111368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtárgyak nemesítésére

Megjelent. 1935. évi január hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111368. SZÁM. — XVl/d. (XVI/e.) OSZTÁLY. Eljárás fémtárgyak nemesítésére. Deutsche Edelstahlwerke Aktiengesel 1 sclíaft cég- Krefeld. A bejelentés napja 1933. évi julius hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi julius hó 19-ike. A találmány eljárás fémből vagy metalloidokból vagy ezek ötvözeteiből való tárgyak anyagalkatának (Materialbeschaffenheit) megváltoztatására, különö-5 sen nemesítésére és e testek teljes megváltoztatására vagy csak azok kívánt részeinek, különösen a felületi rétegekben való megváltoztatására alkalmazható. A találmány az, hogy a kezelendő tár-10 gyakat ionizált atmoszférában és előnyösen csökkentett nyomáson oly elem vagy elemek hatásának tesszük ki, amely vagy amelyek segítségével a szándékolt megváltoztatást foganatosítani kívánjuk. 15 Emellett adott alkatú tárgyból kb. ugyanolyan vagy pedig nagyobb gazdasági és technikai értékű termék állítható elő; ez utóbbit a találmány szerinti eljárásban általában „nemesítésnek" nevezzük. A 20 változás a kezelt test kémiai vagy fizikai vagy mechanikai tulajdonságai közül egyre vagy többre vagy egyidejűleg az Összesre vonatkozhatik- Megjegyezzük, hogy a találmány nem külső rétegeknek 25 a tárgyra való felvitele, azaz a tárgyon bevonatoknak előállítása, hanem a találmány segítségével már a tárgyon lévő, mégpedig akár ahhoz hozzánőtt, akár arra mesterségesen felvitt külső réteg említett 30 tulajdonságait változtatjuk meg. Az elemek, amelyeket a kezeléshez felhasználunk, vagy már mint olyanok készen lehetnek vagy azokat vegyületeikből csak a kezelés alatt kapjuk. A talál-35 mány ezért egyáltalában nincsen kémiai értelemben vett elemek felhasználására korlátozva, hanem egyúttal olyan vegyületek alkalmazását is felöleli, amelyek segítségével a kezelés foganatosítható. 40 Ilyen elemek gyanánt elsősorban a szén, nitrogén, foszfor, szilícium, titán, bór és keverékeik jönnek számításba. Fémek megváltoztatására és nemesítésére eddigelé általában azt az utat választották, hogy a kívánt elemeket az olvasz- 45 tott fémhez adták vagy pedig a kész testet utókezeléssel változtatták. Az az utókezelés, amikor a hozzáadandó elemeket a testbe kívülről kellett bediffundáltatni, mindenkor a test hőkezelésével volt kap- 50 csolatos. Ha pl. az acélt cementálással akarták javítani, akkor a munkadarabot szénbe kellett ágyazni és mintegy 10—20 Orán át 850 C°-on kellett tartani. E cementálás alatt azonban a szén karbid- 55 képződés közben az acél külső rétegébe csak egészen kevéssé, néhány milliméternyire hatol be. Ha azonban ilyen módon a munkadarab felületének megjavítása sikerül is, az belsejében rendszerint rosz- go szabbodik, minthogy a munkadarab struktúrája, kristályos szerkezete ez utókezelés folytán változik ós rendszerint durvább lesz. Emellett azonban alakváltozások is felléphetnek, különösen ha nagyobb tár- 55 gyakról van szó, amelyeket a szénágyba függesztenek. Ha ez alakváltozások abszolút értéke egyes esetben nem is nagy, azonban mégis sokszor elegendő ahhoz, hogy a munkadarab megkövetelt pontos 70 méret-helyességét zavarja. Ezért azután a legkülönbözőbb javaslatokat tették, hogy az utókezelést legalább is megrövidítsék, anélkül azonban, hogy célt értek volna, minthogy az ily hőkeze- 75 lés mélyre való hatása nagy mértékben az időnek is függvénye és ezért a szén a kezelési idő csökkentése esetén a vasba nem vándorol elég mélyen. Ha azonban a kezelési hőfokot csökkentik, mikor is az 80