110106. lajstromszámú szabadalom • Tartószerkezet
— 3 — < az (n) saruk utján, az (U) övezetre vivődnek át. Ha már most a (T) tartót megterheljük, akkor a (T) tartó (R) reakciója a háromcsuklós ívre olyan értelemben hat, 5 hogy a (K) vállerőknek az (U) övezetre ható (H) komponensei a (h) karon a szomszédos tartórészekre a terhelés tartamáig befogási nyomatékot gyakorolnak. A befogási nyomaték nagysága a beállí-10 tási szögtől vagy — ami lényegében ugyanaz, — a csúcs-viszonyszámtól függ és az e szög megválasztásával beállítható. A már megépített tartószerkezetnél azonban az egyszer s mindenkorra beállított 15 szög csak a tartó deformálódása vagy támpontsülyedés esetén változik, e változás azonban rendszerint lényegtelen. A beállítási szöget a tartószerkezet szerkesztésénél az összes számbajövő körülmények mérle-20 gelésével állapítjuk meg, pl. aszerint, hogy a terhelés állandó vagy mozgó-e, a legkedvezőbb nyomatékeloszlásra vagy pedig a legkisebb behajlásokra törekszünk-e, s'tfc. Összehasonlító szemléltetés céljából a 25 3~--(>. ábrákon ismert tartószerkezeteknek, illetve a találmány szerinti tartószerkezetnek példaképem nyomatéki ábráit mutatjuk be, azonos körülmények között. A 3. ábra háromtámaszú Gerber-tartó 30 nyomatéki ábráját mutatja az esetben, ha a tartó egyik mezőjét egyenletesen terheljük. A 4. ábra ugyanazon fesztávú, háromtámaszú, folytatólagos tartó nyomatéki ábráját szemlélteti az esetben, ha a tartót 3E teljes hosszában az előbbivel azonos terheléssel terheljük. A legnagyobb nyomatéki ordinátát mindkét esetben (y) jelzi. Az 5. és 6. ábra a közbenső támponton a találmány értelmében háromcsuklós 40 ívvel alátámasztott, különben pedig a 3. és 4. ábra szerinti tartóval egyező tartó nyomatéki ábráit mutatja az esetben, ha a tartó egyik, illetve mindkét mezőjét az előbbivel azonos terheléssel terheljük. (A 45 háromcsuklós ív beállítási szöge úgy van megválasztva, hogy a mezőben fellépő, legnagyobb nyomaték egyenlő a közbenső támpont fölötti, legnagyobb nyomatékkal.) A legnagyobb nyomatéki ordinátát (y') 50 jelzi. Amint a rajzból látható, az (y') ordináták kisebbek, mint a Gerber-tartó, ill. a folytatólagos tartó (y) ordinátái. A háromszögalakú, negativ nyomatéki ábrák, amelyeknek területét a parabola hatá-55 rolta területekből levontuk, a háromcsuklós ív keltette, befogási nyomatékokat ábrázolják. Adott esetben, egy háromcsuklós ív helyett, egymás alatt és egymással szemben, két háromcsuklós ívet is alkalmazhatunk 60 (2. ábra), amelyeknek közös (C) vállcsuklóik vannak és ilyenformán labilis, négycsuklós rudazatot képeznek. A közös (C) vállcsuklók, az (U), övvel szemben az (n) mozgó-saruval vagy lengőtámaszokkal tá- 65 maszkodnak. Az alsó (Dl-Dl) ív csúcsponti csuklója a (L) billenő-saruval összeesik. Az alátámasztás stabilizálására itt is az (E) összekötőlemez való, amelybe a (L) saru csapja helytállóan, a (F és G) vezető- 70 csapok pedig vonalmozgó&n vannak beépítve. Ez elrendezés, a kivitelt és a működési módot illetőleg, az 1. ábra szerinti elrendezéssel megegyezik. Az (E) összekötőelem itt is elmaradhat, ha a tartószer- 75 kezetet megfelelő számú, de egynél több helytálló, saruval ágyazzuk a pilléreken. A háromcsuklós ív, gyakorlatilag, a legkülönbözőbb módokon kivitelezhető. A számbajövő megoldásokat három főcso- 80 portba oszthatjuk és pedig 1. olyanokra, melyeknél a csúcsponti csukló normális kivitelű, 2. olyanokra, melyeknél a csúcsponti magasság állandó és végül 3. olyanokra, melyeknél a csúcs-viszonyszám 85 állandó. Mindegyik csoporton belül lehetnek olyan megoldások, amelyek csak nyomóerők és olyanok, amelyek nyomó-és húzóerők felvételére alkalmasak. A 7. és 8. ábra normális kivitelű, esúcs- 90 ponti csukló példaképeni alakja, amely csak nyomóerők felvételére alkalmas. A csuklónak (Z) csapja van, amely két végén csökkentett keresztmetszetű; a csökkentett keresztmetszetű (F) részek az (E) össze- 95 kötőlemezek (Fz) hasítékaiba nyúlnak és így vezetőcsapokat képeznek. A tartó (tl) részére felfekvő (t) saru vagy támasz és a (D) rudak (7. és 8. ábra) csészeszerű végeikkel, a (Z) csapra támaszkodnak és azoknak 100 kétoldalt (u) nyulványuk van, amelyre az alkatrészeket összetartó (r) betétgyűrű van feltolva. A (t) saru a különböző tartótipusok szerint különbözőképen van kialakítva. így pl. a 7. és 8. ábrán bemutatott, 105 teljes profilú tartónál, célszerűen, kétrészes, hengeres sarut alkalmazunk, mi mellett a sarut, elcsúszás ellen, az (i) nyúlványok biztosítják. A 9. ábra szerinti változatnál az (r) be- 110 tétgyűrűk vezetékgyűrűk gyanánt vannak alakítva, amelyek az i(E); összekötőlemez (Fz) hasítékaiba nyúlnak. Egy további — nem ábrázolt — változatnál az egyik (D) rúd, a i(t) saru és a (Z) csap egy darabból 11 -is állhat, ami a kivitelt lényegesen egyszerűbbé teszi.
