111941. lajstromszámú szabadalom • Betörés ellen biztosító zár, különösen ajtózár

— 2 — furatot elzáró csavaros (25) kupakra fekszik fel. E csavaros kupaknak négyszögletes (26) nyúlványa van, mely a (18) kulcsszakáll hasonló alakú nyílásába be-5 .leiilik és e kulcsszakállt a kiesés és elfordulás ellen biztosítja. Az alsó (17) kulcsszakállnak rá merőleges vályúszerű kis (19) nyúlványa van, amelybe a (18) kulcsszakáll (20) nyúlványa játékkal bele-10 illik (3. és 4. ábra); e nyúlvány a kis (21) csapokat hordja. Amikor a (15) vándorkapcsot a (19, 20) toldatokra feltoljuk, a vándorkapocs a (20) toldatos (18) kulcsszakállt a (24) rugó 15 nyomása ellenében kissé leszorítja, egészen addig, amíg a vándorkapocs (22) nyílásai a (21) csapok fölé nem érnek. Ekkor u. i. a (21) csapok a (24) rugó hatására a (22) nyílásokba csappannak és 20 a vándorkapocs a kulcsszakáll toldatain biztosan ül (5. és 6. ábra). A zár nyitott helyzetében (1. ábra), lia a vándorkapocs nincs a fészekben, a (8, 9) emeltyű és a (6) biztosítókapocs az ábrán 25 bemutatott helyzetet foglalja el, tehát nincsenek egymással kényísizerfcapcs'olatban. Ekkor az (1) kilincset lenyomhatjuk és így az ajtót nyithatjuk, anélkül, hogy a (3) zárónyelvre befolyást gyakorolnánk, 30 mert a (6) biztosítókapocs az (1) kilincs (5) nyúlványának pályáján kívül fekszik. A zárat a fent leírt kulccsal zárjuk, amely a (15) vándorkapcsot hordja. Zárás közben (2. ábra) a kulcsszakállal a ván-35 dorkapcsot a fészekbe toljuk, mikor is a vándorkapocs a (8, 9) emeltyű (9) karjára nyomást gyakorol, úgy, hogy az elfordul és (8) karja a (6) biztosítókapcsot elfordítja lukiig, amíg a (8) kar hegyes vége a 40 biztosítókapocs (7) fogába kapcsolódik. Egyúttal a (12) lemez (11) csapjai felülről a (15) vándorkapocs (22) nyílásaiba, nyomulnak és azokból a (21) csapokat a (24) rugó nyomása ellenében kiszorítják, 45 úgy, hogy a vándorkapocs a kulcs zárófordulata közben a kulcsszakállról leoldó(lik és a zárónyelvhez viszonyítva rögzített helyzetben, a fészekben marad. A vánclorkapcsot a fészekben a (12) lemez (11) 50 csapjain kívül még a (13) támaszrugó is rögzíti, amely azt a (9) emeltyűkarhoz szorítja. Ajiúg a vándorkapocs a fészekében van, ami a zár záróhelyzeteben mindenkor fennáll, a (8) emeltyűkar a (6) biz-55 tosítókapocs (7) fogába kapaszkodik, úgy. hogy azzal kényszerkapcsolatban van és az emeltyűrendszer nem fordulhat el, mert a zárónyelvhez viszonyítva rögzített vándorkapocs a (8, 9) emeltyűnek, ez pedig a (6) biztosítókapocsnak elfordulását meg- 61 akadályozza. A rajzon látható, a (8) emeltyűkarhoz erősített (14) rugó arra való, hogy a (S) emeltyi'íkarnak a (6) biztosítókapocsra gyakorolt elfordító hatását elősegítse. A rajzon ugyancsak látható (10) 6! ütközőnek pedig az a szerepe, hogy a (6) biztosítókapocs elfordulását határolja. Az utóbb említett két alkatrész azonban el is hagyható. Ha a zárat a hozzátartozó kulccsal 7( nyitjuk ki és a zár kinyitása után a kulcsszakáll toldatát, a kulcs visszafordítása útján, a fészekbe, illetőleg a vándorkapocs üregébe szorítjuk, akkor a zárással kapcsolatosan leírt folyamat i'ordí- 71 totfja játszódik le, amennyiben a (21) csapok a (22) nyílásokból a rugózó (12) lemez (11) csapjait alulról kiszorítják és e nyílásokba csappannak, íigy hogy a vándorkapocs a kulcsszakáiion rögzítődik 8( és a zárból a kulccsal együtt eltávolít ható. A vándorkapocsnak a fészekből való eltávolítása után a (8, 9) emeltyű és a (6) biztosi tókapoes felszabadul, az 1. ábra szerinti helyzetet foglalja el és az ajtó a 8f kilincs lenyomásával nyitható. Ha ellenben a zárat illetéktelen egyén álkulccsal próbálja kinyitni, amellyel a vándorkapcsot a fészekből kiemelni képtelen, akkor esetleg elérheti azt, hogy az 9( álkulccsal a (3) zárónyelvet a zártoikba visszahúzza, amikor azonban az (1) kilinccsel az ajtót akarja nyitni, e kilincs (5) nyúlványa a (6) biztosítókapocsra, ez pedig a (8) emelyűkarra nyomást gyako- 9c rol, amint a kilncsnyúlványnak a 2. ábrán szaggatott vonallal ábrázolt helyzete mutatja; minthogy azonban ez alkatrészek a fent kifejtettek alapján eilfordulni nem tudnak, tehát a.z: (5) nyúlvány IC nyomása elől csak úgy térhetnek ki, hogy a. zárónyelvet ismét kitolják, úgy hogy az ajtó újból bezárul. Idegen kulccsal teli át a zárat, illetőleg az, ajtót kinyitni lehetetlen. IC A bemutatott foganatosítási példán szjámos változtatást eszközölhetünk anélkül, hogy a találmány tárgyától eltérnénk. Elsősorban a (6) biztosítókapcsot elhagyhatjuk ós a (8) emeltyűkart úgy n alakíthatjuk ki, hogy arra, az (5) nyúlvány közvetlenül hatást gyakorolhat. Továbbá lehet a vándorkapocsnak, különösen a vándorkapocs nyílásainak és a" beleillő csapoknak a bemutatottól eltérő ll alakja is. Azzal, hogy e nyílásoknak os