110279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtartalmú tárgyak vagy rétegek karburálására (cementálására)

nak és az ismertetett körfolyamat megismétlődik. Ha ezek a körfolyamatok a kívánt számban megismétlődtek, akkor a (17) dugaty-5 tyúk krómbevonata a szándékolt mélységig szeneztetett (karburáltatott). A vákuumszivattyút most már leállítjuk. Oly karburálás elérésére, mint amelyet pl. a 2. ábra mutat, elegendő mintegy 5—10 is-10 métlés, amely művelet körülbelül 1—2 percig tart. A 3. ábra szerinti karburáláshoz elegendő 50—100 ismétlés, ami mintegy 10—15 percet vesz igénybe. Ha a vákuumszivattyút pl. kézzel áIlit-15 juk le, akkor a készüléknek részei (4., 5. és 6. ábra) mindig az lij önműködő művelet megkezdéséhez és folytatásához szük- á ';i»linn maradnak (vagyis a [22a] manométermutató null atmoszféra túJ-20 nyomáson, a szivattyii vezeték [24] szelepe nyitva és az acetilén vezeték [25] szelepe zárva). Ha pl. a szivattyút leállítjuk, akkor a (42) kefe jobbfelé, az (A, A') kontaktusoktól a (B, B') kontaktusok felé 25 leng a nyitott (25) szelep által a (15, 18) tartályba ömlő acetilén nyomása folytán. A (24) szelep azonban zárt és a szivattyú, akár jár, akár áll, nem gyakorol befolyást. A (42) kefe tehát folytatja mozgását jobb-30 felé, áthidalja a (B, B') kontaktusokat, zárja az acetilénvezeték (25) szelepét és robbantja a (15, .16) tartályban lévő acetilént. Ezután a (42) kefe, a robbanás folyományaként, áthidalja a (C, C') kon-35 taktusokat, amelyek a szivattyúvezeték szelepét nyitják, ellenben az acetilénvezeték (25) szelepét még zárva hagyják. A szivattyúvezeték nyitott szelepénél csökken a tartályban uralkodó nyomás és a 40 (22a) mutatónak ennek folytán bekövetkező balfelé való mozgása csak addig folytatódik, amíg .a tartályban nem áll be atmoszférikus nyomás; a (42) kefe tehát nem jut el az (A, A') kontaktusokig, ami-45 nek folytán a (24) szelep nem zárul és a (25) szelep nem nyilik ismét. A 7. ábra szerinti készülék úgy működik, mint a fent ismertetett készülék. Főképen üreges tárgyak, pl. a (43) cső belső, 50 krómozott felületeinek szenezésére használjuk. Az ilyen tárgyak belseje a robbanótér egy részét alkothatja. A megfelelően szilárd eső két végén tömítőgyűrűkön nyugszik, amelyek a belső teret lég-55 mentesen elzárják, ha a tömítéseken felfekvő (45) és (46) elzáródarabok összeszoríttatnak. Ez úgy történik, hogy a (45) fedelet a (47) tartóra szereljük, amely utóbbi a (48) hidraulikus sajtón ül, míg ellenben a (46) fedelet a (49) sajtolódugattyúra sze- 60 reljiik. A (20a, 21a) csővezetékek megfelelnek a 4. ábrabeli (20) szivattyúvezetéknek, ill. a (21) acetilénvezetéknek, a (23a) gyújtógyertyák a 4. ábrabeli (23) gyújtógyertyáknak és a (22') manométer a (22) ma- 65 nométernek. A (20a, 21a) csővezetékekben a 4. ábrabeli (24) és (25) szelepeknek megfelelő szelepek vannak és a (22') manométernek megfelelő kontaktusai és mutatóján csúszókefe van. E résszel, a 4., 5. és 70 6. ábrához hasonlóan, elektromos vezetékek állnak összeköttetésben. A készüléket a fent ismertetett készülékhez hasonlóan használjuk, amellyel természetesen ugyancsak lehetne belső felületeket karburálni. 75 Az acetilén hő vagy nyomás, vagy pedig gyulladás folytán hidrogénre és szénre bomlik. Ez a termikus disszociáció 600 C°-nál már 87%-ban bekövetkezik. 750 C°-nál a disszociáció 97%-ra emelkedik, 80 még normális nyomáson is, ha az acetilént pl. megfelelően hevített csövön vezetjük át. 900 C° hőmérsékleten és csak egy atmoszféra túlnyomáson a disszociáció robbanásszerűen megy végbe. Ha az aee- 85 tilén normális nyomáson és állandó térfogat mellett villamos szikrával vagy izzószállal jön érintkezésbe, akkor a robbanásszerű disszociáció csak az, izzószál vagy szikrai közelében megy végbe. Na- 90 gyobb nyomáson és állandó térfogat mellett a gyújtás teljes disszociációt okoz.. Ily állandó térfogat melletti termikus disszociációt használunk fel a találmány esetén, amely a Ikrómkarbidok tiszta elő- 95 állításához nagyban hozzájárul. Az explodált tiszta, acetilén disszociác-iós hőmérséklete először is túlhaladja a 3000 C°-ot. Ez a hőmérséklet önmagában biztosítja, a króm szenezését, vagyis egy io vagy több krómkarbid képzését, ami maisokkal kisebb hőmérsékleteknél 'következik be ('króm ós szén jelenlétében). Szabaddá válik továbbá, megfelelő mennyiségű hidrogén és gázalakban jelen marad. 10 A hidrogén nyomása is szabaddá váló szenet szorít a krómréteg likacsaiba. A hidrogén tehát nemcsak semleges légkört teremt a, karburálandó réteg körül, hanem nagy nyomásával, állandó térfogat 11 mellett, hajtóként szerepel, amely a lehasított szé;iTréesee>skéket mélyen belehajtja az összes likacsokibia, réseikbe és azonkívül magába a kezelendő anyT

agba. Ha az ismertetett folyamatokat megismételjük, u akkor a krómfelületet magas és maga-