110944. lajstromszámú szabadalom • Ruganyos ülő- és fekvőbútor

személy súlyának hátra helyezkedése foly­tán, túlságosan nagy volt. A 13. ábra szerinti kivitel ruganyos hátulsó támasznak faszéken való elrende-5 zését mutatja. Az alvázon (1, 1') mellső támaszok, (2, 2') felfekvőlécek, (4, 4') iilés­tartók és (5, 5') támlatartók vannak. A (7, 7') hátulsó támasztékok, a szék oldal­síkjában az 1. ábrával egyezően a fel-10 fekvőilécek és az üléstartók között vannak elrendezve, azonban egyúttal a (8, 8') kar­fába is átmehetnek. A hátsó támasztéko­lcat az alsó végükön (9) kereszttartó köt­heti össze. Ennél a kivitelnél a (7, 7') ru-15 ganyos hátsótámaszték következtében a íaialvázat oly gyengére lehet méretezni, liogy elegendő rugózást lehet elérni anél­kül, hogy a keresztmetszetek túlságosan igénybe lennének véve. 20 A 14. ábra szerinti kivitel faalvázas széket mutat, melynek (1, 1') támasztékai nem az alapon levő felfekvőlécekbe men­nek át, hanem csak a (4, 4') ül és tartókba. A felfekvőlécek a (7, T) ruganyos ívek 25 hátsó végén feküsznek föl és arra van­nak felerősítve, amelyek megint a hátsó­végükkel a (9) kereszttartón fekszenek fel az alapra. Ezek a (7, 7') ruganyos hátsó­támaszok meghosszabbított végei az (5, 30 5') támlatartókat képezik, esetleg egy­úttal megfelelő további áthajlással a (8, 8') karfákat is. E széknek a rugózása oly­módon történik, hogy a ráüléskor az (1, 1') mellső támaszok felfekvő pontján át-35 imenő tengely körül fordul ós emellett egyúttal a (7, 7') ruganyos hátsótáma­szok összenyomódnak. A 15. ábra szerinti kivitel megint fából való elvázat mutat (1, 1') támasztékokkal, 40 (2, 2') felfekvőrészekkel, melyeket egy­mással 3 kereszttartó köthet össze. A (4, 4') üléstartók (10), ill. a rajzon fel nem tüntetett (10') csappal, az (1, 1') támasz­tékok felső végébe csuklósan csatlakoz-Í5 nak. A (7, 7') ruganyos hátsótámasztékok, melyeknek alsó végei a (2) felfekvőlécen vannak megerősítve, az ülést a hátsó vé­gén rugózva támasztják alá, úgy hogy az ülés, a (10) csuklótengelye körül, a ,0 (7) ruganyos hátsótámaszték összenyomá­sával, kileng. Természetesen itt, is, mint azt a pontozott vonalak jelzik, a (7) hátsótámasztékok az (5) támlatartók, va­lamint az üléstartókhoz csatlakozhatnak 5 és egyúttal a (8, 8') karfát képezhetik. Az ülőbútorok oldalsíkjaiban párosával alkalmazott ruganyos hátulsó támaszté­kok helyett azokat a középső síkban, kö­zépső kengyelként egyesével is elrendez­hetjük anélkül, hogy azok hatása lénye- 60-gileg megváltozna. Az új segédtámiasztékok további ^elő­nyei ruganyos ülőbútorok alvázainál a következők: Ruganyos alvázaknál vékonyabb és 65 gyengébb acélcsövet lehet használni és ilymódon az alvázat különösen könnyűvé és olcsóvá lehet tenni, továbbá egyrészt az ülés vázát, másrészt a ruganyos hátsó­támiasztékokat különböző anyagokból, 70 vagy pedig ugyanabból az anyagból, azonban különböző méretezéssel és külön­böző keresztmetszetű alakkal lehet elő­állítani. így pl. az ülés vázát fából, a ruganyos hátsótámasztékofcat szalagalakú 75 acélból vagy megfordítva, vagy pedig az ülés vázát fából, a ruganyos hátsótáimasz­tékokat acélból készíthetjük stb. Ezeknek a ruganyos hátsótámasztékoknak faal­váznál való használatkor, fából való ülő- 80 bútorokat ruganyos alakban készíthetünk és a szék elasticitását, az ülésnek az elülső támasztékához való csuklós kapcsolatával növelhetjük. További előnye a találmány szerinti elrendezésnek, hogy ruganyos 85 fekvőszékeket képezhetünk ki anélkül, hogy mint egyébként a szerkezeti anya­got, különösen erősre kellene választa­nunk. Ez is a ruganyos hátsótámaszok al­kalmazásának az előnyös következménye 90 A 16—27. ábrák szalagacélból való al­vázakat mutatnak. Az egyszerűség ked­véért csupán csak a vázak felét ábrázol­tuk. A 16. ábra szerinti alváz egy darab acélszalagból áll, melyet hosszába ketté- 95 vágtunk olymódon, hogy az egyik végen még egy összefüggő darab maradt, ezzel két szalag állt elő, melyek közül az egyik oly módon hajlított, hogy az a (12) fel­fekvőlécet, (11) támasztékot, (14) üléstar- 100 tót és (15) támlatartöt képezi. A má'sik, hátsótámaszként való szalag, fel van haj­lítva, ennek a vége a (14) üléstartó mel­lett fekszik és ez utóbbival a (20) heve­derrel helytállóan van összekötve. Ezt a 105 hevedert felfelé meghosszabbítva be le­het hajlítani, ahol egy további meghajlí­tásnál (21) keresztheveder van ráerősítve, mely az egyik karfa hordására való. A széket képező mindkét vázrészt (19) ke- 110 reszttartóval köthetjük össze. Az előző kivitelhez hasonlót mutat a 17. ábra, különbség abban van, hogy itten a (17) hátsótámaszték tovább van vezetve és a (15) támlatartóban végződik, mellyel 115 egy darabot képez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom