk arról, hogy a tüzelőanyagból a desztillálás első szakában keletkező vízgőz és szén- 85 sav jelentékeny részét eltávolítsuk, úgyhogy az a tulajdonképpeni gáztermelés folyamatában már részt ne vehessen. Ezt a találmány szerint úgy érjük el, hogy a tűzálló anyagból épített desztillá- 90 ciós tér fölé egy azzal közvetlen összeköttetésben álló külső fűtésű széniszárító készüléket helyezünk, amelyet célszerűen aránylag vékony vaslemezből készítünk, hogy a fűtést a desztillációs kemence fá- 95 radt füstgázmelegével gazdaságosan végezhessük. Azt, találtam, hogy az ilyen szónszárító legfelső részéből nagymenyiségű vízgőzt bocsáthatunk ki aránylag csekély gáz- 100 veszteség mellett, amely gáz jelentékeny mennyiségű COa-ot és HaS-t tartalmaz. A szónszárítóból való vízgőzelvezetésnek előnyei rendkívül nagyok, ha figyelembe vesszük, hogy nagy fűtőértékű gáz 105 előállításánál kizárólag a kátránygőzöknek gázzá való átalakítása a fontos. Ebből a szempontból a normális desztilláló kamra felső részében tehát, csak aránylag alacsony hőmérsékletet tarthatunk fenn, 110 nehogy a kátrányból képződő nagy fűtőértékű gázalkatrészeket CHi) és homologokat) is szétroncsoljuk. A rendelkezésre álló hőmérséklet azonban ez esetben nem lehet eléggé magas a desztilláló első fo- 115 kozatában keletkező CO2 redukciójához s ennélfogva az ilyen módon előállított gáznak okvetlenül nagy a CCh-tartalma.