109355. lajstromszámú szabadalom • Fogatos tengeriarató- és fosztógép
Megjelent 1934. évi április hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109355. SZÁM. X'C. OSZTÁLY. Fogatos tengeriarató és fosztó gép. ITJ. Nagy Károly tanuló Hajdúszoboszló. A bejelentés napja 1932. évi február hó 18-ika. A tengeri aratását és fosztását, különösen kisebb gazdaságokban, eddig többnyire kézierővel végezték, ami lassú és tökéletlen munkát jelentett. Ismeretesek ugyan 5 géperejű tengeriaratógépek, ezeknek azonban az a hátrányuk, hogy a tengeri szárát a talajtól aránylag nagy (kb. 25 cm.) magasságban vágják el, miért is a földben torzsát hagynak vissza, melynek puha be-10 lében a kártevő tengerimoly petéi áttelelhetnek. Éppen ezért újabban törvény írja elő, hogy az ilyen magas torzsákat el kelil égetni. Ezenkívül e gépek annyira költségesek, hogy kisgazdaságokban nem terjed-15 hettek el. A találmány célja olyan gép létesítése, melyet olcsó állati vonóerő működtet és amely a tengeri aratásán kívül mindjárt a tengeri fosztását is elvégzi. A gép a 20 tengeri szárát melyen, a talajhoz közel, a léggyökerek kiindulási helyét képező bütyöknél vágja el, ahol nincs puha bél, úgyhogy a tengerimolypeték áttelelésére alkalmas torzsa nem marad hátra. A tör-25 vény ilyen rövid torzsáknak a földben1 hagyását megengedi, ami a föld trágyázása szempontjából a találmány egyik előnye. A találmány szerint fogatos, dobogós járművet alkotnak, melynek egyik járókereké-30 ről vesszük le a kívánt műveletekhez szükséges mozgatóerőt. Ez a járókerék a jármű haladása alatt gyorsító áttétellel vízszintes tárcsájú körfűrészt hajt, melyet a talajtól néhány centiméter magasságban 35 szerelünk a járműre. A learatni kívánt tengerisorból az egyes tengeriszárakat közvetlenül ez alatt az arató fűrész alatt elrendezett kelepce tereli a fűrész fogaihoz, mely kelepce egyúttal a tengeriszár tá-40 masza a fűrészelés alatt. Az arató fűrész függélyes tengelyén lazán ül egy egyszeres vagy kettős hajítószárny, mely a fűrésszel együtt forogva a levágott tengeriszárat elevátorba veti. Utóbbi a tengeriszárat a jármű dobogójára szerelt asztalra 45 rakja le. A dobogóra, célszerűen pedig magára az asztalra további körforgó fűrészt szerélünk, melyet vele közös tengelyű bontóhengerrel építünk egybe. Az asztal mellett egy munkás ül, aki az elevátorral 50. az asztalra helyezett tengeriszárat akként tartja az utóbb említett fosztófűrészheiz, hogy ez a tengeriszárat a cső tövénél kettéfűrészeli. A bontóhenger palástjából kártoló fogak módjára kiálló tűk a tengeri 55 leveleit lehúzzák a csőről. A munkás a kiszabadított csövet pl. zsákba helyezi, a lefosztott szárat és leveleket pedig pl. a jármű mögött a földre dobja. A járművön még egy személy foglal helyet, aki a fo- go gatot vonó igásállatot hajtja. Minthogy a kelepcébe erősebb vagy többszörös tengeriszárak is kerülhetnek, melyek elmetszése esetleg még nem fejeződött be, amikor a hajító szárny már hozzájuk ért és nem tudna továbbforogni, azért gondoskodnom kellett arról, hogy ilyen esetekben a hajítószárny önműködően eloldódjék az arató fűrésztől és mindaddig nyugalomban maradjon, míg a szár vagy 7(> szárak elmetszése teljesen végbe nem ment. Erre a célra a hajítószárny magábanvéve ismert olyan tengelykapcsolóval csatlakozik az aratófűrészhez, mely (a szárnyra ható) bizonyos erő túllépése esetén ön- 75 működőén kikapcsolódik és így marad mindaddig, míg a szárnyra ható erő ismét az említett érték alá nem csökken, majd ismét bekapcsolódik (maximálkapcsoló). A mellékelt rajz a találmány szerinti 80
