111721. lajstromszámú szabadalom • Elektroda galvánelemekhez, különösen nagyfelületű lemez villamos ólomakkumulátorokhoz

Megjelent 1935. évi mái'eius lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI W&MW SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111721. SZÁM. VJI/G. OSZTÁLY. Elektróda galvánelemekhez, különösen nagyfelületű lemez, villamos ólomakkumulátorokhoz. Accumulatoren-Falbrik Aktiengesellscliaft cég Berlin. A bejelentés napja 1934. évi február hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi március hó 28-ika. A találmány galvánelemekhez való elektróda, különösen pedig villamos ólomakkumulátorokhoz való oly elektródalemez, mely a „nagyfelületű lemez" név 5 alatt ismeretes és melyet egymást keresztező, rendszerint kettős hasáb-alakú, élükre állított rudak hálózata jellemez. Az ólomfogak rendszerint függélyes, az öntött bordák pedig vízszintes helyzetűek. 10 Ez az alakzat a gyakorlati üzemben jól vált be, minthogy az nagyszámú előnyt egyesít magában; ilyenek pl. a jó önthetőség, a hatékony felület és az ólomsúly közötti kedvező arány, a lemez vala-15 mennyi részéhez való jó áramelosztás, a savnak jó hozzáférési lehetősége stb. Főelőnye azonban a szilárd szerkezet, mely kitűnő mechanikai tartást biztosít és az idők folyamán beálló görbiilések ellen is 20 bizonyos védelmet siyujt. (Mindazonáltal eddigelé, nagymérvű, illetve egyenlőtlen igénybevétel vagy szakszerűtlen kezelés esetén, a lemezek túlságos „növekedése" és ezzel járó görbülése, valamint az ennek 05 következtében beálló rövidzárlat és a lemezek korai elhasználódása még mindig nehézségeket okozott. Ezért már több izben megkísérelték, hogy a káros hatásokat, különösen szilárd 30 beépítéssel küszöböljék ki. Az ezirányú intézkedések azonban mind körülményesek és költségesek voltak. Megkísérelték már azt is, hogy az egyes részeket, melyek a lemezt merevítik, erősebb profilok-85 kai szerkesszék. Ezzel azonban a szükséges ólommennyiségek s így a költségek is szaporodtak és ez a megoldás különben sem vezetett mindig a kívánt eredményre. A lemez növekedésének és görbülésének elkerülésére már akként is jártak el, hogy 40 az egész lemezt részlemezekre osztották és az egyes részlemezek között tágulási hasítékokat alkalmaztak. Ismeretessé vált a pozitív elektródalemezeknek oly kivitele is, mely szerint azokat lágyólomból álló 45 egyes lemezeknek kemény ólomból álló keret- vagy rácsszerkezettel való körülöntésével állították elő s amelyekben a keményólomkeret megrepedósének elkerülésére az egyes lemezek és a kemény- 50 ólomkeret között szintén tágulási hasítékokat alkalmaztak. E szerkezetek azt a hárányt mutatták, hogy egyrészt szintén körülményesek és költségesek voltak, másrészt pedig az egyes lemezek növeke- 55 dését és görbülését nem szüntették meg. Hasonlóképpen a régebbi, a gyakorlati üzemben be nem vált és ezért jelenleg már elhagyott megoldási alakoknál egyszer-másszor alkalmazott hasítékok, me- 60 lyek különben is a legtöbb esetben csak azt a célt követték, hogy a savnak a nagyfelületű lemezek belsejébe való jó hozzáférését tegyék lehetővé, szintén nem tudták a növekedést meggátolni, mivel e 65 hasítékok elhelyezése a görbülések elkerülése tekintetében célszerűtlen volt. Régebbi, ma már a használatból kivont szerkezetnél, pl. oly hasítékok, melyek az öntött bordák között a középen voltak és 70 melyek arra voltak hivatva, hogy a lemezben a savat befogadó üregeket alkossanak, az ólomfogakat teljesen átmetszették, úgy hogy a lemez szilárd összetartása megszűnt és a hasítékok a görbülések el- 75 •kerülése tekintetéiben károsan hatottak. Régebben oly szerkezetet is használtak, melynél az egymást keresztező, élükre