111809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és lepárló berendezés értékes folyékony szénhidrogéntermékek előállítására
Megjelent 1935. évi március h ó 16-án . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111809. SZÁM. — IY/h/1. (Il/'a.) OSZTÁLY. Eljárás és lepárló berendezés értékes folyékony szénhidrogéntermékek eló'állítására. Greenstreet Charles Jason mérnök London. A bejelentés napja 1934. évi február hó 9-ike. Nagybritániai és északirországi elsőbbsége 1933. évi lebruár hó 11-ike. A találmány eljárás illó termékek előállítására szénhidrogéntartalmú karbonanyagokból. Ezzel az eljárással, valamint a hozzávaló berendezéssel olyan 5 illó termékeket kaphatunk, melyek kondenzálva kevés vagy semmi alacsony hőmérsékletű széndesztillációs terméket sem tartalmaznak és, kiváló minőségű motorüzemanyag előállítására, bármely krak-10 koló berendezésben krakkolhatók. A visszamaradó termék pedig a házi tüzelés minden követelményét kielégítő kitűnő koksz, amennyiben karbonanyagként kokszszenet vagy nem-kokszolódó szén és 15 elegendő mennyiségű kokszszén keverékét használtunk. Ha pedig a felhasznált szén nem-kokszolódó, akkor a visszamaradt termék por, feltéve, hogy az ilyen szénnel keverve alkalmazott tüzelőolaj 2o vagy más folyékony szénhidrogén nem tartalmaz aszfaltot vagy szurkot, mint kötőanyagot. A kezelendő anyagok szilárd komponense bármely fajta szén lehet, mely illó 25 alkatrészeket tartalmaz, nevezetesen kőszén, barnaszén, lignit, pala és egyéb szénhidrogéntartalmú karbonanyagok. A A folyékony komponens ásványi, növényi vagy állati olaj, vagy ezek keveréke le-30 bet, de gazdasági okokból ásványolajakat részesítünk előnyben. Ismeretes, hogy még alacsony hőmérségletű szénlepárlásnál is" mintegy 850— 400 C° hőmérsékletre van szükség, mi-35 előtt bármely folyamat létrejönne és a folyékony anyagok desztillálódni kezdenének, és hogy a termékek desztillációsa a szénből 500—600°on folytatódik, koksz mint maradék hátrahagyásával. Ezzel szemben az én eljárásomnál és berende- 40 zésemnél a desztillátum kezdeti forráspontja általában 100° körül van (még akkor is, ha 200° kezdi forráspontú tüzelőolajakat használunk) és gyakorlatilag valamennyi illó anyag elhagyja a 45 szenet megközelítően 400—425°-on, esetleg — de ritkán — ennél magasabb hőmérsékleten. A találmány szerint a finom szénből vagy ezzel egyenértékű más anyagból 50 eredő karbonanyagot alaposan összekeverjük tüzelő olajjal vagy ezzel egyenértékű más folyékony szénhidrogénnel. A szenet előbb olyan hővel, mely egyébként veszendőbe menne, célszerűen kiszá- 55 rítjuk, azután olyan apróra őröljük, hogy annak mintegy 85%-a cm2 -enkint 31 szemű vagy ennél még finomabb szitán átessék, majd légárammal közvetlenül bevezetjük a tartályban tárolt olajba, gg ennek felszíne alá, kavaró eszközök alkalmazásával vagy enélkül. Ezáltal a szénrészecskék benső kapcsolatban maradnak az olajjal és azok szaporítását előnyösen addig folytatjuk, míg körül- 65 belülbelül egyenlő súlyrész szén és olaj lesz jelen, amit időnkint kivett próbákkal ellenőrzünk. A szénnek és olajnak ez az új keverési módja kiküszöböli mindazokat a hátrányokat és veszélyeket, 70 melyek a szokásos eljárásnál bekövetkeznek, ahol is a megőrölt szenet ciklonvagy egyéb szeparátorban különtik el a szokásos légáramtól és újra kezelik az így különválasztott szenet. Nálam az olaj 75 abszorbeáló hatása és a szénnek az olaj iránti affinitása közvetkeztében a szénnek és légáramnak egyetlen olajtömegbe
