111756. lajstromszámú szabadalom • Fékrudazatban kapcsolt önműködő fékutánállító berendezés, főleg vasúti járművekhez

— 162 — utánállitás mértékével. Amikor azután a féket működtető és a (2) tokra ható szerv teljesen az eredeti helyzetébe megy viszsza, akkor a (2) tok is az (1) tok felé mo-5 zog, míg a (7) ékelő lovas megfelelő távolságot ugrik a (12) menet felett, amely ezáltal, valamint a (4) rudazat is, az utánállitás mértékével — azaz annyival, amennyire a féket utánállítani kell — 10 megrövidül. Ezen a módon a fék egyetlen munkamenetben tetszőleges mértékben utánállítódik, még pedig olyan szervek segélyével, amelyek mindennemű behatolástól L5 függetlenül, a legnagyobb biztonsággal működnek. Mert csakugyan, ha a (6) és (7) lovasok köré feszített egy-egy gyűrű valamely okból hatástalanná válnék is, akkor is lovasonkint, ha már nem mind 20 ia négy, de legalább is három lovas-rész (szegmentum) továbbvivődne és ékelő működését kifogástalanul kifejtené. Különben is a rugónak a választott gyűrűs alakja törés elleni biztonság tekinteté-25 ben a legkedvezőbb; amellett a (6) és (7) lovasoknak az (1) ill. (2) tokban csak akkora mozgási szabadságot adunk, amennyire működésük céljából még szükség van. 30 Ez utóbbi célból a lovas-részek oldalán (24) csavarokat alkalmazunk, amelyek fejei a lovasok előállításához szükséges fűrész-bevágásoktól származó játékot megszüntetik. Ez amellett azt is meg-35 akadályozza, hogy a négy rész (pl. 8, 9, 10 és 11) egymásba ütközzék és ezáltal a menetre vonatkoztatva az így alkotott lánc első és utolsó része közt két résznek kölcsönös axiális eltolódása következ-40 zék be. Továbbá minden lovasnak legalább is egy részét (vagyis minden lovast) a (4) rúd körüli elfordulás ellen biztosítunk, ami pl. a (25) és a (26) vagy (27) csap-45 szeg segélyével történik. Ezáltal azt is elérjük, hogy pl. elhasznált fékpofák megújításakor a (4) rúd forgatásával ez utóbbit visszacsavarolhatjuk, mivel a lovasok együttforgása nem következhe-50 tik be. Az 1. ábrából látható még, hogy a (4) rúdnak az a vége, ahol a (28) szem révén a további fékszervekre hat, hogyan van forgathatóan ágyazva; ennek az a 55 célja, hogy az eredeti helyzetbe való említett visszaforgatás — a berendezés minden szétszerelése nélkül — lehetséges legyen. A (4) rúdon (29) gyűrű van, amely a húzó erőt a (28) szemmel összecsavarolt (30) hüvelynek adja át. 60 Hogy a lovasnak a (12) meneten való átugrását megkönnyítsük és az üzemet zavaró fémpomak keletkezését megakadályozzuk, a (12) menet élét pl. esztergályozással kissé le kell lapítanunk. 65 A 3. és 4. ábra a leírt berendezésnek Westinghouse-fékeii való példaképem alkalmazását szemlélteti. A kocsi (31) alvázán van a szokásos (32) fékhenger és a (33) kétemelős áttétel, amely a két (4) fő- 70 rudazat-darabot működteti. E rudazatdarabok mindegyikének (34) helyén van az 1. és 2. ábra szerinti berendezés. E berendezések (1) tokjait a leírt módon a (3) fülek és a (35) rudak segélyével tesszük 75 helytállóvá, A szokásos (36) rugó, amely a fékszerveket minden fékezés után kezdő helyzetükbe visszaviszi, ebben az esetben tehát a (7) lovasoknak a megfelelő (4) rúdon való való 80 eltolását is előidézi. Az 5—7. ábrák a berendezés másféle elrendezési módját mutatják hasonló esetben. Ez az elrendezés az előbb leírttól abban különbözik, hogy kettő helyett csali 85 egy berendezésre van szükség. Itt is (32) jelzi a fékhengert, amely a két (33) emelőre hat, amelyeket — mint már leírtuk — a szintén (33) jelzésű rúd köt egymással össze. A berendezés (1) és (2) tokjait, 90 amelyekben a (6) illetve (7) lovas van, csak vázlatosan tüntettük fel; a rajzon látható, hogy az (1) tok nem a kocsi állván nyal, hanem a (37) szem ós a (38) rúd révén azzal a (33) emelővel van össze- 95 kötve, amelyikre a berendezés nem közvetlenül hat. Más szóval: a (2) tok a (39) csuklóval a rajzon baloldali (33) emelőhöz, míg az (1) tok a (40) csukló révén a rajzon jobboldali (33) emelőhöz csatlakozik. 100 Az (5) ábra a berendezést nyugalmi helyzetben mutatja, amikor a (4) rúd az (1) ós (2) tokkal szemben bizonyos helyzetet foglal el, míg a másik (41) fékrúd szokásos elrendezésű. 105 Fékezéskor a különböző részek a 6. ábra szerint helyezkednek el. A (39) és (40) emelő-végek egymáshoz közelednek, amikor is ezek az emelők az őket összekötő rúd végei körül elfordulnak, míg az (1) 110 és (2) tokok megfelelően távolodnak egymástól. A. (7) lovas a (2) tokot és a (4) rúdat mereven összekapcsolja, a (6) lovas pedig az (1) tok falába ütközik. Ha a tekintebe jövő féknek túl nagy a 115 játéka, úgy, hogy utánállitás szüksé-