111091. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a gyomornedv savanyúsági fokát szabályozó szer előállítására

— 2 — egymással, a tünetek pedig meglehetősen hasonlók, úgy, hogy a beteg mindig ugyanazt az orvosságot szedi ellenük, még akkor is, ha közben a gyomor sava-5 nyúsági állapota megváltozott. Az ily megfordított kezelésnek magától értetővdíőleg súlyos következményei lehetnek. Ezt az utóbbi hátrányt az erősen alkalikus szerek helyett javasolt gyengén al-10 kalikus aluminiumszilikát-tartalmú szerek sem küszöbölik ki, de még az a hátrányuk is van, hogy noha kevésbbé érzékenyek az adagolt mennyiségire, a normálisan használt adagok, gyakorlatilag 15 hatástalanok, úgy, hogy a normális aciditás helyreállítására, rendkívül nagy,pl. 10 g-ig terjedő adagok volnának szükségesek. Természetesen e szerek túladagolása is a. gyomornedv savanyúságát a, 20 megengedett alsó határ alá fogja csökkenteni, mert ezek az anyagok is alkalikusak és pH-juk mintegy 8 körül van. A találmány ezzel szemben oly szer előállítását célozza, amely akár hipera-25 cid, akáir anacid gyomor esetén a gyomortartalom savanyúsági fokát ennek kezdeti állapotától és az adagolt szer túladagolásától függetlenül, vagyis mindenképen a normális aeiditásra szabályozza. 30 be. A találmány lényege abban van, hogy só jellegű és savhatású vegyületekből oly pufferkeveréket állítunk elő, amelynek pH-ja úgy koncentrált, mint a gyo-35 mórban előálló legnagyobb hígításnak megfelelő oldatban a gyomornedv normálaciditásának megfelelő mezőbe, tehát 1.5 és 4.0 közé esik. Mivel a pufferkeverék pH-ja, mind a hígítás fokától, mind az 40 oldatba kerülő sav mennyiségétől aránylag nagymértékben független és e behatások alatt a gyomor normál aciditásának határain belül marad, a fenti feltételeknek megfelelő pufferkeverék saját 45 pH-jára, tehát a normál aeiditásra fogja a gyomortartalom pH-ját beállítani. Koncentrált oldaton csak az esetben'' értjük az abszolút koncentrációt, ha al szert szilárd alakban adjuk be, ha ellen-50 ben a szer oldat alakjában készül, úgy a beadandó oldat koncentrációját értjük koncentrált oldaton, még ha az nem is a, maximális koncentráció, amelyben az oldat előállítható. :55 A találmány szerinti pufferkeverék előállítására savanyú alkatrész gyanánt bármely oly sav vagy oly savak keveréke használható, melyek fiziológiásán nem mérgesek és amelyeknek disszociációs állandója 10—1.5 és 10—4.0 között fio van, míg a pufferkeverék másik alkatrészét akár e savaknak saját sóik, akár más megfelelő sók alkotják. Savak, ill. sók helyett savanyú sókat is használhatunk. Több vegyértékű savaknak keve- 65 sebb vagy több hidrogénionjuk bázissal való helyettesítése útján alkotott sói a pufferkeveréknek sav-, ill. sókonrponenseiként szerepelhetnek. A pufferkeverék sóalkatrészeként szerepelhetnek továbbá 70 az amfoter elektroli tek, aminosavak és polipeptidek is. Ezek molekulájában ugyanis savanyú és lúgos csoportok vautok, tehát a pH szempontjából sókként viselkednek. Ugyanezen vegyületeknek 75 savakkal alkotott sói ellenben már erősen savanyú sók és így savak gyanánt szerepelhetnek a pufferkeverékben. így pl. a szóbanforgó célnak megfelelő pufferkever ékeket alkothatnak: oríofosz- 80 forsav és primérfoszfátok; pirofoszfoirsav vagy primérpirofoszfátok és szekundérpirofoszfátok; ditionsav és primérditionátok; hisz,11] fátok és szulfátok; bitioszulfátok és tioszulfátok; aminofoszfor- 35 sav és pirimér aminof osztatok: citromsav és primer cifrátok; tejsav, almasav, glikolsav, glicerinsav, fumarsav, maionsav, borkősav, orto-ae^toxi-benzoesav, mandulasav, adenozinfoszforsav, inozin- 90 f-av, kreatininfoszforsav és ezen savak sói, ill. primér sói; a, fentemlített aminosavak és ezeknek savas sói, pl. a glikokoll és ennek hidrokloridja vagy szulfátja, továbbá fenilglikokoll, alanin, leucin, asz- 95 paraginsav, alanilglicin, glicilg'licin, leucilglicin és ezeknek savas sói stb. Megjegyzendő, hogy nem szükséges minden] esetben a savanyú komponenst a saját sójával keverni, így pl. primér foszfátot 100 nem kell cseppfolyós foszforsavval keverni, hanem ehelyett a foszfor savnál erősebben disszociáló savat vagy savanyú sókat, pl. biszulfátot, giicinhidrokloridot, betainhidrokloridot használhatunk, me- iq5 lyelc a keverék feloldása után foszforsavat szabadítanak fel. A pufferkeverék komponenseinek megválasztásánál tekintetbe vehetjük a keverék alkatrészeiben levő anionok specifikus hatását is, ha a ^o keverék puffeirhatáson kívül ezen anionok specifikus hatását is érvényesíteni kívánjuk. A pufferkeverék alkatrészeinek keverési viszonyát úgy kell megszabnunk, 115 hogy a keverék oldatának pH-ja úgy kon-