111746. lajstromszámú szabadalom • Villamos erősítőkapcsolás és elektroncső ennek foganatosítására

Megjelent 1935. évi március lio 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111746. SZÁM. — Vll/j. (VII d.) OSZTÁLY. Villamos erősítőkapcsolás és elektroncső ennek foganatosítására. Egyesüli Izzólámpa és Villamossági r. t. cég- Újpest. A bejelentés napja 1933. évi julius hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi junius hó 20 ika. A találmány villamos erősítőkapcsolás, melynél az erősítés elektronáramlás befolyásolása útján történik és e kapcsolás foganatosítására alkalmas elektron-5 cső, mint a találmány szerinti berendezés alkatrésze. A találmány szerinti kapcsolás legfőbb célja, hogy villamos áramoknak tetszés szerinti célból, pl. rádióvevőkészülékek-10 ben, rádióadókészii 1 ékekben, melyek akár zene, beszéd (telefonia) táviratok vagy képek átvitelére valók, valamint hangerősítőkben, mérési célokra való készülékekben, stb., történő erősítésénél az eddig 15 e célokra használatos berendezéseknek azokat a hátrányait küszöbölje ki, melyek az erősítendő (bejövő) áramkör és az erősített (kimenő) áramkör közötti csatolásból („Kopplung") származnak, mely pl. 20 rezgésre való hajlamosságot és erősítési veszteségeket okoz. A találmány szerinti kapcsolás további célja, hogy abban az esetben, ha segélyével egyidejűleg több feladatot oldunk meg, pl. a bemenő ener-25 gia erősítését, segédfrekvenciák termelését, valamint az egyik vagy mindkét komponens egyenirányítását egyidejű visszacsatolás mellett, stb., úgy ezt az eddig ismeretes, töbhráosos elektroncsöve-30 ket tartalmazó berendezésekkel elérhetőnél zavartalanabbul és tökéletesebben végezhessük. A bejövő és kimenő áramkörök közti csatolás megakadályozására, illetve csök-35 kentésére az elektroncsöves erősítőberendezésekben már régóta törekedtek. E csatolást háromelektródás, azaz anódával, katódával ós vezérlőráccsal ellátott elektroncsöveknél főleg az anóda és vezérlőrács közti kapacitás okozza, miért is azt 40 egy második rácsnak a csőben való elhelyezésével és a cső olyan kapcsolásává i igyekeztek csökkenteni, melynél a katódával szomszédos rács vezérlőrácsként, az anódával szomszédos rács pedig állandó íö potenciálra van kapcsolva. A dolog természeténél fogva azonban ennek az úgynevezett védőrácsként kapcsolt rácsnak elektronáteresztőnek, azaz áttörtnek kellett lennie és. ennek folytán az anóda és a 50 vezérlőrácsként kapcsolt másik rács közötti kapacitást gyakorlatilag elhanyagolható értékűre csökkenteni és ezáltal a bejövő és kimenő áramkörök közötti csatolást úgyszólván teljesen kiküszöbölni 55 ilyen elrendezéssel sem lehetett, sőt a fenti okoknál fogva még kettőnél többrácsos csövekkel sem lehet. Találmányunk szerint a fenti feladatokat alapvetően új útakon járva oldjuk 60 meg, miért is a berendezés elemeinek eddig szokásos megjelölése helyett részben új elnevezéseket kell használnunk, részben pedig a használandó elnevezésekkel megjelölendő fogalmakat kell tisztáznunk. 65 Ennek megfelelően az alanti leírásban és igényekben: Elektroncső alatt olyan készüléket kívánunk érteni, melyben üzemszerű használata esetén a készülék legalább két szerve között elektronárajmlás 70 megy végbe. Elektronforrás alatt a továbbiakban fenti definíciónak megfelelő értelemben elektroncsőnek nevezendő készüléknek azt a, szervét nevezzük, melyből az elektroncső üzemszerű használata esetén 75 (mint pl. az eddig ismeretes elektroncső-