111577. lajstromszámú szabadalom • Irányított nagyfrekvenciájú jelző berendezés

_ 4 — alkalmazott forrás hasznos kisugárzását, másrészt e hasznos kisugárzást a lehető legjobb hatásfokkal kell céljainkra fordítani. 5 Hogy a forrás hasznos kisugárzását növöljük, vagy magát a forrást kell befolyásolnunk, vagy olyan nagyságú sugárzási ellenálásra kell dolgoztatnunk a forrást, hogy a lehető legnagyobb hasz-10 nos energiáit nyerjük belőle. Hogy jól hasznosítsuk a hasznos kisugárzást, lehetséges, pl. a sugárzást a térnek igen kis részébe sűríteni, úgy hogy az adó állomással a vevő állomáson létrei5 hozott térerősség maximum legyen. E cél elérésére, pil. olyan készülékekéi helyezünk el egy, vagy több sugárzó vagy felfogó elem környezetében, melyek visszaverést, megtörést, interferenciát 20 vagy elhajlást okoznak és ezen készülékeket úgy rendezzük el a sugárzó vagy felfogó elemekhez képest, hogy az általuk létrehozott, vagy felfogott tér erőssége ez;sn készülék befolyása folytán a .25 térnek előre meghatározott részén maximum legyen. Kisugárzó berendezés esetében a sugárzó elemmel szemben álló sugárzási ellenállásnak valamely alkalmas modort S0 olyan értéket adhatunk, hogy az ölem maximális energiát sugározzan ki. Nagyfrekvenciájú sugárzás térbeli eloszlásának befolyásolásává alkalmas készülék, vagy készülékek jól készíthetők 35 (elektromosságot vezető, vagy nem vezeitő) olyan tesitek felhasználásával, melyeknek méreteit és feJületét különösen a, .terendezésben fellépő elhajlási jelenségek figyelembe vételével, aképen válasz-40 totituk meg, hogy a berendezés sugárzás eloszlási diagramja előre megállapított alakkal bírjon és különösen, hogy a forrás és vele kapcsolt készülékek és elrendezésük hatása alatt előállott tér erőssége 45 a vevő készülék környezetében maximum legyen. Például, ha sugárzást összesűrítő berendezéssel, amilyen pl. az 1. ábrán látható parabolikus tükör is, a legjobb őO eredményt akarjuk elérni, a sugárzásnak a forrás körül való eloszlásán kívül a berendezésben előálló elhajlási jelenségeket is figyelembe kéli vennünk a forrással a felfogó környezetében létesített tér-55 erősség kiszámításánál, valamint ama feltétetek megállapításánál, amelyeknek a teljesítésével a térerősség maximumát érjük el. Tudjuk, hogy minden optikai jelenségben szerepe van az elhajlásnak, mely je- 60 lenség megakadályozza szigorúan pontos képek nyerését. A legtökéletesebb optikai berendezéssel sem lehet egy mértani pont képe más, mint egy kis felület, vagy kis térfogat aszerint, hogy milyen szem- 65 pontból foglalkozunk vele. Ez, a kis felület, vagy kis térfogat szükségszerűen egy hullámhosszal egyenlő nagyságrendű. Ultra rövid hullámnál, pl. 20 cm. hullámihosSzail bíró hullámnál ezen képi 70 tehát 20 cm nagyságrendű. Ha olyan sugárnyalábot akarunk előállítani, mely a parallel sugarakat a lehető legjobban közelítik meg, ugyancsak az elhajlás szab határt a jó megközelí- 75 tésnek s még ha a legkifogástalanabbul számított elektro-optikai berendezést használjuk is a sugárzás eloszlásának a befolyásolására, az így nyert sugárnyaláb széttartó lesz. 80 Ilyen sugárnyaláb szóródási szöge annál kisebb, minél nagyobb átmérőjű az elektro-optikai készülék (parabolikus tükör ,lencse stb.). A legjobb redmény elérésére sohasem 85 szabad figyelmen kívül hagyni a tervezett elektro-optikai berendezésben előálló elhajlást. Példaképpen parabolikus tükörből és a gyújtópontjában (vagy annak környeze- 90 fében) elhelyezett, igen nagy frekvenciájú rezgésforrásból álló, elektro-optikai berendezésnél elméleti és kísérleti eredmények azt mutatták, hogy az elhajlásnak nincs zavaró hatása a parabolikus tükör 95 gyújtópontjától a tükörig. A tükörre ráeső elektromos teret egyedül a forrás, dipól vagy antenna természete határozza meg. A visszaverődő tér — legalább is a 100 tükör felületén — merőleges a parabolikus tükör tengelyére; így adódik a parabolikus tükör geometriai tulajdonságaiból, továbbá abból a törvényből, ihogy a ráeső és visszaverődő tér eredője mindig 105 merőleges a fém felületére. A visszavert fényt két komponensre bonthatjuk, melyek közül az egyik párhuzamos a dipóllal, a másik merőleges rá. Próbáljuk meghatározni a tengely mentén, a tükör- 110 tői nagy távolságra létrejött teret. A rendszer szimmetriájából az következik, hogy a tükör különböző pontjaiból visszavert térnek a dipólra merőleges komponensei kellő távolságra menve a tengely 115 mentén kölcsönösen megsemmisítik egy-