110353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás desztillálható széntartalmú anyagok hidrogénezésére

— 8 — ha kívánatos, pasztává alakítottunk át, a reakciótartány különböző pontjain vezetjük be. Katalizátorokként felemlíthetjük külö-5 nősen a periódusos rendszer 2—8. csoportjainak féméit, vagy ezek vegyületeit, pl. cinket, magnéziumot, kadmiumot, bórt, titánt, ónt, ólmot, vanádiumot, mangánt, vasat, kobaltot, réniumot, és különösen a 10 6. csoportba tartozó fémeket, mint pl. krómot, molibdént, wolframot és uránt, vagy ezek vegyületeit. A használható vegyületek közül különösen alkalmasak az oxidok, vagy szulfidok, vagy halogén sók, 15 vagy foszfidok. A katalizátorokat finoman elosztott hordozókra csaphatjuk le, mint pl. florida földre, kovaföldre, szilikagélre, vagy aktív faszénre. Az efféle masszák prepalását elvégezhetjük pl. oly módon, 20 hogy a hordozókat a katalizátorok oldataival impregnáljuk, vagy befecskendeztük. így pl. használhatjuk a molibdátok vagy woiframátok vizes oldatait, vagy pedig oxalsavas ónt oxalsavas ammonium-25 oldatban feloldva. Használhatunk továbbá oly katalizátorokat is, amelyek a reakció közben bomlást szenvednek, mint pl. a fémek halogén vegyületeit, fémkarbonileket, oxalátokat, vagy megbontható kar-80 bonátokat. Fémoxidokat, pl. ónoxidokat, vagy molibdénoxidot adagolhatunk a széntartalmú lei in dulási anyagokhoz, mi mellett egyidejűleg hidrogénnek és valamely me-35 talloidnak vegyületét is adhatjuk hozzá, mint pl. hidrogénbromidot, vagy hidrogénjodidot. Ha oly katalizátorokat használunk, amelyek reakció közben bomlást szenved-40 nek, úgy előnyös, ha gondoskodunk arról, hogy a bomlás ne következzék be, mielőtt azokat az előhevítőkészülékbe, vagy a reakciótartányba bevezettük volna. Ezt előnyösen úgy érjük el, hogy a bevezető 45 csöveket megvédjük a hő behatása ellen (vagy a katalizátor diszpergáló közegeként használt folyadékot hideg állapotban alkalmazzuk). Az első helyen említett eszköz úgy valósítható meg, hogy a be-50 vezető csöveket elszigeteljük vagy hűtjük, vagy előnyösen köpenyes bevezető csöveket alkalmazunk, amelyeknek közbenső terét szükség esetén szigetelő vagy hűtő közegekkel töltjük meg. 55 A berendezés különböző pontjain bevezetett katalizátorok mennyiségét úgy szabjuk meg, hogy a katalizátornak a kiindulási anyaghoz viszonyított egész mennyisége, amely szükséges a kiindulási anyag átalakítására, a reakciótartányban 60 mindig jelen legyen. így pl. a szükséges katalizátormennyiségnek felét az előhevítőkészülékbe, másik felét pedig a reakciótartányba vezethetjük be. Különféle fajtájú katalizátorokat is 65. használhatunk egy és ugyanazon reakcióban. Ilyen esetekben előnyösnek találtuk azt a módszert, amely szerint a kiindulási anyagokhoz az előhevítőkészülékben olyan katalizátorokat keverünk, amelyek az 70 aszfaltszerű anyagokra fejtenek ki hidrogénező hatást, mint pl. molibdénsavnak és cinkoxidnak keverékét, vagy pedig olyanokat, amelyeknek aktivitását nem csökkentik könnyen káros anyagok, mint 75. pl. ónoxalátot. Az előhevítőkészülék mögött fekvő pontokon pedig könnyen bomlást szenvedő katalizátorokat alkalmazunk, vagy pedig olyanokat, amelyek érzékenyebbek aszfaltszerű anyagok beha- 80 tásával szemben, pl. wolframszul íidot, vagy foszfortartalmú vegyületeket, molibdént és krómot. Ha olajjal péppé alakított szenet dolgozunk fel, úgy előnyös, ha az előhevítést 85 oly módon végezzük, hogy a kiindulási anyag ne legyen kitéve túlhosszú ideig 250 C° feletti hőmérsékletnek. Ebből a szempontból célszerű, ha az előhevítést több, pl. 3 előhevítőkészülékben végezzük. 90 Az ilyen rendszer pl. 3 kígyóból állhat, ámenek megömlesztett anyagból álló fürdőben, pl. megolvasztott fémben vannak elhelyezve és melyek közül az elsőben a kiindulási anyagot 150 C°-ig, a második- 95. ban 300°-ig, a harmadikban pedig a reakcióhőmérsékletig hevítjük. Általános szabályként tekinthető, hogy az átalakítandó anyagok előhevítését oly időtartam alatt foganatosítsuk, amely körülbelül 100 egyötödétől egészen felóig terjed a reakcióperiódusnak, miután az átalakítandó anyagok elérték a 250 C° hőmérsékletet, Ha péppé alakított szenet dolgozunk fel, úgy előnyös, ha a reakció közben fellépő 105. zavarok elkerülése végett a szénpép előállításához olyan olajat alkalmazunk, amely nem tartalmaz benzolban oldhatatlan aszfaltszerű alkatrészeket. A találmány értelmében a destruktív 110 hidrogénezést 250 C° és 700 C° közötti hőmérsékleteken, előnyösen 300 C° feletti hőmérsékleteken, foganatosítjuk. A legkedvezőbb eredményeket 380 C° és 600 0° közötti hőmérsékleteken kapjuk. Az al- 11& kalmazott nyomások előnyösen 20 atmoszférát felülmúlják és célszerűen 50 atm.nál nagyobb nyomásokat pl. 100, 200, 300,