111721. lajstromszámú szabadalom • Elektroda galvánelemekhez, különösen nagyfelületű lemez villamos ólomakkumulátorokhoz

_ 2 — állított rudakból álló, a jelenleg szokásos olektródalemezeknél alkalmazott rács helyett leginkább a lemezek közepén át­menő, folytonos sík lap szerint alakított 5 magot alkalmaztak. E megoldásnál köny­nyen lehetett oly ólomfogakat alkalmazni, melyek szabad kiterjedésre voltak képe­sek. Ilyen volt pl. az 1892. évben ismerte­tett Miller Adolf-féle lemez (v. ö. Wade 10 „Seoondary Batteries", 1902., 86. oldal, 91. ábra). E lemeznél az említett mag a közé­pen ment át és az ólomfogakat hordta, me­lyek hosszirányban részekre voltak osztva és oldalirányban egy-egy fél fogközzel el-15 toltan voltak elhelyezve, úgy, hogy szaba­don tudtak kiterjedni. Ez a körülmény a íejlődés akkori állapotában kétségtelenül jelentékeny előnynek volt tekintendő. Azonban a megszakítás nélküli mag az-20 zal a hátránnyal járt, hogy nolia a fogak szabad növekedése lehetővé volt téve, ma­gának a magnak nem volt tere arra, hogy önmagában kiterjedhessen és ennek kö­vetkeztében az egész lemez nagymérvű 25 növekedése állott be. Ezenkívül a jelen­legi lemezeknél szokásos, élükre állított öntött bordák hiánya miatt az okvetlenül szükséges stabilitás elérésére a magot aránylag vastagra kellett választani, mi-30 nek folytán a lemez az aktív felülethez viszonyítva, túl súlyossá s így költségessé vált. Az említett hátrányokat semmiké­pen sem szüntette meg az a megoldás sem, mely szerint a magot zegziigos sík szerinti 35 alakban alkalmazták. A nagyfelületű lemezek szokásos alak­jánál az egyes öntött bordák közötti ólom­fogak a hosszirányban, hézagok nélkül sorakoznak egymáshoz. A fogakon lévő 40 réteg növekedése folytán mindegyik fog­ban fellépő hosszkiterjedés és az ebből oredő erők a hosszirányban csatlakozó fogra vivődnek át, itt az utóbbinak tágu­lási erőivel részben vagy egészben össze-45 geződnek és így tovább. Igy az egész le­mez mentén feszültségek lépnek fel, me­lyek a növekedést s így a görbiilést idézik elő. A felsorolt hátrányokat a találmány 5n szerint azzal küszöböljük ki, hogy a fo­gaknak, éleiken, hasítékalakú vájatai vannak, melyek nem mentek át az egész lemezvastagságon s így az egymást ke­resztező bordák kötése megmarad. E Ő5 ezerkezet egyrészt minden fognak a hossz­irányban való szabad kiterjedési lehető­séget nyújt, másrészt pedig az egész elek­tródalemez szilárd összefüggését nem za­varja. A találmány közelebbi megoldása abból áll, hogy a hasítékok közvetlenül az 60 öntött borda mellett, a bordában, vagy a borda felülete mentén vannak és a le­mezbe csak bizonyos mélységig hatolnak. A görbülés elkerülésére fontos, hogy a ha­sítékokat a fogak élein, illetve a lemez 65 két külső felületén alkalmazzuk, még pe­dig úgy, hogy a stabilitás meg ne változ­zék, tehát oly helyeken, ahol azt az ólom­anyag bizonyos felhalmozódása lehetővé teszi, vagyis két borda kereszteződési 70 pontján vagy annak mentén, nem pedig pl. a fog ama részén, mely a két kereszte­ződési pont között a középen van. A rajzon a találmány néhány példaké­pem megoldási alakja részleges távlati 75 elölnézetben látható. Az 1. ábra szerint az (a) hasítékokat köz­vetlenül az öntött borda mellett alkalmaz­zuk. Itt a hasítékok példaképpen a lemez közepéig hatolnak és a lemez két oldalán 80 váltakozva vannak alkalmazva. A 2. ábra szerint a (b) hasítékok szintén közvetlenül az öntött borda mellett van­nak, azonban a lemezvastagságnak kb. csak első negyedéig hatolnak és egy sor- §5 ban vannak. A 3. ábra szerinti megoldási alaknál a (c) hasíték magában az öntött bordában van. E hasítékok az üzem folyamán, az egyes fogak növekedésénél szűkebbé válnak és 90 oly teret alkotnak, mely meggátolja, hogy a tágulási erők az egész lemez mentén tovaterjedhessenek. A hasítékok akár mechanikai megmun­kálással, azaz fürészeléssel, gyalulással 95 vagy marással, akár pedig öntéssel, azaz a lemez öntésével együtt létesíthetők. A hasítékok méretei akként választhatók, hogy az elektródaLemez aktív felületének csökkenése ne következzék be. 100 További vizsgálatok során kitűnt, hogy a 4. ábra szerinti megoldás, mely szerint a (d) hasítékok az öntött borda mentén a középen vannak és a borda szélessége (a rajzlapra merőleges mérete) nem terjed 105 az egész lemezvastagságra, hanem a hasí­tékok mélységének mérvében csökkentett, azzal a sajátos előnnyel jár, hogy a tá­gulási erők támadó pontja a középhez közelebb jut. A görbülést előidéző hajlító no nyomatékot az emelőkar kisebbedése csök­kenti s így az elektródalemez e megoldási alakjánál a tágulási erőknek a hasítékok sajátos elhelyezésével elért kiegyenlítésén kivül, a görbülések ellen az esetleg tá­madó tágulási erők tekintetében a támadó pontnak a lemezközép közelébe való elto­lása révén további biztonságot érünk el

Next

/
Oldalképek
Tartalom