110471. lajstromszámú szabadalom • Folyadékszállító berendezés

— 2 — A berendezés működtetéséhez először a (2) légkamrában levő levegőt felhevítjük. A kiterjeszkedő levegő egy része ekkor a (6) nyomócsövön keresztül kinyomul. A 5 kellő hevítés elérése után a hevítést be­szüntetjük és a légkamrát vagy lehűlni hagyjuk, vagy pedig mesterségesen, akár léghűtéssel, akár vízhűtéssel, lehűtjük. A vízhűtés pl. felületileg, a szaggatott vona-10 lakkal jelzett (10) permetezővel, vagy esetleg a (2) légkamra belsejében alkal­mazott nem ábrázolt csőkígyóval történ­het, amihez a szállított vízmennyiség egy csekély része felhasználható. A lehűtcs-15 kor a légkamrában levő levegő összehú­zódik és légritkulás keletkezik, amely a (4) szívóc-sövön keresztül folyadékot szív be a (3) kamrába. Ha ez a kamra meg­telt, újból felmelegítjük a levegői;, ami-20 kor is a keletkező légnyomás a folyadé­kot a (6) nyomócsövön keresztül kiszorítja és a (7) edénybe szállítja. A folyamat az­után ugyanígy váltakozó szívással és nyo­mással ismétlődik. 25 Hogy a szívási és nyomási periódusok között az egyensúlyi állapotot gyorsabban, elérhessük, célszerű a nyomási periódus végén a még visszamaradó túlnyomást, amely már hasznos munkát nem végez és 30 ugyanúgy a szívási periódus végén még fennálló, légkörinéi alacsonyabb nyomást megszüntetni, s evégből a szabadba nyíló (1) szelepet alkalmazhatunk, amelynek pillanatnyi megnyitásával a nyomáskii-35 lönbözetek a megfelelő időpontokban mindenkor kiegyenlíthetők, vagyis a nyo­más végén a fölös levegő kibocsátható, a szívás végén pedig friss levegő vezethető be. 40 A 2. ábrán célszerű hevítőberendezést látunk, amellyel az időszakos fűtés igen egyszerűen oldható meg, még pedig akár valamely külön e célra alkalmazott fűtő­készülékkel, akár pedig valamely már 45 meglevő fűtőberendezés égéstermékeinek felhasználásával. Eszerint a (12) füstvezetéknek vagy ké­ménynek időszakosan elzárható (33) el­ágazásán az égéstermékek egy részét a 50 légkamrán vagy egy ezzel közlekedő kü­lön kis (14) kazánon vezetjük keresztül. A szabályozást a (15) csapószeleppel végez­hetjük, amely egyik helyzetében a (12) kéményaknát egészben vagy részben el-55 zárja és ugyanakkor a (13) elágazővezeté­ket megnyitja. A (16) tengely körül for­gatható szelepnek célszerűen még egy má­sodik (17) szárnya van, amely a (.13) el­ágazó vezetéknek (13) nyílását zárja cl akkor, amikor az égéstermékek ezen a ve- 60 zetéken haladnak keresztül, ellenben az elágazás lezárásakor ezt a nyílást sza­baddá teszi, vagyis az elágazást a kül­levegővel hozza összeköttetésbe. (Szagga­tott vonalú helyzet.) Ekkor az égéstermé- 65 kek a (12) főaknán vonulnak ós minthogy a (13) elágazás a (14) kazán elhagyása után ismét betorkollik a fővezetékbe, e helyen szívóhatást gyakorolnak az el­ágazó vezetékre. Az így a (18) nyíláson 70 beszívott levegő ekkor egyben hűtőhatást gyakorol a (14) kazánban levő levegő­mennyiségre. Ilykép a külön vízhűtés — hacsak gyorsított üzemet nem akarunk elérni — elkerülhető. 75 Ha többszörös működésű a berendezé­sünk, akkor a fűtőcsatorna másik ágát, vagy további elágazásait is keresztülve­zetjük egy-egy párhuzamosan kapcsolt légkamrán úgy, hogy váltakozó hevítést 80 és hűtést kapjunk. Lényegileg ugyanez lesz az elrendezés gőzfűtés esetén is. Láttuk, hogy egyrészt a fűtést, más­részt a hűtést és esetleg a nyomáski- 85 egyenlítést meghatározott időpontokban időszakosan kell végezni az illető szele­pek beállításával. Ezt a beállítást önmű­ködően is végeztethetjük a szállítandó fo­lyadék segélyével. Ennek egy egyszerű 90 módja az, hogy a (3) folyadéktartányban (lí)) úszót szerelünk be, amelynek (20) ten­gelye a (3) kamrából kinyúl. A 3. ábrán látható módon a tengellyel összefüggő (21) kart (22) vonórúd köti össze a (16) 95 szeleptengely (23) karjával. Ha tehát a (lí)) úszó a (3) kamra megteltével legma­gasabb helyzetébe jutott, akkor a (15) szelepszárnyat a teljes vonallal jelölt helyzetbe hozza és ennélfogva a i'iistgá- 100 zak az elágazó vezetékbe terelődnek. Ha vízhűtést alkalmazunk, akkor evég bői a (24) szelep megnyitásához ennek (25) karját (26) vonórúddal a (20) tengely­nek egy második (27) karjával kötjük ösz- 105 sze. Az ábrázolt helyzetben a (24) csap el vau zárva. Ha azonban a nyomási perió­dus végén a (19) úszó lesüllyedt, akkor a (26) és (22) vonórudakat a nyilak irá­nyában elmozgatja és a (24) csapot nyi- 110 tott és a (15) szelepszárnyat lezárt függé­lyes helyzetbe hozza. Ugyanezt a (27) kart egyben felhasznál­hatjuk a (11) nyomáskiegyenlítő szelep működtetésére is, amennyiben ezt (28) 115 vonórúd utján a (11) szelep (29) karjával kötjük össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom