110755. lajstromszámú szabadalom • Eljárás brikettkoksz előállítására lepárláson átment poralakú tüzelőanyagokból

sabb hőmérsékletnél folyik le, mint amilyennél a kátrány szerű anyagok a brikettekből kiszabadulnak, miért is az elérendő cél érdekében a kátránygőzökít, 5 ahelyett, mint az előzőkben történt, a lepárlótér alacsonyabb hőmérsékletű őve felé kényszerítenénk áramolni, inkább a lepárlótér forróbb zónáiba vándoroltatjuk és ezzel módot nvujtunk a kívánt reak-10 ciók lejátszódására. Ezeket az eljárásokat egyebek között általában véve az egyenár amiásnak valamelyik változata jellemzi, amelyet nagyban elősegíthetünk már azzal is, ha a lepárlótér hidegebb ré-15 szeibe valamilyen iners gázt fujtatunk be, amelyet a lepárlótér magasabb hőmérsékletű zónái felé áramoltatunk. Azonban teljesen iners természetű gáznak befúvásától (pl. nitrogéntől) az öblítő hatáson 20 kívül egyebet nem várhatunk, vagyis, ha ilyen körülmények között a kátrányanyagon valami változás történik, az csupán a magas hőmérséklet javára, avagy terhére írható. Tehát, ha a kátrányanyagon olyan 25 változásokat szándékozunk létrehozni, amelyekhez a megfelelően magas hőmérséklet magában véve nem elegendő, akkor szükségessé válik a teljesen iners gáz helyett olyan természetű gázkeveréket ára-30 moltatni a lepárlótéren át az egyenáram elve alapján, amelynek hatása alatt a kívánt változások gyorsabban és tökéletesebben mennek végbe, mint anélkül. A kátrányanyag megváltoztatásával párhu-35 zamosan a lepárlás alatt álló brikettek minőségének sem szabad kedvezőtlenül változtatni, sőt ellenkezőleg, javulnia kell. Mindkét párhuzamosan haladó célt, vagyis a lepárlásból kikerülő brikettek jóságát és a kátrányanyagon szándékolt átalakításokat célszerűen megválasztott szervetlen hamupótlékoknak a nyers brikettekhez kimért mennyiségben való adagolásával kedvezően befolyásolhatjuk. 45 Az előbb vázolt elveken alapszik a feltalálónak 108.018. sz. szabadalma, amely szénmonoxidgáznak és kellő mennyiségben alkalmazott vízgőznek a lepárlótér erre alkalmas zónáiba egyenáramban való f^q bejuttatása által brikettkoksz, mint főtermék előállítása mellett a lepárlás folyamán kiszabaduló kátrány összetevők hidrogénezése révén melléktermékként még alacsony forráspontú folyékony tüzelő-55 anyagokat (pl. benzint) is termel. A jelen eljárásnál szintén az imént vázolt elvek alapján dolgozunk, azonban mégis azzal a különbséggel, hogy a lepárlótérben —• ugyancsak egyenáramban — csak redukáló természetű gázkeveréket 60 áramoltatunk, a vízgőz befúvását pedig mellőzzük. Ennek a módszernek a brikettkoksz előállítása mellett nem eélj cl cl J 8" párlásnál jelentkező kátrányösszetevőket különösebben hidrogénezni, hanem az, 65 hogy azok a lepárlótér megfelelő hőmérsékletű zónáiban részben redukálódjanak, részben pedig szétbomoljanak és ennek | folytán könnyű olajféleségekké, illetőleg gázzá alakuljanak át. 70 Az esetek közül, amelyekben ilyen módon végrehajtott lepárlással brikettkoksz mellett alacsony forráspontéi folyékony tüzelőanyagokat nyerhetünk, például szolgáljon az a kedvező lehetőség, amikor ma- 75 gas forráspontú fenolféleségekben dús kátránnyal vagy szurokkal, avagy hasonló szerves anyagokkal végezhetjük a brikettezést. Az így készült nyers brikettek fenoltartalmát megfelelő magas hőmér- 80 sékleten már mind a szénmonoxid, mind a hidrogéngáz is redukálja, miközben a fenolok benzollá, illetőleg vele rokontermészetű termékekké alakulnak át. Ez az átalakulás a gyakorlatban természete- 85 sen nem megy végbe anélkül, hogy egyes szénhidrogének bomlása a szénanyagnak molekuláris leválásáig ne terjedjen. Az ily módon képződő szénanyag azután, ha ezek a reakciók a brikettpárlás kapcsán 90 érvényesülnek, egyrészt a brikettek belsejében marad vissza kötőanyagként, másrészt a brikettek felületén rakódik le. Miután egyes kátrányösszetevők redukciója oly magas hőmérsékletnél megy 95 végbe, amelynél a szénhidrogénvegyületek egy része messzemenő mértékben szétbomlik, az ebből származó igen magas fűtőértékű gázok (pl. a metán, etilén stb.) az átáramló gáz mennyiségét fokozatosan 100 szaporítják. Viszont az egyenáramban átvonuló, egyben öblítőén ható gáz fűtőértéke — karburálódás folytán — szintén növekedhetik és pedig annál inkább, minél kisebb volt a befúvatott gáz fűtő- 105 értéke. Ha tehát az alacsony fűtőértékkel befúvott gázkeverék mennyiségét a brikettekből kiszabaduló kátrány mennyiségével és a lepárlási legmagasabb hőmérséklettel megfelelő arányba helyezzük, 110 akkor alacsony fűtőértékű gázból akár olyan gázt is előállíthatunk, amelynek fűtőértéke megfelel a városi világítógázra nézve elfogadott szabványoknak. Iía már most brikettkoksz mellett még 115 lehetőleg sok könnyű olajat ós alacsony