111941. lajstromszámú szabadalom • Betörés ellen biztosító zár, különösen ajtózár

Megjelent 1935. évi április lió 15-én. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111941. SZÁM. — VlII/tl. OSZTÁLY. II' Betörés ellen biztosító zár, különösen ajtózár. i Blazsek László szobrászművész Budapest. i i A bejelentés napja 1934. évi február hó 15-ike. A találmány olyan be tünés ellen bizto­sító zá^ különösen ajtózár, mely az ed­digi ajtózáraiktól annyjban különbözik, hogy ha illetéktelen egyén a zárat ál-5 kulccsal nyitja ki és az J elzárt helyis t'g ajtaját, az ajtókilencs lenyomásával nyit­ni akarja, úgy a kilincs lenyomásával a zárát ismét bezárja; így tehát akárhány­szor kísérlet történik az erőszakos beha-10 tolásra, a benyit ásnál a zár mindannyi­szor újból bezárul. ' A találmány lényege az, hogy a zárhoz tartozó kulccsal,, zárás közben, kis kupa­kot, ú. i}. váudorkapcsot viszünk a zár-15 tokba, amely kupak, zárás után is, mind­addig a zárban marad, míg a zárat a hoz­zátartozó kulccsal ki nem nyitjuk és e kulccsal a vándorkaposot a zárból el nem távolítjuk. A zártokban helyet foglaló 20 vándorkapocs a zárnyelven forgathatóan megerősített emeltyűt olyan helyzetben rögzíti, hogy arra, a zár kilincsének le­nyomásakor, e kilincshez erősített nyúl­vány — közbeiktatott szerv révén, vagy >5 közvetlenül — a zárónyelveít kitoló érte­lemben • hatást gyakorol az esetben, ha a zárat álkulccsal nyitják fel, azaz a záró­nyelvet a vándorkapocsnak a zárból való eltávolítása nélkül húzzák vissza, a zár-30 tokba, A rajz a találmány szerinti zár és a zárhoz tartozó kulcs példaképeni fogana­tosítási alakját mutatja. A rajzon az 1. ábra a zárat a zártok mellső falának 35 levptele után nyitott helyzetben, a 2. ábra pedig a zárás közbeni helyzet­ben mutatja. A 3. ábra a zárhoz tartozó kulcs oldalné­zete, részben metszete; a 4. ábra a kulcsszakái l felülnézete ván- 40 dorkapocs nélkül, az 5. ábra pedig feltolt vándorkapoccsal; a 6. ábra az 5! ábrának megfelelő met­szet, - Az ajtózárnak (1. és 2. ábra) szokásos 45 (1) kilincse, (2) kilincsnyelve, (3) záró­nyelve és (4) kulcslyuka van,. A talál­mány értelmében az (1) kilincsnek a zár­tokban fekvő végére merőlegesen az (5) zárónyúlvány van erősítve, amely a (3) 50 zárónyelven forgathatóan megerősített (6) biztosítőkapoccsal működik együtt. E biz­tosítókapocsnak (7) foga van, amelybe a (3) zárónyelven ugyancsak forgathatóan megerősített (8, 9) emeltyűnek (8) karja 55 kapcsolódhatik. A zárónyelven még a zárónyelv ifelé néző, két kis (11) csappal ellátott, rugózó (12) lemez és a (13) tá­maszra gó van megerősítve. A (12) lemez, a (13) rugó és a (9) emeltyűkar közötti 60 teret a továbbiakban fészeknek nevezzük, amely a (15) vándorkapocs felvételére al­kalmas. E vándorkapocs két (22) lyukkal ellá­tott kis kupak, amelynek a 2., 5. és 6. 65 ábrán látható alakja van és amelyet a zárhoz tartozó kulccsal viszünk a fészek­be. E célból a kulcsot úgy alakítjuk ki, hogy azon a vándorkapoos rögzíthető és arról leoldható legyen. 70 Az így kialakított kulcs példaképeni foganatosítási alakját a 3—6. ábita mu­tatja. A (16) kulcsszárnak kétrészes (17, 18) kulcsszakálla van. Az alsó (17) kulcs­szakáll a (16) kulcsszárral egy darabból 75 készül, míg a felső (18) kulosszakáll a kulcsszár alsó (23) furatába van betolva és e furatban elhelyezett (24) rugóra tá­maszkodik, amely rugó másik vége a (23)

Next

/
Oldalképek
Tartalom