111809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és lepárló berendezés értékes folyékony szénhidrogéntermékek előállítására

a fent megadott módon történő bevezetése már rendszerint elegendő gyakorlatilag az egész szónmennyisóg leválasztására a levegőből. Ha azonban bármely okból 5 nem az egész széntömeg választódnék le a levegőből, akkor a távozó levegőt a benne maradt szénnel együtt második tartályban tárolt második olajtömegbe vezethetjük. 10 Az olajat nem tanácsos előmelegíteni, a keveréket ellenben állandóan kavarni kell, mert nyugalmi állapotban a szén az olajból kemény, sűrű tömegben igyekszik kiválni. A keveréket azután — miközben 15 azt szükség esetén homogén állapotban tartjuk és stabilizáljuk — közvetlenül tároló tartályba szivattyúzzuk, melyből azt a saját súlya vagy pedig szivattyú desztilláló berendezésbe vagy retortába 20 továbbítja. Utóbbit előnyösen kívülről hevítjük, liogy fokozatosan növekvő hőmérsékletű öveket tarthassunk fenn, melyeken a keveréket mechanikai úton viszszük végig. Előnyösen oilyan különleges 25

szerkezetű retortát használunk, mely a találmány szerinti, alább ismertetett egyéb újításokat is feltüntet. Ez a retorta előnyösen 1.50—4.60 m. átmérőjű és 15—76 m. hosszii forgó dob, 30 melynek egész belső kerületén, a dob teljes hosszának a, homlokvégtől számított kb. 10—25%-án, a szénolaj-keveréket a dob forgása közben a kerület mentén adagonként emelő eszközök vannak. Utóbbiak 35 pl. lécek vagy lapok lehetnek, de előnyösen egy sorozat lapos serleget vagy rekeszt alkalmazunk, melyek a méhek lépjéhez hasonló szerkezetet alkotnak és meggátolják az őrölt szén és olaj keveré-40 kének túlgyors áthaladását a dobon, továbbá biztosítják annak kellő kavarását és a keveréket mindaddig visszatartják, míg az illó anyagok abból el nem távoztak. A dobretortát valami módon a kí-45 vánt lepárlási hőmérséletekre hevítjük, amikor is a lépszerű rész az aránylag alacsony .hőmérsékletű bevezető vég. A hőmérséklet innen kezdve a kivezető végnél uralkodó kokszolási hőfokig fokozato-50 san nő. A dob forgási sebessége természetesen a kívánt áthaladási teljesítménytől függ. Hasonlóképpen a hőmérséklet is ettől függ, de általánosságban a gyakorlatban 55 az összes könyebb illó anyagokat, melyek 300—32ó°-on alul távoznak (gőzhőmérséklet), a lépszerű részben kell elvonni és előnyösen a dob bevezető végén kell kivezetni. Ezzel szemben a szénhidrogéneket a dob kivezető végén, a forró kokszőv 60 fölött, illetve ezen keresztül lehet eltávolítani. A kivezető végnél a hőmérséklet akkora legyen, hogy kb. 8—10% illó anyag még megmaradjon a kokszban. A forgó dobban, belül, szokásos kikép- 65 zésű bordák vannak, melyek a terméket fokozatosan továbbítják a dob kivezető vége felé; a végtermék vízzárlat alatt egy mozgó hevederre esik. A lépszerű szerkezetet célszerűen katalizátorként ható 70 anyagokból készítjük. I7őleg a fémrezet találtam olyannak, amely a viszkozitást csökkenti, illetve részben megszünteti, ami a desztillátum mozgatását megkönnyíti. A berendezés üzemének megindításakor 75 a dob kivezető végén vízgőzt fuvathatunk be és azt a dob bevezető végén vezethetjük ki; a vízgőz a retortából a párákat eltávolítja és elhárítja azt a robbanási veszélyt, melyet a retortába. szivárgott le- 80 vegő okozhat. Miután az üzem megindult, általában elegendő víz van a szénben ahhoz, hogy belőle a fenti követelményeket kielégítő mennyiségű gőz keletkezzék; ez esetben már nem kell kívülről g'őzt be- 85 vezetni. Az üzemet úgy kell irányítani, hogy ne keletkezzék több gáz, mint amennyi a íűtéshez szükséges. A retortából kivezetett párák kondenzátorba áramlanak, ahol azok ú. n. krakkolási desztil- 90 látummá válnak, melyet bármely krakkoló-berendezésben feldolgozhatunk. A benzingőzök elvezetésére, illetve azok elkülönítésére a nehezebb frakcióktól, a retorta és a kondenzátor között a szoká- 95 sos szeparátortornyot, ezenkívül pedig szokásos hőkicserélő készülékeket és az olajiparban használatos más efféle finomító eszközöket alkalmazhatunk, illetve kell alkalmaznunk a szakértők előtt jól 100 ismert gazdasági okokból. Általában a felhasznált tüzelőolaj tipu»a és minősége az előállítani kívánt termékektől függ. Ha kokszszenet használunk, akkor előnyösen olyan olajat veszünk, 105 mely lehetőleg mentes nehéz aszfaltmaradékoktól és fordítva, nem-kokszolódó szénhez az olajnak aszfaltot vagy más efféle kötőanyagot kell tartalmaznia, ha kokszolódé maradékot kívánunk. Előnyö- 110 sen akkora nyomáson és hőmérsékleteken dolgozunk, hogy az alkatrészek desztillációsa ne legyen bontó hatásii vagy alkatrészenkint egymástól független és elkülönített, hanem a keverék mindkét H5 komponenséből az illó anyagok együtt távozzanak a kezdeti lepárlási hőfoktól egészen a végső hőmérsékletig, gyakorlatilag