111746. lajstromszámú szabadalom • Villamos erősítőkapcsolás és elektroncső ennek foganatosítására

— 162 — vek katódáiból) elektronolt kilépnek, tekintet nélkül azonban arra, hogy kilépésüket mi okozza és hogy e szerv milyen potenciálra van vagy lesz kapcsolva. 5 Elektroníelvevőszerv vagy elektroiifelfogószerv alatt az elektroncsőnek azt a szervét kívánjuk érteni, mely az elektronforrásból kilépő elektronok felfogására, azaz az elektronáramlás képviselte villa-10 mos áramnak a térből anyagi vezetőbe, pl. fémdrótba, történő átvitelére való, mint pl. az ismeretes elektroncsövek anódái. Elektronpályának pedig" az elektroneső összetartozó, azaz együttműködő egy-15 egy elektronforrása és elektronfelfogószerve közötti teret fogjuk nevezni, melyen az elektronforrásból kilépő elektronok az elektronfelvevő szervhez vezető útjukban áthaladnak. Az elektronpálya 20 tehát az elektroncső működésekor vezető és pedig úgynevezett „térvezető" szerepét tölti Le, minthogy az áram az elektronforrás és elektronfelvevőszerv közt rajta halad át. Segédelektródának olyan szilárd 25 vezetőt kívánunk nevezni, mely az elektronpályában fekszik, vagy legalább abba benyúlik, rácsnak pedig olyan áttört segédelektródát, mely az elektronokat feszültségmentes állapotában átengedi, azaz 30 azoknak az elektronforrástól az elektronfelvevőszervhez való áramlását megengedi. Katódának valamely elektronpályának azt az elektronforrását fogjuk csak nevezni, mely a kimenő (erősített) áram-35 kör negatív sarkát van hivatva alkotni, míg anódának valamely elektronpályának azt az elektronfelfogó szervét fogjuk csalt nevezni, mely a kimenő áramkör pozitív sarkát van hivatva alkotni. Vezéri őr ács-40 nak pedig azt a rácsot fogjuk nevezni, melyhez a bemenő áramkör egyik sarka vari kapcsolva. Az „ernyő" szóval az elektroncsőben vagy annak szomszédságában elhelyezett olyan, vezető vagy szige-45 telő anyagból álló szervet fogunk megjelölni, mely az elektronok és/vagy elektrosztatikus erővonalak útjának vagy számának, adott esetben a reá kapcsolt feszültség segélyével, való befolyásolására képes. 50 Sorbakapcsolt elektronpályák alatt olyanokat kívánunk érteni, melyek különnemű szerveik (tehát elektronforrás és elektronfelfogószerv), párhuzamosan kapcsoltakon pedig olyanokat, melyek egy-55 nemű szerveik (tehát elektronforráselektromforrás és elektronfelvevőszervelektronfelvevőszerv) útján vannak vezetőileg, pl. fémes vezetővel, egymáshoz kapcsolva. Fenti elnevezéseket használva, kitűnik, 60 hogy az eddig ismeretes erősítőberendezéseknél az erősítés (egy-egy fokozatban) mindig vagy egyetlen, vagy a kimenő áramkörben egymással párhuzamosan kapcsolt több elektronpálya mentén tör- 65 tént, melynek vagy melyeknek elektronforrásai egyben katódát, elektronfelvevőszervei pedig az anódát alkották. Találmányunk abban van, hogy az erősítést a kimenő áramkörben egymással 70 :sorbakapcsolt két A'agy több elektronpálya mentén, illetve segélyével foganatosítjuk, még pedig úgy, hogy a bejövő áramkörhöz kapcsolt segédelektróda vagy rács (vezérlőrács) az egymással sorba- 75 kapcsolt elektronpályák közül csak egyben, vagy legfeljebb eggyel kevesebben van, mint ahány sorbakapcsolt elektronpálya mentén az erősítés végbemegy és az anódát tartalmazó elektronpályában 80 nincs, hanem célszerűen a katódát tartalmazó elektronpályában, vagy valamely közbenső elektronpályában, azaz a rendszer anódáiját nem tartalmazó elektronpályában vagy pályákban van. 85 Találmányunkkal a bevezetésben említett feladatok úgy oldódnak meg, hogy a vezérlőrácson áthaladó elektronok nem közvetlenül az anódához (hanem egy elektronfelvevőszervhez) haladnak és az 90 anóda a vezérlőrácstól térbelileg és villamosan távol van, miáltal a vezérlőrács és anóda közti kapacitás és ezzel a bejövő ós kimenő áramkörök közötti csatolás minimális értékűre csökken, sőt meg- 95 felelő rendszabályokkal gyakorlatilag nullára is csökkenthető. Ezenfelül a találmány szerinti kapcsolás igen tág kombinációs lehetőségeket nyújt és számos más előnnyel is rendelkezik, melyek né- 100 hányát alantiakban néhány foganatosítási példa kapcsán ismertetjük. Ezen ismertetésben és a továbbiakban egyszerűség kedvéért több, egymással sorbakapcsolt és együttműködő olyan elektron- 105 pályát, melyek közül az elsőnek elektronforrása a kimenő áramkör katódáját, az utolsónak elektronfelvevőszerve pedig a kimenőáramkör anódáját van hivatva alkotni, „erősítőrendszernek" fogunk ne- 110 vezni. Bejövő áramkörnek azt nevezzük, melyben az erősítendő rezgések az erősítőrendszerbe bevezettetnek, kimenő áramkörnek pedig azt, melybe az erősített rezgéseket felhasználó szervek, pl. 115