112061. lajstromszámú szabadalom • Függetlenül vezetett kerekek rugózása, különösen gépjárművekhez

- 2 — A mellékelt rajz a találmány szerinti rugózás egyik foganatosítási alakját pél­daképpen tünteti fel. Az 1. ábra az elrendezés elölnézete. A 5 2. ábra az 1. ábra A—B vonala szerinti metszet felülnézete. A 3. ábra metszet az 1. ábra C—I) vonala szerint. A 4. ábra a felső kormánycsap-csukló 10 metszete. A keret (a) hossztartóját (1. ábra) a (b) haránttartó köti össze a szembenfekvő hossztartóval. A haránttartó (bl) végcsap­ágyában forgathatóan ágyazzuk a függé-15 lyes (c) csapot, melyet a felső (cl) ha­rántdarab (3. ábra) T-alakúvá tesz, a vele kup és ék révén szilárdan összekötött to­vábbi (d) ha ránt darab pedig I szerkezeti egységgé egészít ki. A két harántdarabot 20 csapágyakként képezzük ki a függélyes csap középvonalától többé-kevésbbé oldalt fekvő két vízszintes (e, f) csap számára, melyek a lényegileg háromszögalakú, villaszerű két (g, h) csatlórúd csukló-25 csapjai (1. és 2. ábra). Az (i, j) gömbcsuk­lók (1. ábra), valamint a (k) kormány­csap révén csatlakoztatjuk az (1) tengely­csaptartót, melyet ekként a csatlórudak parallelogramszerűen vezetnek. A (k) kor-30 mánycsapot egyrészt a két (i, j) csuklóban —• még pedig a rácsavart felső (kl) csukló­gömb (4. ábra) és pl. a csappal egy darab­ból álló, megfelelő alsó csuklógömb révén, — másrészt a (k2 csapágyak útján ma-35 gában a tengelycsapban is forgathatóan ágyazzuk. A kerekeket az (m) tekercsrugó rugózza (1. ábra), melynek tekerületei vezetés nél­küliek és amely egyrészt az (a) hossztar-40 tóra erősített (n) konzolhoz, másrészt a (h) csatlórúd (hl) áthidalásán (2. ábra) elrendezett, az (o) anyával (1. ábra) be­állítható (p) gömbcsuklóhoz támaszkodik. A rugó egyik — pl. felső — vagy mind-45 két végét a felfekvési helyeken szilárdan befoghatjuk, vagy pedig a rugóvégek csupán a rugó nyomása alatt is felfek­hetnek. A kerék túlságos rugózásának meggátlására — illetve a tekercsrugó tö-50 rése esetére biztosításul is — a rugó bel­sejében a csőalakú (q) toldaton az elő­nyösen gumipufferként kiképzett (r) üt­közőt alkalmazzuk, mely a kerék bizo­nyos mérvű rugózásának túllépésekor a 55 (p) gömbcsuklóhoz fekszik. A rugót cél­szerűen a csatlórúdak két karja közti térbo helyezzük, úgyhogy a rugózás szá­mára külön helyszükséglet nélküli ked­vező elrendezésben jutunk. Természetesen két vagy több rugót is lehetne alkal- 6( mázni mindegyik kerékhez. Az alsó (d) harántdarabnak továbbá (di, d2 ) karjai vannak (2. ábra), melyek kétoldalról a keret (b) haránttartója köré nyúlnak. Ezeket a karokat az (s) csap 6! köti össze egymással, mely a (b) haránt­tartó kétoldalt mélyített (ba) szemének (t) furatán megy át. A szem mélyedéseibe az (s) csapot körülfogó (u) gumipuffereket teszünk, melyeket fedőlapokkal és (v) anyákkal előfeszültség alá helyezünk. A találmány természetesen nem szorít­kozik erre az alkalmazási és foganatosí­tási példára. így a csatlórúdrendszernek, a tekercs- 7 rugók elrendezésének és utánaállíthatósá­gának, a rugóütközőknek stb. különleges szerkezeti megoldását magukban vagy egymással kombinálva alkalmazhatjuk. Szabadalmi igények: $ 1. Függetlenül vezetett kerekek rugózása, különösen gépjárművekhez, melyre jel­lemző egymás fölött elrendezett, a ke­reket vezető két csatlórúd és ezekkel egyesített, nyomásra igénybe vett, ve- 8 zetés nélküli tekercsrugó, mely a kere­ket a kerettel szemben rugózóan meg­támasztja és pl. az alsó csatlórúdhoz támaszkodik. 2. Az 1. alatt igényelt rugózás foganatosí- 9 tási alakja, melyre jellemző a kerék rugózó mozgását a kerettel szemben le­hetővé tevő, a két csatlórúd között úgy elrendezett tekercsrugó, hogy ennek alsó vége az alsó csatlórúdhoz, felső g vége pedig a kerethez támaszkodik. 3. Az 1—2. alatt igényelt rugózás foga­natosítási alakja, melyre jellemzők magában véve ismert módon villasze­rűén kiképzett csatlórúdak és hogy a j tekercsrugó alsó vége az alsó csatló­rúd haránttartójához, felső vége pedig a villaszerű felső csatlórúd karjai közt a kerethez erősített ágyazóbakiioz tá­maszkodik. j 4. Az 1—3. alatt igényelt rugózás foga­natosítási alakja, melyre jellemző a tekercsrugó belsejében pl. akként elhe­lyezett rugalmas ütköző a rugózási lö­ket határolására, hogy az ütköző a ke- ; rőthez van erősítve és pl. a tekercs­rugó belsejében az ellenkező rugóvég körzetéig terjedő csőalakú toldat vé­gén foglal helyet, míg az ellenütköző közvetlenül a pl. csuklósan ágyazott ; .rugótámasznál van. 5. Az 1—4. alatt igényelt rugózás fogana-

Next

/
Oldalképek
Tartalom