110468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás husnak, halnak és egyéb élelmiszereknek a konzerválására
Megjelent 1934. évi augusztus li ó 16-án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110468. SZÁM. — IV/e. OSZTÁLY. Eljárás húsnak, halnak és egyéb élelmiszereknek a konzerválására. Etablissements Elka S. a. r. 1. cég1 Forbach. A bejelentés napja 1933. évi október hó 14-ike. Hús és halak konzerválásánál lényegileg sónak vízben való oldatát használják, amelyhez még alkalmas alkatrészek lehetnek hozzáadva (sóslé); ebbe az, oldatba 5 helyezték be a konzerválandó tárgyakat; a tárgyakat sóval vagy konzerváló sóval (Pökelsalz) is bedörzsölték; végül eeettel itatott szövetet is alkalmaztak már, amelybe a sóval bedörzsölt tárgyat (húst) 10 behelyezték. A sóóldatba való helyezésnek az a nagy hátránya, hogy a húsnak fontos alkatrészeiből (tápanyagokból) jelentős mennyiségek kiliigozódnak; nyáron ,az, oldat és így a hús is romlás vesze-15 lyénck van kitéve. A tárgyaknak sóval való bedörzsölése csökkenti ugyan a veszélyeket, azonban a tárgyak természetes tápanyagai, illetve víztartalma folytán itt is nemkívánatos oldatok kép-20 ződnek, a sómennyiség adagolása pedig bizonyos nehézségekkel van összekötve. Eeet használata az ízt és a színt nemkívánatos módon befolyásolja, ami ezt az eljárást a szokásos sózóeljáráshoz alkal-25 inatlanná teszi. A találmány alapelve a szárazsózás vagy szárazkonzerválás és pedig olykép, hogy a konzerválószert vékony, száraz rétegben, — célszerűen valamely ragasztó 30 — vagy tapasztóanyag hozzáadása mellett — valamely textilszövetből, papírból, vagy valamely más alkalmas anyagból való hordozóra visszük fel, majd a konzerválandó tárgyat a hordozóba becsavar-85 juk vagy azzal befedjük. Ezt az általános gondolatot a legkülönfélébb módon és a legkülönbözőbb szereikkel foganatosíthatjuk. A gyakorlatban például textilszövet használatánál azt 40 úgy kezeljük, hogy a szövet súlyegységére kb. 200% száraz konzerválósó jut. Ha teihát oly szövetet használunk, amelynek négyzetmétere 127 g. súlyii, úgy az esetben, ha mindkét oldalát befedj ÜK a vékony konzerválóréteggel, 254 g-ot kötünk 45 össze a szövettel és a kész szövet súlya kereken 380 g. Ebbe a szövetbe a tárgyat (sonkadarabot vagy hasonlót) szorosan becsavarjuk és azután hűvös helyen tetszőlegesen hosszú ideig raktározzuk. Ily mó- 50 don nem kell a sámennyiséget kiszámítanunk, a tárgyat a konzerválószer egyenletesen veszi körül, az aránylag száraz, marad, a romlás veszélye el van hárítva és az, árunak legyektől, stb. való beszennyezése is 55 lehetetlenné van téve. A konzerválószernek a hordozójához kötött mennyisége a mindenkori viszonyokhoz igazodik. A sókeveréket például a következő módon vihetjük a szövetre: 60 A hengeresen felgöngyölített szövetet a konzerválósókeveréket és a tapasztőanyagot oldva tartalmazó kádon vezetjük keresztül, mimellett kavaróval gondoskodunk arról, hogy a kádban állandóan 65 homogén oldat legyen. A szövet a sózóoldattal teleszívódik, mire azt — a kádból való kivezetés után — fűtött hengerek között (kalanderen) vezetjük át. Ugyanezt az eljárást megfelelő kivitelű 70 papírral (pl. lenszálakkal átszőtt papírral) is alkalmazhatjuk. A konzerválósaert azon papírpépbe is bevihetjük, amelyből a papírt készítjük. De alkalmazhatjuk a textilnek és papírnak egyéb, itt névsze- 75 rint fel nem sorolható pótanyagait is. A konzerválószerhez, legyek elleni védelem céljára, bizonyos szagot előidéző anyagokat (pl. szegfüolajat, esztragont) is adhatunk. 80
