110628. lajstromszámú szabadalom • Önműködő, folyamatos sebességváltómű, különösen gépjárművekhez

— 3 — és 16. ábrák) vagy a (37) emelők végein lévő (38) csapokon ágyazott (39) görgők lazán érintik a (28) hajtódob peremének kényszerpályáját. 5 .Ha a (28) hajtódob a hajtott tengelyhez képest bármely irányban elfordul, a (30) bütyök egymásután eléri az útjába eső emelő végeket, illetve az ezekre szerelt görgőket és azokat maga előtt tolván, az 10 emelőt is elfordítja és ezáltal a rugalmas (36) acélrudat elcsavarja. Az ily módon létesített csavarófeszültség a (31) csőtengelyt az alsó (33) fenéktárcsa révén forgatni igyekszik. 15 A (37) emelők külpontos ágyazásuk folytán bizonyos mértékű elfordulás után elhagyják a (30) bütyök pályáját és ezáltal kikerülnek a hajtótengely befolyása alól. Az emelővéget, mely jelen esetben a 20 szabad rugóvégnek felel meg, a vele (45) láncszem (7. ábra) vagy csúszó vagy görgős (46) kulissza útján kényszerkapcsolatban lévő (40) markoló vagy (74) rögzítősaru rögzíti (16. és 17. ábra). 25 A szerkezet módosított kiviteli alakját tüntetik fel a (16a) és (16b) ábrák, mely szerint az egyes (70) rugópálcák több, egymással párhuzamosan és két végükön összefogott (115) pálcanyalábból vannak 30 kiképezve. Az egyes rugópálcák hátulsó végükön a központos tengelyre ékelt, közös tárcsában vannak megerősítve, míg mellső végükön az egyes (71) emelők agyára erősített, kis (116) tárcsákban van-35 nak ugyancsak mereven megerősítve, magában véve ismert módon. A forgástengelyt, mely egyúttal a külpontos ágyazás és elrendezés folytán a rugónyalábok keringési körén fellépő, kerületi erő okozta 40 nyomatékot is közvetíti, akár központos, tömör (117) tengely (16b. ábra), akár külső csőtengely alkothatja. A rögzítő (40) markoló lényegében egymással szemben fekvő két (41) és (42) ék-45'felületből áll, melyek közös acéltömbből vannak kimunkálva. Ennek vezetésére egy, a rajzon fel nem tüntetett perem vagy pedig az emelőszerűén kiképezett (43) kar szolgál, mely (44) gyűrűjével a (31) 5Q csőtengelyen van ágyazva. A (41) és (42) ékfelületek között van elhelyezve a szerkezet (50) burkolatához erősített, tehát álló (49) gyűrű és az általuk képezett ékszögben a (48) rugókkal szorított (47) gör-55 gők vannak, melyek beékelődésükkel a markoló rögzítését a már ismertetett módon végzik. A (74) rögzítősaru mintegy kifordított alakú változata az ismertetett markolónak és helyette tetszés szerint felhasznál- 60 ható. Közös tömbből egymásnak hátat fordító két (75) és (76) ékfelület van kimunkálva, melyek így ékalakú (77) gerincet alkotnak, melynek két végén alul-felüi egy-egy vezető csúszol elület van. Ezeken 65 csúszik a saru a szerkezet (79) burkolatához erősített két központos (78) állógyűrű között. A vezetést a gyűrűk hornyai és a sarura erősített (81) vezetőperem biztosítják. A saru (80) csatlórúddal van a 70 (71) emelő végéhez kapcsolva. Mind a markolónál, mind a sarunál az egymással szembenfekvő két ékfelület re ható görgőnyomás egymást kiegyenlíti, ' minek folytán a vezetőfelületekre elvileg 75 nyomás még a beékelődés alkalmával sem esik. Mind a markoló, mind a saru a bemutatott, tengelyirányú elrendezéstől eltérőleg, sugárirányú is lehet, mely esetben nem 80 hengeres, hanem kúpos görgőket alkalmazunk és az állógyűrűk nyomófelületei a forgástengellyel központos tengelyű kúpfelületeket alkotnak. A 14. és 15. ábrák olyan kiviteli ala- §5 kot tüntetnek fel, melynél a tömör, központos (60) tengely körül (70) csavarrugók vannak. A hajtott (66) tengelyre (67, 68) és (69) tárcsák vannak ékelve. A már előbb ismertetett szerkezethez ha- g0 sonló elrendezésű (70) rugók a hátsó (67) tárcsába mereven vannak bekötve, míg a mellső (68) és (69) tárcsákban, az ezek között elhelyezett emelők (72)"; agya körül elhelyezett csapágytűk között elfordulha- 95 tóan vannak ágyazva. A hajtott tengelynek a szerkezet (73) burkolatában való mellső ágyazása a közbenső (68) tárcsára erősített golyóscsapágy körül történik. A szerkezet többi részei az ismertetett ele- ^QQ mek felhasználásával hasonló módon képezhetők ki. A találmány további példaképeni kiviteli alakját a hajtott tengely, valamiat egymás körül elhelyezett, központos tekercsrugókkal a 19. ábra vázlatosan tünteti fel. E szerkezeti megoldás lényegében csakis a rugók elrendezésében és bekötésében tér el a már ismertetett szerkezetektől, miaden egyéb alkatrésze azonos lehet a már leírt részletekkel. A hajtott (84) tengelyre elül két í(85) és (86) tárcsa van ékelve, melyek között kül- ; pontosan vannak a (87—91) hajtórugök 115 megfeszítését végző (92) emelők a már ismert módon ágyazva. A (84) tengelyre még egy harmadik (95) tárcsa is vau