110628. lajstromszámú szabadalom • Önműködő, folyamatos sebességváltómű, különösen gépjárművekhez
felszerelt váltómű példaképpeni kiviteli alakja az 1. ábrán hosszmetszetben, a 2. ábrán pedig jellegzetes ' keresztmet-5 szetben van feltüntetve. A 3. ábra a hajtótárcsának, a 4. ábra a vezető bütyöktárcsának homloknézete, míg ; az 5. ábra a rugórögzítő szerkezet egy ré-10 szenek keresztmetszete. A motor forgási értelmét az ábrákon nyilak jelölik. A motor tengelyére szerelt, közönséges vagy önműködő (1) tengelykapcsoló haj-15 tott (2) tárcsáj cl cl sebességváltómű (3) hajtótárcsájának hornyolt (4) tengelyére van szerelve. A (3) hajtótárcsa tengelyirányú (5) csapjain lenghetően ágyazott (6) szögemelők kifelé eső szárán a forgás-20 tengellyel párhuzamos (8) ütközőpofa van, a befelé eső száron pedig (9) görgő van ágyazva, mely a hajtott (7) tengelyre ékelt (10) bütyöktárcsán gördül le. A (9) görgőket (11) csavarrugó szorítja a (10) 25 bütyöktárcsához, miért is a csavarrugó egyik vége a (3) hajtótárcsán levő (12) csapba, másik vége a (6) szögemelőbe van akasztva. Ha a (3) hajtótárcsa gyorsabban forog, mint a hajtott (7) tengely, 80 akkor a (6) szögemelők billenő mozgást végeznek a (10) bütyöktárcsa hatására. A hajtott (7) tengelyen (10) bütyöktárcsa mögött felváltva egy-egy csillagalakú (13) acéllemez és egy-egy nagytelje-35 sítményű (14) acélrugó van felékelve úgy, hogy a rugók kampóvá kiképezett, szabad (15) végei körben egyenletesen vannak elosztva. A (3) hajtótárcsa által körben vitt, bil-40 lenő (8) ütközők rendre érintkezésbe kerülnek az acélrugók (15) kampóival, még pedig megközelítőleg ütközés nélkül, mive az ütközők billegő mozgása a (10) bütyöktárcsa alaki kiképzése folytán olyan, 45 hogy az ütköző viszonylagos sebessége az érintkezés pillanatában 0 értékű. A (8) iitköző a (15) kampót maga előtt tolja, miáltal a rugót megfeszíti. A (15) rugókampó a (13) csillagtárcsa (16) csapja kö-5Q rül lengethető (17) karral van csuklósan összekötve, miáltal a (15) rugókampónak a (8) ütközőpofa hatása alól való kikapcsolódása kényszervezetés útján biztosítva van. 55 A felszabadult (15) rugóvégek vagy kampók visszacsapódását egy-egy villás (18) fejű (19) emelő akadályozza meg, melyek közös forgástengelyű, részben egymásban ágyazott (20) hüvelyekkel állnak merev összeköttetésben, melyek hátsó vé- 60 gükön egymás mellett párhuzamosan elrendezett (22) rögzítőtárcsákat hordanak. Az egymástól (23) lemezzel elválasztott (22) rögzítőtárcsáknak körben elrendezett több ékfelülete van. Ezen ékfelületek és 65 az ezeket körülvevő, a szerkezet (21) burkolatához erősített, álló (24) gyűrű közötti ékszögekbe (26) csavarrugókkal szorított (25) görgők vannak elhelyezve (5. ábra). Az ékfelületek lejtőszöge akként van meg- 70 választva, hogy a (25) görgők a (22) rögzítőtárcsáknak a motor forgásirányában való elfordulását megengedik, de amint azok megállanak, azonnal beékelődnek és a visszafelé való elmozdulást megakadá- 75 lyozzák. Kisebb súly, olcsóság, célszerű helykihasználás követelményeit, különösen lengőtengelyes gépjárműveken elégíti ki az egyenes csavarrugó alkalmazásával 80 szerkesztett sebességváltómű, melynek példaképem kiviteli alakja a 6. ábrán hosszmetszetben, a 7. ábrán pedig homloknézetben van feltüntetve. A 85 9. ábra az egész szerkezet hosszmetszetét kisebb léptékben mutatja be hosszmetszetben. A 12. ábra e sebességváltómű elrendezését gépjárművön, a 90 13. ábra pedig motorkerékpáron tünteti fel. Hasonlóan a már leírt sebességváltóműhöz, a tengelykapcsoló (27) tárcsája a sebességváltómű (28) hajtódobjával van kap- 95 csolva, melynek pereme belülről megmunkált kényszerpálya és egy helyen lágy hajlású (30) bütyökké van kiképezve (8. ábra). A hajtott (31) csőtengely a (28) liajtódobban ágyazott és két végét vastag 100 falú (32, 33) fenéktárcsa zárja le, melyek egy-egy (34), illetve (35) csapot hordanak. A (31) csőtengely belsejében egymással és a forgástengellyel párhuzamosan, de külpontos elrendezésben (7. és 10. ábrák) több l0o rugalmas (36) acélrúd van elhelyezve, melyek a hátsó (33) fenéktárcsában mereven vannak megerősítve, míg a mellső (32) fenéktárcsában elfordulást megengedő módon, célszerűen csapágytűk között van- 110 nak ágyazva. Az egyes (36) acélrudak mellső végükön akár saját anyagukból kiképezett (37) emelőket, akár külön ráerősített (71) emelőket (14. ábra) hordanak, melyek az acélrudak meg nem feszített 115 állapotában a forgástengelyhez képest sugárirányban helyezkednek el. A (71) emelők csiszolt bunkóvá kiképezett végei (15.
