111368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtárgyak nemesítésére

— 3 — az elektródák közötti legrövidebb úton fog lefolyni.. Bár a gáz ionizálása a látható világító kisülés pályáján kívül szóródott iónok útján is végbemehet, az ionizálás mégis a gázkisülés útjában a legerősebb és ezért az ionizált elemeknek, illetve vegyületeknek a legnagyobb behatolási mélységet, valamint a legnagyobb reakcióképességét érjük el. A legjobb eredményeket akkor érjük el, ha a munkadarabot magát használjuk elektródául és azt a feszültségforrás egyik kapcsára helyezzük, míg egy vagy több alkalmas alakú elektródát megfelelő helyen a munkadarabtól helyes távolságban rendezünk el és azokat a feszültségforrás másik kapcsára helyezzük. Ha az elemek — amint rendszerint bekövetkezik — a munkadarab anyagával i e kezelés közben kémiai vegyületbe lépnek, ami csak magasabb hőmérsékleten áll elő, akkor a találmány szerinti kezeléskor is szükséges az, hogy a munkadarabot, legalább is a kezelendő oldalon, rendszerint azonban teljes egészében a reakcióhőmérsékletre hozzuk. Azok a hátrányok azonban, amelyeket az eddigi munkafolyamatokkal kapcsolatosan a bevezetésben leírtunk, nem lépnek fel, minthogy a találmány szerinti egyenletes kezelési hatást egy óra tört részében elérjük, amihez különben több óra volna szükséges. Zavaró forma- és struktúraváltozások csak hosszabb meleg- vagy hőkezelés folyamán lépnek fel, azonban olyan rövid kezelés alatt, amilyent a találmány javasol, vagy teljesen elmaradnak, vagy pedig nem észlelhetők. Ezenkívül azt is megfigyeltük, hogy a találmány szerinti kezelés alatt gyakran kisebb reakcióhőfok engedhető meg, mint az ismert esetekben, ami az ionizált, a munkadarabba behatoló elemek különleges reakcióképességére vezethető vissza. Mindenesetre ajánlatos, hogy a munkadarabot, mindenkor elég magas hőmérsékletre hozzuk, hogy a reakciósebességet, amely ismeretes módon a hőfoktól is függ, túlságosan ne csökkentsük ós ezzel a találmány hatását ne kisebbítsük. Minthogy általában csökkentett nyomáson dolgozunk, amely egészen a vákuumig terjedhet, ennélfogva a kezelőedénybe me legen bevitt tárgy hővezetés útján jóformán semmi meleget sem veszít ós a kezelési idő alatt jóformán változatlanul a szükséges hőfokon marad. Szükség esetén természetesen fűtőberendezések is alkalmazhatók. Ha belső villamos fűtést alkalmazunk, akkor az áramvezeték kiveze- 60 tése legtöbbször olyan egyszerű, mint a kezelőelektródákhoz menő vezetékek kivezetése. A találmányt már most néhány foganatosítási példával kapcsolatosan részlete- 65 sebben leírjuk: Mindenekelőtt lágyvasdrót cementálását ismertetjük. Ezt olyan edénybe viszszük be, amelyet légüressé tettünk. A lágyvasdrótot pl. átmenő árammal izzás- 70 ha hozzuk. A vákuumedénybe kb. 0.25 mm higanyoszlop nyomás alatt acetilént bocsátunk be. A vasdrót közelében egy vaselektródapárt keli elrendezni. Ez utóbbiakat most kb. 2000 voltos váltóárammal 75 úgy tápláljuk, hogy az acetilén szénre és hidrogénre bomlik. E keverék az izzó lágyvasdrót közelében képződik s a drót a szenet karbidképződés közben felveszi. Félcra után a kezelést megszakítjuk és a 80 vasdrótot a vákuumtartányból eltávolítjuk. A vasdrót acéllá alakult át és az acélra jellemző összes tulajdonságokkal rendelkezik. Hirtelen lehűtéssel edzhető, izsításra ismét lággyá válik, megereszt- 85 bető, stb. A szükséges nagyfeszültséget mind a kezelőedényen kívül, mind pedig azon belül előállíthatjuk; az utóbbi esetben pl. a tartányon belül transzformátort helye- 90 zünk el, úgy, hogy a tartányból csak kisfeszültségű vezetékeket kell kivezetni. Az alkalmazott váltóáram minden alkalmas és elérhető kisfrekvenciájú áram lehet. Azonban gyakran előnyösen nagy- 95 frekvenciát is alkalmazhatunk és az ehhez szükséges generátort vagy a kezelőedényen belül vagy azon kívül helyezhetjük el. Ha arról van szó, hogy egy tárgyat 100 krómfcarbiddal cementáljunk, akkor a megíelelő munkadarabot (pl. esákozóbélyegzőt) krómmal bevonjuk, sötétvörös izzásra hozzuk és az evakuált tartányban ugyanolyan módon, mint az előbbi példá- 105 nál, ionizálással előállított szén-hidrogénkeverék hatásának tesszük ki. A krómbevonat ez esetben is félóra alatt a kivánt mélységig terjed, vagy ha közönséges krómrétegről van szó, akkor teljesen no krómkarbiddá alakul át. Ha arról van szó, hogy ne karbidokat, hanem inkább nitrideket képezzünk, akkor pl. a következőképen járhatunk el: Lágyvastestet (pl. lágyvasdrótot, mint 115 az első példában) ismét az evakuált edénybe helyezünk és azt megfelelő hőmérsékletre hozzuk, mimellett ez esetben a tes-