110628. lajstromszámú szabadalom • Önműködő, folyamatos sebességváltómű, különösen gépjárművekhez
— 4 ékelve, melyre csavarokkal vagy inas kötőelemekkel vannak erősítve, vagy megfelelően elrendezett nyílásaiba akasztva a (87—91) hajtórugók. E rugók mellső végii-5 kön a rajzon fel nem tüntetett, egymáson súrlódásmentesen ágyazott gyűrűkhöz vannak erősítve, melyek viszont (95) emelőkkel vannak merev kapcsolatban, mely emelők a gyűrűk elfordítását végzik. A 10 mellső (85) ós (86) tárcsák között ágyazott (92) emelők és a gyűrűkhöz, illetve a hajtórugók szabad végeihez kötött (95) emelők egymáshoz való kényszerkapcsolatát csúszó, illetve görgős (96) kulissza, 115 vagy pedig egy, a rajzon fel nem tüntetett, kis csatlórúd végzi. A sugárirányú (92) emelők végei már ismertetett kiképzésűek és kapcsolatban vannak a már ugyancsak ismertetett rögzítő markolóval 20 vagy saruval. A hajtott (84) tengely mellső ágyazása az erős (97) tű- vagy golyóscsapággyal a hajtótárcsa agyában van. Az ismertetett szerkezeti megoldások bármelyikénél a hajtótárcsára erősített 25 ütközőelem rugóval nyomás alatt tartott, billenő bütykös saru alakjában is kiképezhető, miként ez a 18. ábrán vázlatosan van feltüntetve. E megoldás szerint az (57) hajtótárcsa 50 (58) csapján billenthetően ágyazott nyomósaru (59) bütyke akként van kiképezve, hogy előtte és mögötte ívben hajló nyomópálya van. A sarut az (57) tárcsa (61) peremére támaszkodó, erős (60) rugó nyomja 55 a forgástengely felé és végső helyzetében akadó kampó, vagy a feltüntetett kiviteli alak szerint, (65) csavar biztosítja. Ha a hajtótárcsa gyorsabban forog, mint a hajtott tengely, akkor a saru előrenyúló (64) nyelvével ütközés nélkül érintkezésbe kerül a 2. ábrabeli (15) rugóvégekkel vagy a 7., illetve 15. ábrákon feltüntetett (39), illetve (71) emelővégekkel, amelyek fokozatosan felcsúsznak a nyomópá-45 lyán a bütyökig, miközben a nyomósarut kifelé kényszerítik és így a (60) rugót öszszenyomják. A kifelé billenő saru bütyke időközben az előbb érintett emelő, illetve rugó végéből kikapcsolódik. A sarurugóban felhalmozódó energia mindig átadódik a hajtott tengelynek. Gázelvételi állapotban és lejtőmenetekben az emelővégek igyekeznek előresietni és utolérvén a nyomósarut, annak a forgásesapja felöli nyomópályáját érintve, akadnak meg az (59) bütyökben. A hajtórugók az ismertetett nyomósaru hatása alól mindig teljes megfeszítésük után oldódnak. Hogy a rugók csekély járműsebességeknél kisebb megfeszítés go után is oldódhassanak, hogy továbbá a szokásos tengelykapcsoló feleslegessé váijék, a szerkezet egy módosított kiviteli alakjánál a nyomósaru akként van a centrifugális tömegekkel összekötve, 65 hogy a motor nyugalmi állapotában és üresjárati fordulatszámánál a nyomóbütyök nem érinti a szabad rugóvégeket és így a rugókat nem is feszíti meg. Ennél nagyobb fordulatszámok esetén mind- 70 jobban elmozdul sugárirányban a forgástengely felé, miáltal a fordulatszám mértékétől függően mindjobban megfeszíti a rugókat. Bizonyos, előre meghatározott fordulatszám esetén és afölött pedig a bü- 75 työk legbelső helyét elfoglalva, a hajtórugókat teljes mértékben megfeszíti. A 19a. és 20. ábrán feltüntetett kiviteli alak szerint a motor (100) lendítőkerekén lévő két (101) csap körül egy-egy (102) go centrifugáitömeg van lenghetően ágyazva, melyek a (103) hajtótengely vagy a lendítőkerék (104) agya. körül elfő foghatóan ágyazott (105) gyűrűn lévő (106) emelőkkel (107) csatlórudak útján vannak csuk- 85 lósan összekötve. A két centrifugális (102) tömeget egymással előfeszített (108) rugók kötik össze. A (107) csatlórudak és a (105) emelőgyűrű útján a két centrifugális tömeg nyomatéka összegeződik. A roperő következtében kifelé lendülő tömegeket véghelyzetükben részben a lendítőkerék pereme, részben a lendítőkerék tárcsáján kiképezett (109) ütköző határolja, melynek a <105) gyűrűn levő (106) emelő 95 támaszkodik. Az egyik centrifugális tömeg billenőcsapján a lendítőkerék külső oldalán rövid (110) emelő van erősítve, melyen a (111) nyomósaru billenhetően van ágyazva. E saru nyomófelülete körív, 10c mely érintőlegesen olvad bele a szabad rugóvégeket érintő körívbe. A saru hátsó nyomófelülete megközelítőleg sugárirányú és a sarunyelv végén mindkét oldalon egy-egy (112) vezetőcsap van, me- 105 lyek a lendítőkerék peremszerű kiképzésére támaszkodnak a (113) rugó nyomása alatt. A csigavonal alakú és tekercs-rugós szerkezeti megoldás különösen akkor 11c nyújt előnyt, ha igen rövid szerkezetre van szükség a jármű egyéb elrendezései folytán1 . Különösen rövid szerkezeti hossz érhető el a tekercsrugó felhasználásával, főleg ha a rugótekercs hosszát vala- 11E mennyi rugónál azonosra választjuk és
