110351. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vezérlésű, változó sebességű közlőmű, különösen automobilokhoz
— 14 — pillanatig, amíg a vezető, ha újból indulni akar, a jármű motorját akcelerálja. Amint a kedvező fordulatszám el van érve, a kapcsoló kioldószerkezete véglegeö sen megszakítja (24d)-ben az áramot, az (59) elektromágnes többé nincs gerjesztve, a (69) fegyverzet szabad és a (3) kapcsoló rugóinak húzóhatása alatt a szerkezet szabad a kapcsoló újbóli megszorítására. 10 A 13. ábra a kapcsoló bekapcsolószerkezetének első kiviteli változatát tűnteti fel, amelynél a (64) csavar a (66) hajtótengelybe van vágva ós nem tolódhatik el axiálisan, míg a (65) anya elcsavarodik hátik és axiális nyomást fejthet ki az esetben, ha azt az (59) elektromágnessel fékezzük. Mozgása a [(76) kikapcsolópedállal kapcsolatosl (69) működtetőemelőre bármily tetszőleges módon vihető át. A 20 működés, mint az látható, teljesen analóg az 1= ábrabeli szerkezetével. 14. ábra a kapcsoló bekapcsoló szerkezetének második kiviteli alakját tűnteti fel, amelynél ugyancsak egy (64) csavar van 2b alkalmazva, amely ez esetben a (65) anya helyett egy (651 ) csavarkerékbe kapaszkodik. Azonban ez esetben az 1. ábrabeli (62—59) fékezőszerkezetet a (021 — 591 ) kapcsolással kell helyettesítenünk. Evégből 30 a motorral összekapcsolt (66) tengely (64) laza csavarhüvelyt és azzal összekapcsolt Í621 ) armatúrát hord, amely pl. az (591 ) elektromágneses kapcsoló része. Amíg ez a kapcsoló nincs gerjesztve, a (64) csavar 35 a. forgó (66) tengelyen mozdulatlan marad. Azonban, ha a (21b) kontaktus záródik, a kapcsolás létrejön, a (651 ) kerék az 1. ábrabeli (65) anya szerepét játszva elfordul és egy alkalmas helyen elrendezett 40 csapja révén a (68) kapcsolást magával viszi, amely a (76) kapcsolópedált az oldás irányában magával viszi. Ha ez el van érve,, egy (671 ) ütköző, amely a (651 ) keréken van elrendezve, a (60) kontaktust 45 megszakítja. A működés tehát az előzőleg leírt szerkezetével azonos. Ez esetben azonban az egyes részeket úgy rendezhetjük el, hogy a (60) kontaktus csak akkor nyisson, ha a (681 ) vonó-50 rúd csapja a (76) pedál helyzetéhez képest holtpont-helyzete közelébe kerül. Ez az elrendezés a szerkezetnek az ütéseit, amelyek a teljes kikapcsolás helyzetében előállnak, a pedálon csaknem érezhetetlenné 55 teszi. Minthogy azonban a kapcsoló rugóinak hatása az említett szerkezetre erősen csökkentve van, előnyösen (68") kiegészítővisszahuzórugót rendezünk el, amelyet kedvezőbb szög alatt alkalmazhatunk. A (6S2 ) visszahuzórugó nem csupán abban i van, hogy a (6S1 ) vonórudat a holthelyzetén keresztül segíti, hanem egyúttal a kapcsolás periódusának végén a mozgást lassítja is. A kapcsoló bekapcsolószerkezetére ható, < leírt féknek vagy kapcsolásnak, nem kell szükségképen elektromágnesesnek lennie. A 15. és 16. ábrán feltűntetett szerkezetnél szalagos fék van alkalmazva csavaranya-rendszerrel, míg a szerkezet többi -része az 1. ábrabeli szerkezethez hasonló. A (62a) tárcsa, amelyen a fék szalagja hat, egyszerűen az elektromágneses fék (62) mozgó armatúráját helyettesíti. Ennek a tárcsának az abroncsára haj- ' lékony (62b) fékszalag van a fékhatás növelése céljából célszerűen több csavarmenet alakjában tekercselve. Ennek a szalagnak az egyik vége helytállóan van rögzítve, a másik (62c) vége pedig szabad. A j fékszalagnak túlságos letekercselődóséí ütköző gátolja. A szalag szabad vége a (62e) emelőtől hordott (62d) görgő közelében van, mimellett a (62e) emelő a (62g) elektromágnes . hatása alatt a (62f) fixpont körül elfordulhat. Normálisan egy (62h) rugó a (62d) görgőt a fékszalagtól távoltartja, úgy hogy a szalag az abroncstól eltávolodhatok és a fék nem működik. Ha. azonban a , (62g) elektromágnes a (21b) kapcsoló-kioldószerkezet (24d) kontaktustömbje révéi; áramot kap, amidőn ez a kioldószerkezet kikapcsolni akar, az elektromágnes a (62e) emelőt elforgatja és a (föd) görgőt a fék- i szalag szabad (62c) végének szorítja, tígy hogy a szalag ráfekszik az abroncsra. Az abroncs most a fékszalagot magával viszi, az rátekercselődik a (62a) tárcsára és azt lelassítja. Ennek az a következménye, hogy a (64—65) csavaranyaszerkezet a (69) emelőt meghúzza. Ugyanúgy az ütköző is (mint amilyen az 1. ábrabeli (75) ütköző), amely ennek a szerkezetnek az útját határolja, teljesen mechanikus uton működhetik. Evégből az ütközőt, mint az a 15. és 16. ábrán látható, egy pl. könyök-alakú (61a) emelő (75a) vége alkothatja, amelyet a pedál (68) vonórúdja útjának végén elér. A (61a) emelő tehát elfordul és ennek az elfordulásnak hatása bármely alkalmas (61b) kapcsolat révén megsemmisíti a (62g) elektromágnesnek egyébként is korlátozott hatását és a (62d) görgőt a (62b)
