109604. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél foszformentesítésére

— 2 — azután a minden előzetes salaktól megtisztított fémet vastag sugárban a salakra öntjük. A salak átjárja a fémet és azonnal a felszínre emelkedik. Ekkor a követ-5 kező nagyon meglepő eredményt tapasztaljuk: a keverésnek rendkívül rövid, körülbelül egy percnyi időtartama ellenére, 15 tonnás acél-öntésnél, a foszformentesítés gyakorlatilag befejeződött, mihelyt a 10 salak a felszínre emelkedett és a salak utólagos hatása a foszfortartalmat nem befolyásolja. Ugyanazon fémet és ugyanazon salakot azonos mennyiségben alkalmazva, a kapott acél homogén és foszfor-1B tartalma lényegileg minden esetben azonos, egyetlen feltétel, hogy minden alkalommal erélyes keverést létesítsünk. A kellő keverést könnyen megvalósíthatjuk a szokásos kivitelű öntőedények-20 ben. Az öntőedényt nyilvánvalóan kemencével is helyettesíthetjük, feltéve, ha kellő keverést érhetünk el benne. A gázzal való keverést a Thomas-körtében foganatosít-25 hatjuk, úgyhogy a kezdő salakot kibocsátjuk és a találmány szerinti, előzőleg megolvasztott salakot öntjük bele, végül a fujtatást ismét megindítjuk. Elektromos keverést pl. indukciós ke-30 mencében is foganatosíthatunk. Lehetséges, hogy a mechanikus keverés fent leírt elmélete nem találó, de a lényeg az a felfedezés, hogy lehet rövid időtartamú „salak-fém" keveredést előidézni; 35 akármilyen eredetű is ez a keveredés, a foszformentesítésnél szükséges kettős eredményt adja: a gyorsaságot és a szabályszerűséget. Feltéve, hogy megfelelő keverésről gon-40 doskodtunk, az eljárás tényezőit, azaz a salak mennyiségét és összetételét, tekintetbevéve az acél kezdeti és elérendő végső foszfortartalmát, éppen úgy előre kiszámíthatjuk, mint bármely más kémiai 45 eljárás tényezőit. A továbbiakban, példaképpen, három kísérletet írunk le, amelyeknél igen különböző kezdeti foszfortartalmú fémekből indultunk ki és amelyek a következő igen 50 figyelemreméltó eredményeket adták: 1. kísérlet: A 0.10% széntartalmú lágyacél kezdetben 0.436%, tehát igen sok foszfort tartalmazott; a 3% szilíciumot, 60% meszet és 35% vasoxidot tartalmazó és 55 páttal cseppfolyósított, továbbá megelőzően külön kemencében elkészített salakot az acéllal egyidejűleg az öntőedénybe öntöttük. Az öntőedény tartalmából azonnal ingotokat öntöttünk. Az első ingót öntése 5 perccel a „salak-fém" keverék ké- 60 szítése után történt; az elsőnek öntött ingót analízise 0.049%, az utolsóé 0.0423

<'o foszfortartalmat mutatott. Tehát az acél igen magas foszfortartalma, mely azt bárminő felhasználásra 65 teljesen alkalmatlanná teszi, 5 perc alatt a kereskedelmi acélnál szokásos foszformennyiségre csökkent. A kísérlethez 14 tonna fémet és 1.100 kg foszformentesítő salakot használtunk. 70 2. kísérlet: 14 tonna körülbelül 0.10% széntartalmú ós 0.048—0.060% foszfort tartalmazó fémet öntöttünk az öntőedénybe 300 kg salakra, melynek összetétele: SÍO2 = 3%, CaO = 62%, vasoxid = 25%, és

pát, 75 azután az öntőedény tartalmát azonnal kokillákba vittük át; az öntött fém foszfortartalma a kezelés után 0.010 és 0.13% között volt, amely foszfortartalom kiválóan alkalmas finomított vagy spe- 80 ciális acélok számára. Tehát a közönséges Thomas-acélnak megfelelő foszfortartalmat néhány perc alatt a finomított acélnak megfelelő foszfortartalommá alakítottuk. Azoknak az ingótoknak, ame- 85 lyeket közvetlenül, miután a fémnek az öntőedénybe való öntését megkezdtük, előre kivettünk az öntőedényből, az elemzés hibahatárain belül ugyanannyi volt a foszfortartalmuk, mint az öntés többi in- 90 gótjának. 3. kísérlet: elektromos úton finomított 0.20% szenet és 0.022% foszfort tartalmazó acélt üstben kevertünk 5% szilíciumot, 63% meszet és 20.2% vasoxidot tartalmazó 95 salakkal, amelyhez pátot adtunk, azután a fémet kokillákba öntöttük. Az első ingotnak, amelyet 11 perccel a fémnek az edénybe való öntése után öntöttünk, 0.007% foszfortartalma volt. 100 Ebben az esetben tehát már foszformentesített acélból indulva ki, néhány perc alatt rendkívül kis foszfortartalmat tudtunk elérni, még kisebbet, mint a finomított acélok szokásos foszfortartalma. A ^05 kísérlethez 13.5 tonna acélt és 300 kg foszformentesítő salakot használtunk. Ez a három kísérlet, amely a foszfortartalmak egész skáláját felöleli, megmutatja, hogy a találmány szerinti el- 110 járás milyen lehetőségeket nyújt. Nyilvánvaló, hogy ezeknél a kísérleteknél azért öntöttünk közvetlenül a foszformentesítés után, minden további kezelés nélkül ingotokat, hogy az egymás után ön- 115 tött ingotokat megelemezhessük. A gyakorlati alkalmazásnál természetesen dez-