111610. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légi járművek, főként repülőgépek kívánt repülési magassága megtartására

— 2 — 1. ábrában, miért is ezeket ugyanazok­kal a hivatkozási számokkal jelöltük. Egy­előre a 34—39 elemek működésmódjának tekintetbevétele nélkül írjuk le a 3. ábra-5 beli berendezést. Az (1) mutáló a (2) kontaktussor fö­lött mozog, és a (40) kétkarú emelő ré­vén (41) aneroid légsúlymérő membrán­jával és (42) variométer membránjával 10 összekötött. A (41) légsúlymérő membrán­ját (43) rugóval a kivánt repülési ma­gasságnak megfelelően feszítjük elő. E célra a (43) rugó felső vége a (41) függé­lyes vezetékben eltolható, azonban el nem 15 forgatható (45) orsófejre támaszkodik. A rugó feszítését a vezető hetye közelében elrendezett (46) forgatógombbal úgy végzi a pilóta, hogy a (47) beosztáson a helyben­maradó (47') jelzéssel szemben a kivánt 20 repülési magasságot beállítja és ezzel a hajlékony (48) tengellyel a ' 1!) orsót a (44) keretben elforgatja. A variometer (42) membránkamrája nem zárt, hanem a lökésszerű nyomásokat 25 kiegyenlítő (50) léglartány útján (öl)-nél a külső légkörrel összekötöLt, mimellett az (52) fojtószelep a variometer beállítására való. A variometer működése ismeretes módon olyan, hogy a légi jármű magas-30 sága változásával fellépő nyomásváltozások a (12) kamrában csak fokozatosan egyen­lítődnek ki a külső levegő nyomásával, úgy hogy a membrán kilengése közelítő­leg arányos a nyomásváltozásokkal és így 35 közelítően helyes mértéke a repülőgép füg­gőleges irányú sebességének. A (41) és (42) membránok kitérései csak egész kevéssé lerliclhclők, hogy elegendően pontos vezérlést kapjunk. Ezért a mulató-40 állás leolvasására ismét segéderőt alkalma­zunk és pedig a (3) kengyelt, mely az (1) mutatót szabályszerű időközökben a kontaktussorhoz szorítja és röviddel rá is­mét szabaddá teszi. A membránok kiLéré­-45 sét az (1) mutatóval a (40) emelő közli. Amint az 1. ábrával kapcsolatban le­írtuk, az (1—25) hivatkozási számokkal jelölt eleinek működése olyan, hogy egy­részt az (1) mutató és (2) kontaktussor 50 együttműködésével, másrészt a (6) kefék és a (15) motorral hajtott (8) tárcsa össze­működése folytán, a (21) szabályozókarnak az (1) mutatóval arányos oly elállítását kapjuk, hogy a repülőgép a kivánt ma-55 gasságot csillapított lengésekkel éri el. Ha azonban, mint ezt az 1. ábra magyarázata kapcsán feltételeztük, az (1) mutató csak a magasságmérő befolyása alatt áll, akkor az esetben ha új, az eddigitől mintegy 1000 méterrel eltérő magasságot állítunk 60 be a magasságmérőn, ugyanolyan irányú lesz kitérése a mutató azon idő alatt, amíg a repülőgép az 1000 méteres magasság­változást eléri. E folytán a repülőgép hajtóereje abban a pillanatban, melyben 65 a repülőgép a kivánt magasságot elérte, sokkal nagyobb, mint a repülőgép e ma­gasságban tartásához szükséges hajtóerő. A repülőgép Lúl fog haladni ezen az új magasságon és azt csak többszöri inga- 70 dozás után fogja megtartani. Az 1. ábrabeli szerkezeL c hátrányát a (42) variometer befolyásával küszöböl­jük ki. Minthogy a variometer az (1) mu­tatót kezdeti helyzetébe vezeti vissza, sőt 75 ellenkező értelmű kitérésre készteti, mi­előtt a repülőgép az új magasságot el­érte volna. Ha a repülőgép emelkedni vagy süllyedni kezd, csupán a magasságmérő befolyásolja az (1) mulatót. Amint azonban. 80 a repülőgép emelkedése vagy süllyedése következtében a (42) variometer bizonyos mértékben, kitér, ez a kitérés úgy hat a mutatóra, hogy annak eredő kitérése csök­ken. A (41) és (12) membránok egymás- 85 hoz képest úgy vannak beállítva, hogy az (1) mutáló kezdeti helyzetét lényegesen hamarább éri el, mint a repülőgép a kivánt magasságot. Ezen felül az (1) mu­lató, még mielőtt a repülőgép az új ma- 90 gasságot elérle volna, ellentéles értelmű kitérésre kényszerül és így a hajtóerőt ellentétes értelemben befolyásolja, úgy1 hogy a repülőgép ingadozás nélkül éri el az új magassági helyzetei. Hogy megaka- 95 dályozzuk a magasság hirtelen változását, alkalmazhatunk a repülőgép függélyes, gyorsulását mérő műszert, pl. rövid len­gésidejű függőleges ingát is, melv az előbbi, a függőleges irányú sebességet és a repü- too lési magasságot mérő műszerekkel együtt­működik. A 3. ábrában szemléltetett függélyes irányú sebességet mérő műszert másikkal, pl. a 4. ábrán mutatóit ingával helyeItesíthet- 105 jük. Ez inga a vízszintes (53) csap kö­rül forgatható (54) karon felerősített (55) súly, melyet (56) rugó tart egyensúlyban. Az (54) emelőre levegővel vagy folyadék­kal töltött (58) csillapító henger (57) du- 110 gallyúja hat. A csillapítóhenger (59) ve­zetékkel és abba épített (59') fojtószcleppel ellátott. Mindaddig amíg a függélyes gyor­sulás az (55) súlyra hat, az (57) dugattyúra a függélyes gyorsulásnak megfelelő erő 115 hat, úgy hogy az (57) dugattyú az (58) hengerben kb. a gyorsulások idő­függvénye integráljának megfelelően, te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom