110541. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminiumnak és vegyületeinek galvanizálás céljaira való előkészítésére

— 2 — mint fent mondottuk, a hidrogénének felel meg, fémsókkal szemben tanúsított hatóképessébői határozható meg. Ez. a vegyület lényegileg közömbös a íeszült-5 ségi sorban az ólom alatt lévő fémek sóoldataivai szemben, viszont a feszültségi sorban az ólom fölött lévő fémekkel reakcióba lép, amikor is hidrogénje a kérdéses fémmel cserélődik ki. 10 Hogy többé-kevésbbé oxidált felületű alumíniumdarabon, amelyet végül galvános úton fémréteggel akarunk bevonni, a találmány értelmében aluminiumhidrogén-hártyát készítsünk, az aluminiumdara-15 bot 300° fölötti hőmérsékleten erősen hevítjük és kevés víz jelenlétében az alumíniumot megtámadó erélyes hatóanyagok hatásának tesszük ki. llyon hatóanyagúi sósavat használhatunk folyékony vagy 20 gázalakban, továbbá a feszültségi sorban az alumínium fölött lévő vagy vele egyenlő helyzetet elfoglaló fémek sóit. A végy folyamat menete a következő: Az alumíniumdarabot miután 100°-ra 25 felhevítettük, erélyes hatóanyag és kevés víz hatásának tesszük ki, amikor a hatóanyag az alumíniumdarabot befedő aluminiunioxidhártya pórusain át az alatta lévő alumíniumfelületet megtámadja. A 30 használt kis vízmennyiség miatt azonban a keletkező aluminiumsó (pl. klorid) ahelyett, hogy fölhígulna és feloldódna, rátapad az alumíniumdarabra. A 100° fölötti, magas hőmérséklet hatására a só 35 szétbomlik és a kis víz jelenlétében aluminiuimhidroxidot alkot. Ezzel a hidroxiddal való érintkezéskor a használt hatóanyagok hatására erősen aktívvá vált alumínium igen heves reakcióban 40 aluminiumoxidot ALOs-t hoz létre, míg felszabadult hidrogén aluminiumhidrogén vegyületet ad, amelynek egy része poralakban az aluminiumoxiddal keveredve az alumíniumdarab felületére ra-45 kódik, míg másik része közvetlenül a fémes alumínium felületen a kívánt, igen jól tapadó aluminiumhidrogén-hártyát. alkotja. A fennmaradó víz a hő hatására elpárolog. 50 Végül is az alumíniumot a tapadó aluminiumhidrogén fekete rétege, továbbá az oxid ALOs, a hidrogénvegyület AlíLs és a nem disszociált aluminiumrész keverékéből álló szürke réteg fedi. 55 A felső réteg többé-kevésbé poralakú kérget alkot, amely a darab mosásával eltávolítható. Megjegyzendő, hogy a reakció folyamán a hőmérséklet magától emelkedik és a reakció hevessége a reakció folyamán 6C színién növekszik. Ahelyett, hogy a reakcióhoz szükséges összes aluminiumhidroxidot magával a bevonandó alumíniumdarabbal állítanók elő, ezt a hidroxidot közvetlenül bázisos vagy könnyen disszo- 65 ciáló alumínium sók alakjában adhatjuk hozzá. A reakció különben ekkor is azonos módon megy végbe. Az alumíniumdarab felületén képződő aluminiumhidrogén-hártya ezt a felüle- 70 tet új hidroxidok képződése ellen elég hosszú időre megvédi. Ennek az aluminiumhidrogén bevonatnak a fémes jellege következtében az aluminiumhidrogén-liártyával bevont tárgy minden kö- 75 zömbös vagy savanyú galvánfürdőben közvetlenül bevonható féanmel. Tekintettel a hidrogén vegyületnek a feszültségsorban elfoglalt már említett helyzetére, a feszültségi sorban a hidrogén alatt 80 lévő fémekkel a bevonatok közvetlenül, minden nehézség nélkül előállíthatók, viszont a feszültségi sorban a hidrogén felett lévő fémekkel való bevonásnál n galvanotechnikában ilyen esetekbien ren- 85 dcsen szokásos ismert óvintézkedésekhez kell folyamodni. Ilyenek például a nagy kezdeti intenzitás vagy az egyidejűen keletkezett hidrogén gyors eltávolítása. Különösen azok a bevonó fémek kapcsolód- 90 nak szilárdan az alapfémmel, amelyeknek igen erős hajlamuk van a hidrogén pótlására, mint pl. nikkel, vas, króm, sárgaréz és platina. l'Jgy látszik, hogy a bevonatot alkotó fém az aluminiumhidrogén- 95 vegyület hidrogénjét kivonja és a molekuláris szerkezetben ily módon szabaddá vált helyet maga tölti be. Ez. annál is inkább valószínű, minthogy ezeknek a fémeknek a molekuláris szerkezete az 100 alumíniuméhoz nagyon hasonló. Megjegyzendő, hogy a vegyfolyamat, amint az, előbbiekben leírtam, kevés víz jelenlétében foganatosítandó és pedig oly kevés víz jelenlétében, hogy a használt 105 hatóanyag hatására az alumíniumból keletkezett só ne oldódjék fel teljesen. Indítványozták már alumimumdara.bóknak hatóanyagokkal való kezelését, amely hatóanyagok az aluminiumdara- 110 bok vékony oxídtakarójánk pórusain át behatolnak azért, hogy azután az alumínium bevonatot a felület mosásával vagy tisztításával eltávolítsák. De a vegyfolyamathoz használt nagy vízmennyiség 115 következtében a keletkezett alumínium-