109705. lajstromszámú szabadalom • Vánkostest és annak gyártási eljárása

- 2 — 20) hurkokká illetve sejtekké van hajlítva, melyek hasonló, de ellentétes helyzetű (21, 21) hurkokkal váltakoznak (3, ábra) s melyek együttesen képezik a sej-5 tes szerkezetű, szalagalakú (22) váiikoselemet. Az (A) szalag egész vékony lehet és lazán összeszövődött rostokból, pl. állati szőrökből vagy növényrostokból, stb. állhat, 10 mimellett a rostok tekintélyes része, célszerűen, az (A) szalag hosszirányában fekszik. Az egyes rostok, egymással való érintkezési pontjaikon, rugalmas ragasztószerrel vannak bevonva és egyesítve. Ez 15 a ragasztószer pl. hajlékony enyv vagy nitroeellulóz-származék lehet, legcélszerűbb azonban valamely kaucsukkompozició, melyet kaucsukoldatból vagy vizes kaucsukdiszperzióból, pl. kaucsuktejből 20 választottunk le a rostokra. Az (A) szalagot úgy gyárthatjuk, hogy a rostokat, a kívánt, lazán összeszövődött állapotban, pl. kártológép, vagy hasonló segélyével valamely sík aljzaton kiterít-25 jük és legalább a rostok érintkezési helyeit úgy egyesítjük, hogy a ragasztószert folyadék alakjában felfecsíkendezzük. Ajánlatos e célra olyan természetes vagy mesterséges gummidiszperziót használni, 30 melyben már az esetleg szükségelt, vulkanizáló vagy egyéb, kísérő anyagokat is bekevertük úgy, hogy a végleges vulkanizálás után a rostok tartósan és rugalmasan legyenek egymással egyesítve; cél-35 szerű, de nem okvetlenül szükséges, hogy az egyes rostok, egész hosszukon, rugalmas bevonószerrel legyenek burkolva. A bevonó folyadékkal befecskendezett szövevényszalag rostjai a megszáradás után, 40 már eléggé egymáshoz vannak kapcsolva ahhoz, hogy a szövevényt immár mint szalagot kezelhessük tovább és pl. ragasztó oldaton vezethessük át oly célból, hogy az egyes rostokat teljesen bevonjuk 45 a ragasztószerrel. Ujabbi szárítás után kész a ragadós, vulkanizálatlan állapotú bevonószerrel bevont és egymáshoz, ragasztott rostokból álló szövevényszalag, melyet most már pl. a 3. ábrabeli, sejtes 50 szerkezetű (22) alakzattá idomíthatunk. Célszerű a rostokat egymással csak anynyira összeragasztani, hogy a rostok bizonyos fokig még egymástól függetlenül görbülhessenek és hogy a szalag a vánkos-55 elemmé való alakítása után is likacsos, áttört maradjon. A lemeznek a sejtszerű vánkoselemmé való alakítására pl. a 2. ábrabeli berendezést használhatjuk. Az alkalmas tartószerkezeten elhelyezett (23) asztal (24) lapja 60 a táplálási oldalon a lehajló (25) ajakban, a kibocsátási oldalon a (26) rézsűben és a függélyes (27) falban folytatódik. A (28) pad a feldolgozandó A-szalag alátámasztására való. Erről a padról menesztjük a 65 szalagot a (25) és (24) részek fölött a (26) rézsűre. A (24) asztallap fölött alacsony (29) oszlopokon nyugszik az alsó és a felső (30), ill. (31) vályú, melyek függélyes távolsága 70 akkora, hogy az A-szalag köztük zavartalanul áthaladhasson. Mindegyik vályúban hurokképző, hengeres (32) pálcák fekszenek, melyek valamivel hosszabbak az A-szalag szélességénél. A vályúkat, célsze- 75 rűen, a kibocsátási oldal felé, kissé lejtősen rendezzük el, hogy a pálcák maguktól gördüljenek erre az oldalra, a vályúk e végén gyengén felhajló (34, 35) ajkak gátolják meg a (32) pálcák legördülését, 80 anélkül azonban, hogy a pálcáknak a vályúkból kézzel való kiemelését számottevően hátráltatnák. A (26) rézsű fölött elrendezett (36, 37) vezetősínek közti, szabad köz nagyobb az 85 A-szalag szélességénél, de kisebb a (32) pálcák hosszánál. A (36, 37) vezetősínek csak alsó végeikkel vannak, (38, 39) köztartó-tömbök közvetítésével, az asztalra rögzítve s szabadon nyúlnak a rézsű fölött 90 felfelé, mimellett a rézsű és a vezetősínek alsó felülete közötti távolság valamivel nagyobb a (32) pálcák átmérőjénél úgy, hogy a felső vályúból eredő pálcák, a hurokképezés után, a rézsű és a vezetősínek közti 95 közbe sorakozhatnak. A függélyes (27) fal közelében a (42) harántrúdon elrendezett (40) és (41) vezetősínek a (27) faltól akkora távolságban vannak, hogy biztosan vezessék az A-szalag- 100 ból létesített vánkoselem-szalagot. E példa szerint az A-szalagot a (28) padról a (30) és (31) vályúk között és azután a (26) rézsű fölött menesztjük s a rézsű fölött a (42) pálcákkal hurkokká hajlítjuk. 105 A pálcákat kézzel, egyenként emeljük ki a vályúk végéből s részben köréjük hajlítjuk az A-szalagot, miközben egymással váltakozva az alső vályú egyik pálcáját a (36, 37) vezetősínek fölé, azután a felső no vályú egyik pálcáját a (36, 37) vezetősínek alá visszük és így tovább. A 2. ábrában a (32a) jelzésű pálcát éppen most emeltük ki az alsó vályúból, hogy a vezetősínek fölött lecsúsztassuk; ennek megtörténte után a 115 felső vályú sorra jövő pálcáját csúsztatjuk az A-szalag mentén a sínek alá s ilyen mó-