111748. lajstromszámú szabadalom • Túláramkorlátozóberendezés, különösen villamos izzólámpákhoz

Megjelent 1935. évi március lio 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111748. SZÁM. — VTI/h. OSZTÁLY. Túláramkorlátozóberendezés, különösen villamos izzólámpákhoz. Egyesült Izzólámpa és Villamossági r. t. cég* Ujjjest. A bejelentés napja 1933. évi október hó 10-ike. Az elektrotechnika legrégibb feladatai­nak egyike az áramköröknek, vagy egyes árainfogyasztókószülékeknek tű Iára m ok­tól, melyeket pl. helytelen kezelés, rövid-5 zárlat vagy ívképződés okozhat és azok káros következményeitől való megvédése. E feladat megoldására eddig túlnyomó­részt olvadóbiztosítékokat, maximálauto­matákat vagy különleges esetekben niagy 10 pozitív hőmérsékleti együtthatójú ellen­állásokat, pl. hidrogénatmoszférában el­rendezett vasellenállásokat és egyéb szer­kezeteket is használtak. Legjobban elter­jedtek erre a célra a közismert olvadóbiz-15 tosítékok, melyek az áramkörbe kapcsolt fémdrótbói vagy fémszalagból állnak, mely úgy van méretezve, hogy a megsza­bottnál nagyobb áramerősségnél benne fellépő hőfejlődés folytán megolvad és 20 ennek folytán folytonosságát elvesztve, az áramkört megszakítja. Az olvadóbiztosítéknak egyszerűségével és olcsóságával szemben az a. hátránya, hogy megolvadásakor könnyen fényívkép-25 ződéshez vezethet. Ezt a hátrányt az üzemi feszültséghez mérten megszabott hosszáságú drót és/vagy a keletkező ív eloltására alkalmas elrendezés használat tával igyekeztek kiküszöbölni, mi azonban 30 nem minden esetben vezetett kielégítő megoldáshoz, miért is az olvadóbiztosíté­kok bizonyos alkalmazási tereken, pl. 1000 Voltnál nagyobb egyenáramú feszültségre kb. 10 Amp.-nél nagyobb teljesítmény mel-35 lett, már nem voltak használhatók. Ugyan­< csak nem voltak kielégítő üzemi ered­ménnyel használhatók azok az olvadóbiz­tosítékok, melyeknek villamos izzólám­pák, különösen kettősen vagy többszörö­sen spiralizált izzószálú lámpák, fejébe 40 való beépítését már javasolták. Az izzólámpák fejébe beépített biztosí­tékok tudvalévőleg arra valók, hogy a lámpában a töltőgáz ionizációja és/vagy az izzószál üzemközbeni kiégése folytán 45 bekövetkezett ívképződés káros következ­ményeit, (amilyenek pl. a lámpa szétrob­banása, a foglalat összeégése, a tápláló­áramkör biztosi tokjának kiolvadása) a lámpa áramkörének idejében való meg- 50 szakításával elhárítsák. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy, különösen nagyobb feszültségű, pl. 220 Voltos lám­páknál, az olvadóbiztosíték e rendelteté­sének nem képes a kellő üzembiztonság- 55 gal megfelelni, mert rendszerint a lámpa­fejben fellépő, még veszélyesebb ívképző­dést idéz elő. E jelenségek tanulmányo­zása közben szerzett tapasztalataink és megfigyeléseink azt mutatták, hogy ennek 60 oka az olvadóbiztosítók anyagából a ki­olvadáskor fejlődő, elég jól vezető fémgőz, mely az áramvezetést a biztosíték kiolva­dásakor átveszi, miáltal a lámpafejben is ív képződik, mely rendesen a foglalat két 65 pólusára ugorva át, igen nagy áramerős­ségek felléptét teszi lehetővé. Az olvadóbiztosíték kiolvadásakor kelet­kező fémgőz ívképző hatásának kiküszö­bölésére való fogások már ismeretesek. 70 így pl. szokásos a rendszerint ezüstből vagy ólomból, tehát nehezen oxidálható fémből való biztosítékdrótnak porózus anyagokba, mint kvarchomokba, gipszbe, stb. való ágyazása, sőt javasolták már 75 annak szorosan záró szigetelőburkolatba való ágyazását is. Mindeme megoldások azonban pl. nagyfeszültség mellett nagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom